Élő Víz, 1950
1950-február / 4-5.szám
FEBRUÁR 12,, VASÁRNAP Énekek: Dt. (Dunántúli énekeskönyv) 339. Éf. (Evangéliumi énekek énekfiizet) 119. 1. Elégtelen vallásosság Csel. 10:1—2. Sok embernek az a véleménye, hogy a keresztyéuség nem egészséges, életerős, jó népességű embereanek való. A bibna szeinn is \ anok, bénák, csonkabonnák, bélpoklosok, megszállónak, minüenié*e • nyavalyával megvert einnerek mernek Jézushoz. Azonal gyógyngaila és azokhoz szólt az üzeneLe: heiegnen az éieiroi, gjcngenen az erorói és a halálfélelemben vergödönek a na.ái uiáni boldogságról. Aai itt megvívta harcát az éieLlel, aidnen van maganoz való esze s a reménységei beváltásához, vágyai teljesÍLesehez bátorsága és ereje, az nem ment és sonase kell, hogy menjen Jézushoz. Az ilyen felfogás azonban nagyon fogyatékos biblia- ismeretet árul el. Kétségtelen, hogy Jézus korul Óit látunk mindeniéle nyavalyában smyiődó oeLeget, meri vaiami nug- magyarázhaiaaan eró vonzotta őkeL hozzája, a könyörület és mentő szeretet, amely valósággal áradt oeiőle. Nem volt seb, amit be ne gyógyítod, könny, amu le ne törölt vohia. Aki csan egyszer tamlkozott vete, az a betegével lért vissza hozzá* és sohase hiába. — De viszont a nyomorultak soraiban ott leiietelt találni annak a kornak a legküiönbjeit is: az erkölcsi tisztaságával és lelke üdvössége iránti felelősséggel báimelyikünket megszégyenítő gazdag ifjút, a tudós, köztiszteletben álló NikOdeinusL, a páiatian hitű kapernaumi századost, a gazdag és segítségre kész Arimá- thiai Józsefet és más hasonlókat. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 10. fejezetében sem va.ami alamuszi, érvényesülni nem tudó, pipogya emberről, vagy szerencsétlen nyavalyásról o.vasunk, hanem egész kivételes képességekkel, lehetőségekkel és megbecsülteléssel rendelkező emberről. Ismerkedjünk meg vele közelebbről. A Szentírás szűk szavú tudósítása is éppen elegei mond Kornéliusról ahhoz, hogy világosan magunk elé állítsuk az alakját. 1. Foglalkozás szerint katona volt. Az embernek legtöbb önbecslést nyújtó hivatás akkoriban. A császár kardja, amellyel meghódította és megszállva tartotta a íélvilágot. A hadsereg jelentette a birodalom erejét, biztosította hatalmát. Csak meg kellett mutatniok magukat s már meghunyászkodtak a leigázott százezrek. Ha pedig valaki vagy valamely nép tovább renitenskedett, akkor iolyjék a vér, az övéké is, a császárért és a birodalomért, lla valaki emelt fővel járhatott a hatalmas római birodalomban, a katonái feltétlenül. Nekik meg lehetett az önbecslésük és meg kellett lennie, a mások részéről való elismertetésüknek és tiszteletüknek is. Kornélius még a császár hadseregének a katonái között is kivételes helyet töltött be. Az ú. n. itáliai hadsereg tisztje, századosa volt. Seregével éppen Gezareában, a pa- lestinai piokurátor székhelyén állomásozott. Cezarea a keleti provinciákban egyik legfontosabb és legelőkelőbb hely, Jézus születése táján alapított, színházzal, cirkusszal, templomokkal és vízvezetékkel ellátott, modern város. A császárról .kapta nevét is. Jeruzsálem pusztulása után is Ceza- reában rendezett Tilus fényes diadalünnepséget. Aki itt katonáskodott a birodalom egyenruhájában, annak nem lehetett panasza. Az itáliai hadsereg főtisztje is, aki maga is latin származású, talán római patrícius leszármazott lehetett, Gezareában megtalált mindent, amit az élettől kívánhatott. Kornélius szép karriert futó, fontos pozícióban lévő ember volt. Ha valakinek joga volt teljes önelégültségre, neki meglehetett. 