Élő Víz, 1950
1950-február / 4-5.szám
és hívévé vall. Istenfélő ember lelt. \4em érdekből és konjunktúrából, hanem abból az egyelien donlö felismerésből, hogy csak az Ur az Isten és rajta kívül minden csak bálvány. Nem tudom, hogy megérted-e Komélius islenfélehnél? Közel jött-e a szívedhez ez a következetesen kereső pogány lélek? Vagy pedig neked mindig jó volt a néma bálvány, a halott isten is? Soha nem kívántad meg a válaszát elég volt. ha te kipanaszollad neki magadat! Jól esett olykor hallani vagy beszélni is róla, de azt már éppen nem kívántad, hogy ő is beleszóljon az életedbe. Mondd testvérem, léged még soha nem nyugtalanított, hogy a templomban Istenről mindig azt hallod, hogy szent, igaz és hatalmas, templomon kívül mégis semmibe veszed? Nem fájt még, hogy az Isten szentséget, tisztaságot és igazságot kíván tőled, a te szíved pedig mocsokkal és bűnnel van tele, bármennyire szerelnéd is, nem tudod megváltoztatni?! Mondd, elbírod azt a kettősséget, ami a templomod és az otthonod, Isten akarata és a köznapi életed között van?! Itt a keresztyénség évezredes talaján nem csömöriénél még bele a szavakba rekedt keresztyénségbe? És soha nem vágyakoztál az után, hogy valóban találkozzál azzal, akiről gyermekkorod óta unásig hallasz? Ilyen lélekkel Kornelius is megmaradt volna Zeus hívének, legfeljebb stoikus vagy cpikurcus lett volna belőle. Kornéliust azonban nem elégítették ki a néma bálványok és csömör volt neki az üres vallásosság. Mikor az élő Isten népével találkozott, csatlakozott hozzájuk, mégha lenézett és megszállott nép volt is. Félte és tisztelte az egyetlen Istent, ha néki magának is lesajnálás és magvetés járt volna is érte. 1 Kornéiius istenfclclme nem is maradt gyümölcsléién. Megváltozott élete hamar meghódítja feleségét, gyermekeit és szolgáit és szoJgáiólányait, úgyhog3r szent Könyvünk már azt jegyezheti fel róla.- istenfélő volt egész liázanépé- vel egyben. Isleniéló család, egység az imádságban, az Istennek való szolgásaiban, és a megszenteiődö életben. Csak azok tudják ezt megérteni, a Kik az odtioni ineghasonlás terhét hurcoljál;. Akadékosuodó szülők, \agy lityinAlóan fölényes gyereueK, zsémbeskedő asszony, vagy durván istentelen férj nehéz terhe tanít meg Kornéiius megtérése gyümölcseinek az értékelésére. A feleségének hiába adta volna ki a parancsol, gyerekeit hasztalan rendelte volna rapporlra, éltől és ezen az ülőn nein lettek istenfélőkké. Vaiami különös áldási hordozhatott az élete, ami átformálta az egész családot. A legnagyobb ajándék, amit hívő ember Istentől nyerhet: megszentelt családi kör. 5. Még tovább terjedt a megváltozott életének a kihatása. Szivének a melegét nem csupán a házanépe érzi, hanem az istenfélő századparancsnok áldása lesz sok szegénynek és ínségesnek, még a megszállva tartott provincia benszülötl lakosainak is. „Sok alamizsnát osztogatott a népnek’’ — olvassuk róla szent könyvünklien. Nem csak szájával félte az egy igaz Istent, hanem parancsolatát is teljesítette. Az éhezőnek megszegte kenyerét, a mezítelent felruházta (Ésaiás 58:7.) — igazi istentiszteletet gyakorolt. Ez már Istennek is kedves lehetett és nem kellelt, hogy Isten keserűen fordítsa cl tőle arcát, mint nagyon sokszor a zsidóktól. [gy áll előttünk Kornéiius alakja a Szentírásban Ez nagyon boldog, nagyon megelégedett, nagyon áldott emlier lehet — szakadhat ki akármelyikünk ajkáról. Irigylésre méltó ember! De nézzük meg, mit csinál! 6. Szüntelen könyörög vala Istennek" — írja róla Lukács. A fejezet további részében azt mondja Komélius maga Péter tájékoztalásakor: „negyednaptól fogva... böjtöltem...’ (30:v.) Napok óla korgó gyomorral, Isten felé tárt kezekkel ostromolja az eget: könyörög, könyörög és könyörög. Így néz ki egy irigylésre méltó ember. Ilyen a megelégedettség és boldogság? Mi eunek az oka? Koméliusszal nem történt meg az, ami velünk olyan könnyen megtörténik. Míg mi felvázoltuk magunk elé vallásosságát, tiszteletié méltó jellemét, istenfélelinét és gyümölcsöző kegyességét- megejtett bennünket ez a letszelős vallásosság. Dicsérni, méltatni és irigyelni tudjuk Kornéliust soha nem ejtette meg a maga vallásossága. Egy pillanatig nem gondolta azt maga felől, hogy ez már valami, ez már az Istennek is tetézhetik, hanem mindig elégtelennek tudta azt. Minél előbbre jutott az igaz Isten ismeretében, annál mélyebbre látott a maga szívébe. Az élő Isten élő szava nem kielégülést hozott a számára, hanem még vádolóbb tükröt, a házanépé- nek buzgósága, az együtt töltött imádságos órák nem önérzetét növelték, hanem a felelősségét fokozlak, az alamizsnáért kapott hálás pillantások, magasztaló és köszönő szavak nem a hiúságát legyezhették, hanem parázsként égették: nem érdemiem meg, nem érdemiem meg. A zsidók dicsérete, felőle mondott jó bizonyságai elöl menekült: nincs igazatok, nem ismertek, nem vagyok az, akinek gondoltok. Éjszaka is elkerüli szemét az álom. Napközben is az imádságos kamrájába menekül. Már az étel sem ízlik. Negyed napja böjtöl és élete nagy hiánya emészti: nem ér semmit a vallásosságom, nem vagyok az. ami lennem kellene, Úristen könyörülj rajtam. Kedves Testvérem! Vájjon mit ereztél Kornéiius vallásosságának az eléd tárásakor? Nem szégyenített-e meg pontról-pontra római katona létére is bizonvságlevő kegyessége, a határozott döntésen alapuló istenfélelme, gyümölcsöző otthoni élete és áldozatos hite. Mennyire elmaradunk mi mögötte. És neked mégis elég a magad vallásossága. Végig tudsz aludni minden éjszakát és el tudsz mulasztani annyi imádságos percei. Nem veszed észre, hogy valami szörnyű álom ülheti meg a szemeinket, hojgv nem látjuk a nagy különbséget Isién szent akarata és a mi gyalázatos eleiünk között. Egy kis templomba járással, az egyház perselyébe vagy a koldus kalapjába betett néhány forinttal, pár perces irhás sóhajjal már kifizetni véljük az Istent és jóélvággyal tápláljuk magunkat a biztos kárhozatra. Kornéiius vallásossága elégtelen voll, mert niiudenfél.: emberi vallásosság elégtelen. á bigottan Vallásos tarsusi Saul is ezl látta, aljúkor a damaskusi út ijesztő fényében minden addigi vallásosságát, írásludományát, teológiáját, Isten ügyéért való buzgó- ságát kárnak és szemétnek ítélte. Jézus a szintén .kegyes írástudó, adakozó Nikodémus- nak mondta: Bizony, bizony, mondom néked, ha vaiaki nem születik víztől és Szentlélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, ami Lélektől született, lélek az, ne csodáld, hogy azt mondtam néked: Szükség nektek újonnan születnetek! (János: 3 5—7.) Nincsen semmink. Nem vihetünk semmit az Istennek. Szívünk mélyéig romlottak vagyunk belülről való fogantatásra, egészen új születésre van szükségünk. De mcgtörténl-e már benned? Ha ftiég mindig nem, akkor hogy lehelsz olyan nemtörődőcn nyugodt és bambán közönyös. Siess Kornéiius után az imádságos szobádba, ess térdre Isten előtt és ne tágíts addig, amíg nőm könyörül rajtad. „Keressétek az Ural, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel vau!" (s. 5*>:6.) „Közeledjelek az Istenhez és közeledni fog hozzátok!" (Jak. 4:8.) I matár gyäk: VALLJUK MEG Isten elüli elbizakodásunkat. ötiiga:- ságra való hajlandóságunkat, erötclcn, örömfe'en és mégis könnyen megnyugtató vallásosságunkat KÖNYÖRÖGJÜK K teljes leleplcztelésért, magunkból való kiábrándulásért, teljes összetörettetésért és szívünkben az l~r békessége utáni igazi, vágyakozás felébredéséért. ADJUNK HÁLÁT ISTENNEK, hogy mindezt el is akarja végezni ezen az cvangcUzáeión keresetül is IMÁDKOZZUNK mostani evangélizációnk áldásaiért munkálkodjék Isten Szentlelke a: írott bizonyságtételen át is, hozza létre láthatatlanul is a közösséget közöttünk, adjon mincbnikinek csendet, hárítsa el a szervezési nehézségeket, vigye diadalra az ö mentő szeretetét sok lélekben ÉLŐ VIZ 3
