Élő Víz, 1950

1950-január / 1. szám

# Mária karácsonya Mária pedig mind ez igéket meg­tartja és szívében forgatja vala. (Lukács 2:19). Máriának sok gondja lehetett. Még alig pihente ki a szülés fájdalmait. Meg zihál a test a kiállott fájdalmaktól. Gyermeke édesen pihen mellette, de cl kell szorulni szívének, ha szegényes helyzetükre gondol. Más gyermekeket hófehérbe öltöztetnek és finom pelyhes párnácskába pólyáinak. Az övének nem jut csak úti ruhája egy csücske, esetleg az édesapa durva általvetője. Körülötte állatok szu­szognak és erős istállószag terjeng. Ila Te volnál ott helyébe és ilyen körülmények között kellene karácsonyodat tölteni, keserves könnyek között pa­naszkodnál, hogy nincs karácsonyod. Mindebből semmi sincs Mária ajkán. De még csak később sem ejt panaszt emiatt az ajka egyetlen egyszer sem. Legalább is az evangéliomokban semmi nyoma sincs. Testvér, ne hagyd megzavartatni karácso­nyodat életed talán nagyon is nehéz körülményei­től. Betegség, nincstelenség, szegénység, kitaszí­tottság, elhagy at ott s ág hadd legyen az a sötét hát­tér, ami mellett még csodálatosabb és ragyogóbb a karácsonyi fény. Máriánál mindent ellensúlyozott az öröm, sze­retet és békesség, mondod. Hogyne felejtene el mindent, hiszen elsöszülött gyermekét tartja kar­jaiban. Egy reményteljes csecsemőt, kiről az an­gyal csodálatos dolgokat mondott fogantatásakor, angyali szózat zengett születésekor és csodálatos glória ragyogta be Betlehem környékét? Áldott, szent édesapa, József lesi minden mozdulatukat és olyan csodálatosan dobban össze szívük, gyerme­küket fürkésző tekintetük találkozásakor. Te meg — jut eszedbe otthonod nyomorúsága — kényt- len vagy egy szenvedő beteged napról-napra való életét nézni, vagy a temetőben egy kedves sírhoz zarándokolni, vagy messze ismeretlen vidékeket futni be tekinteteddel és gondolataiddal a testvér, apa, férj vagy gyermek jól ismert alakját kutatva. Valóban nagy az ellentét, de Mária karácsonya nem ebben van, amit Te ylyan fájdalmas szívvel rögtön észreveszel. Az írás soha nem emlegeti ezt a karácsonyi éjtszakát úgy, mint boldog, békés családi élet örök szimbólumát és Mária sem vágyja vissza különös vágyakozással. Máriának a szíve ott a boldogan szuszogó kis gyermek mellett is mással van tele. Visszacseng szívében az angyal szava: Ne félj Mária, kegyelmei találtál az Isten előtt. És imé fogansz a te mé- hedben és szülsz fiat és nevezed dz\ ő nevét Jézus­nak. Ez nagy lészen és a Magasságos Fiának hí- vatik és néki adja az Úr Isteni a Dávidnak az ö atyjának királyi székét és uralkodik Jákob házán mindörökké és az ő királyságának vége nem lesz. Szívét ez az ige izgalomba hozza. Gyermekében itt van a bűntől szabadító, az Isten Fia, telve igazsággal és kegyelemmel és az örökkévaló Király. Ezt tartja kezében. Ó, ezek az igék de másnak mu\ tátják ezt a gyermeket! És szíve az ige Krisztusát szorongatja és zárja magába. Látod, Testvér, az édesanya hogyan ki tudja szabadítani magát a ked­ves, elérzékenyítő családi hangulatból és mennyire a karácsonyi ige köti le szívét. Monnd, Te ki tud­tad-e szabadítani magadat már karácsony bájos romantikájából és elcsaládiasított légköréből és szabaddá tudlad-e tenni a karácsonyi evangéliom számára: született néked is a Megváltó, ki az a betlehemi gyermek, az Isten Fia, aki minden ha­talmát és szeretetét latba veti a te megtartásodért, örökkévaló Urad és Királyod, kié minden hatalom a mennyen és a földön? Mária karácsonyához hozzátartozik az a né- hánv éitszakai látogató is. a betlehemi pásztorok. Mintha csak a szíve gondolatait harangozták volna emberi szavakba az egyszerű emberek izgalommal elmondott híre a betlehemi mezőn lejátszódott ese­ményekről és mintha szíve belső titkos örömét sugározta volna vissza örömtől ragyogó tekinte­tük. Pedig nem mondtak újat, Csak az volt az új benne, hogy mennyi öröm tölti el az égiek szívét és milyen csodálatos dicsőségben ragyog fel Isten az emberi szemek előtt és milyen áldott békesség Ígérete hangzik az emberek felé. Mégis kimondha­tatlanul jól esett a néhány egyszerű pásztor kere­setlen szava. Nem az édesanya büszkesége ez, mi lesz az én fiamból?! Szent vágy és felcsigázott várakozás, hogyan lesz valósággá mindez a csen­desen szuszogó kis csecsemőben. Mária már nem csak kis gyermeket tart a kezében. Krisztust hor­doz a szívében. Mindebből még csak egy kis cse­csemőt lát megvalósulva. Túl kicsi kezdet ahhoz a nagy ígérethez, aminek ezen a gyermeken keresz­tül kell valósággá lenni. Ez után a valóság után vágyakozik .boldogan a szíve. A pásztorok bi­zonyságtétele is ezt a vágyat fokozza csak benne. Ezért nem tudja felejteni. Ezért rágódnak ott szí­vében a szavak és nem engedik várakozását és vá­gyakozását egy pillanatra sem felejtödni. Áldott szent igék, Krisztust megtalált emberek bizonyság­tétele indítja fel a szívet igazi karácsony várására, a teljes Krisztus megtalálására. Igék és bizonyság- tételek nyomán támad a szent vágyakozás, hogy a, betlehemi gyermek az én Krisztusommá is lehessen. Ott szorongatod-e szívedben ezeket az igéket és a nyomukban talált ellenállhatatlan vágyat? Mária karácsonya áldott karácsony. Valami \ azonban még hiányzik. Egy hét múlva ezt is meg­kapja az öreg Simeon bizonyságtételében: sőt a te lelkedet is áltathatja az éles tőr, t. i. a kereszt. Mária még nem tudta, hogy nemcsak csodák és je­lek által lesz ez a gyermek Krisztussá, hanem igazán majd csak a kereszten és az ott kiömlő ál­dott, szent vére lesz csak igazán a bűnös ember békességének ára és a kegyelmes Isten igazi dicső­sége. Te ezt, Testvér, már tudhatod. A Golgota véres keresztjén át nézheted Betlehem bölcsőjét és Betlehem bölcsője felöl láthatod a kereszten Krisztussá lett Jézust. Szent és áldott örömöt és romolhatatlan békességet kaphatsz Tőle. A betlehemi gyermek, a kereszten Krisztussá lett Jézus megtalálása a mi igazi karácsonyunk. 4 ÉLŐ VIZ

Next

/
Thumbnails
Contents