2. Erről a római katonáról azonban mindjárt elsőnek egy meglepő tulajdonság van feljegyezve: jámbor ember volt. Ez a Bibliának a nyelvén kegyes, vallásos embert jelentett. A hadsereg éppen nem az a hcly% ahol ilyen ember szokott teremni. A katonák fegyver forgatói, élet és halál urai, a hatalom pusztító akaratának a végrehajtói voltak. Az ő soraikban semmi szükség nem volt szánakozó, ' kegyes emberekre. Tudjuk jól, hogy még egy keresztyén ( ország ‘hadseregében is ritka a kegyes ember, hát még a pogány birodalom hódító és megszálló ármádiájában. A katona nem lehetett könnyűszerrel vallásos ember. Nem az ár sodorta és nem a tömeg tartotta fogva. Vallásos érzései nagyon mély gyökereiben tápláikozhaltak és személyes döntésen kellett hogy alapuljanak. A vallásos katona külön utakat jár, s azon léplen-nyomon olyan akadályok ötlenek elébe, amelyek előtt újra meg újra meg kellett gondolnia, hogy vájjon érdemes-e ezt az utal járni. Nem lenne-e jobb, kívánatosabb, egyszerűbb sodortatni az árral és hagyni gyenge asszonyokra, vagy bárgyú civilekre az istenek tiszteidét. Kornéliusnak ezt a harcol kellett megharcolnia és ebben a harcban, csörgő páncél alatt is megmaradt jámbor embernek, kegyes, vallásos katonának, mert nem tudta elszédíteni a tömeg, a „művellek” cinikus tagadása, engedett a szíve legmélyén megszólaló benső hangnak és a századának az élén is úgy állt, mint vallásos ember. 3. A Szentírás még tovább megy Kornélius vallásosságának a jellemzésében és azt is feljegyzi róla, hogy istenfélő ember volt. S ez a szó már határozott inegkülönböz,- tetést jelentett a pogány vallásosságtól. Istenfélőknek az egy igaz Istent félő két nevezték akkoriban. Kornélius tehát az ószövetség Istenét félte, —■ római katona, százados létére. És ez nagyon nagy dolog volt. Hogy Isten félelmének a jelentőségét á maga egészében felfoghassuk, ahhoz tudnunk kell, bogy a zsidóság akkor üldözött, megvetett náció volt. A birodalom nagy nyugati városaiból ki is volt tiltva. Saját hazájában is megszálló hadsereg ült a nyakán, amelyik a vallási életével vagy egyáltalán nem törődött, vagy pedig a görög-római vallások szabados kultusza mellett, sötét rajongásnak tartotta azt. Milyen utal kellett meglenni egy művelt, előkelő, római férfiúnak, az itáliai hadsereg egyik századosának, hogy csatlakozzék hit dolgában a megvetett zsidókhoz! Mindezt még kevésbbé tudjuk elképzelni egyéni döntés nélkül. KornéJius nagyon komolyan kereső ember lehetett. Ifjú lelkében bizonyosan mély nyomokat hagytak a görög-,, latin mitológia islenlegendái. Gyermekleikének műiden ra- • jongásával csüngött az istenekké magasztosult, emberfeletti embereken. Mikor aztán ifjúvá serdült a gyermek, a mitológia megmaradt gyermekmesének. Nem volt nagyon j veszedelmes, mert akkor a tanulás esztendeiben új világ ; foglalta el kitáruló ifjú lelkét. Tudásszomja itta valósággal , a bölcs Sokratesnek, Platonnak, Aris to telesnek a tanítását. . Hogy elmerenghetett a szépen, a jón, az eszmein, amit az ; emberiség nagy tanítói elébe adtak. Elég is volt valószínűleg minden addig, amíg tanulta, csak akkor kezdett kevés- ■ nék bizonyulni, amikor hasznát is akarta venni. Mikor az : élelvalóság mérlegére került a filozófia, akkor mutatkozott J meg, hogy mindez csak tanítás, tetszetős bölcselkedés, üres r spekuláció. Hiába tudja a jót, nincsen ereje cselekedni. Oll 1 állhatott már fiatalon rádöbbenve arra, hogy egy tiszta, , eszmei, szent életre teremtetett, de a tisztábbat, eszmeit és a szentet képviselők, a vallások is annyira bemocskoltak, üresen e világiak és erőtlenül földiek voltak. Valószínűleg _ végigjárta népének valamennyi templomát, kipróbálta minden vallási és erkölcsi receptjét, de egyik sem használt. A templomok oltárain néma bálványok voltak, még ha aranyból formáltatlak is, vagy ha magát a császárt ábrázolták is. Néma bálványok, akiknek hiába mondotta el lelke nagy kérdéseit, hiába tárta eléjük fiatal élete elhordoz--, hatatlan terheit, tisztábbra, szebbre, másra teremtett szíve o vágyát, csak hidegen, üresen bámultak rá, vagy torzul mosolyogtak rajta. Tehetetlen, erőtlen senkik voltak. Hazugságé volt a mitológiájuk és népámítás a kultuszuk. így került el Palesztinába a zsidók földjére. MegfordultII bizonyára zsinagógájukban, találkozott a tudósaikkal. Ősz- : szejöveteleiken nem látta sehol a bálványt, de hallott az., élő Istenről. A seregek Uráról, aki nem maradt néma, ha- i nem szólt, kinyilatkoztatta magát. Az igazságra szomjazó n lelke egyszerre felismerte az ószövetség Istenében az egyet--] len Istent. Az élő Istent, aki az egész világnak Teremlője, ,j Ura és Királya. Gyűlölhették a zsidókat, tarthatták baho- -< nás meséknek a Szentírásaikat, ő megismerte az Istenüket!* 2 élő víz::
