Élő Víz, 1950

1950-december / 27. szám

Is meg volt keresztelve és a magát egyedül üdvözítőnek tartó római íelekezetnek volt a tagja. Tudott imádkozni Máriához és a szentekhez. Tudott valamit az üdvösségről és a kárhozatról. Tudta azt, hogy jónak kell lenni, hogy ne jusson a pokolba. Ha pedig mégis bűnbe esnék, azt meg kell gyónni a papnak. Tudott szépen keresztet is vetni. De Krisztust nem ismerte. Most ragyogott csak fel előtte: A beszélgetés után teológus barátja a teológia dé­kánjának a szobájába vezette, ahol félénken, 'remegő ajakkal mondta el szíve vágyát: „Szeretném az Evan­gélium örömhírét, amelyet hallottam, a népem közé is elvinni!“ Bizonyára maga sem tudta még, hogy ehhez a szolgálathoz milyen komoly előkészületre van szüksége. Ez után a beszélgetés után 10 évi kemény munka következett Alvaro számára, hogy elvihesse az Evan­gélium örömhírét a népe közé. Legelőször jelentkezett a ,,Bethel“-gyülekezet lelkipásztoránál konfirmációi: okta­tásra. Alapos oktatás után a konfirmációban az Ür szent testének és vérének a vételével az evangélikus „Bethel“- gyiilekezetnek a tagja lett. Ez a gyülekezet, amelyben először hallotta Isten élő Igéjét, lett a lelki otthona^ és közössége. Ha ez a gyülekezet nem állt volna mögötte a hitével, imádságaival és anyagi támogatásával, ^ nem tudott volna az Evangélium szolgálatára kellőképpen felkészülni. Ez a gyülekezet azonban elküldte egy evan­gélikus egyházi gimnáziumba, majd az érettségi után a Concordia teológiai szemináriumba és vállalta a tanítta­tásának a költségeit. A tanulmányi ideje alatt Alvaro Carino kitűnt a társai között a nagy szorgalmával és rendszeretetéveL 1939 júniusában megállotta az utolsó teológiai szigorla­tot és ezzel befejezte az igehirdető hivatalra előkészítő tanulmányait. A 10 éves hosszú, kemény munka után Isten azon­ban még további próba elé állította Alvaro Carino hitét. A missziónak az igazgatójával elindult a hazájába, hogy együtt nézzék meg a missziói lehetőségeket. A munkát azonban a háború kitörése miatt nem lehetett megkez­deni, hanem mindkettőjüknek 1941-ben vissza kellett térnie. Siránkozás és kesergés helyett Alvaro Carino egy nagyvárosi gyülekezetben állt szolgálatba mint városi misszionárius, hogy a nagyváros hitetlen 'rétegének el­vigye az Evangélium örömhírét. Ebben a munkájában találta meg élettársát is. Ez az újabb próbaidő, amelyet lélekmentő szolgá­latra használt fel, a háború után véget ért. Sokkal na­gyobb öröm töltötte el szívét, mint egykor, amikor a detektoros 'rádióját kapta, amikor 1946-ban egyházának a missziói hatáságától utasítást kapott, hogy egy fehér misszionáriusnak a kíséretében azonnal induljon hazájá­nak a fővárosába, Manillába. Manillában először egy házat béreltek. Majd felépí­tettek egy kápolnát. A lelki munkát csak nagyon lassan lehetett elkezdeni. Hiszen a 19 milliónyi lakosságnak a túlnyomó többsége a római felekezethez tartozik. A papok féltékenyen vigyáznak arra, hogy híveik meg ne ismerjék a‘tiszta Igét. Hiába hirdettek a misszionáriusok istentiszteletet, kezdetben nem jött el senki. Csak a gyermekekkel sikerült megindítani a gyermekbibliakört. A papok azonban ezt is minden lehető módon megaka­dályozták. Kiátkozással fenyegették meg azokat a szülő­ket, akik elengedik a gyermekeiket. Lassan azonban még­is elmerészkedett néhány szülő is istentiszteletre. Két év eltelte után már mintegy 15—20 látogatója volt egy-egy istentiszteletnek. Alvaro Carinot használta fel az Ür arra. hogy el­indítsa az evangélikus egyháznak a munkáját ezen a szigetcsoporton, de ő maga nagyon kevés lenne az óriási munkához. Hamarosan követték mások. Sőt bizonyság- tételének a hatása alatt megtérésre jutott hamar egy más- felekezetü filippino protestáns lelkész is, aki megtérése után ugyancsak egyházunkhoz csatlakozott. Vele együtt ma már 10 lelkészmisszionáriusa van az . evangélikus egyháznak a Eülöp-szigeteken. A munkát kiterjesztették a fővároson kívül a vidékre is. Alvaro Carino missziói állomása Santa Mosa lett. Míg a többi misszionáriusnak először hozzá kellett fognia a nehéz tagal nyelvnek a megtanulásához, Alvaro Carinnónak ez volt az anyanyelve és rögtön hozzáfog­hatott a munkához. Eredmény? A missziói munkának sohasem szabad az eredményekre néznie, de ha Isten ad eredményt, annál hálásabbnak kell érte lenni. Alvaro Carino is meglát­hatta munkájának az eredményét már. Négyévi munka után Santa Mosában 200 megkonfirmált, illetve konfir­mációra készülő felnőtt tagja van a gyülekezetnek. Más helyeken is érlel gyümölcsöket az Igének az áldott mag­vetése. A fővároson kívül még Binalonanban, Condonban és Baguioban is folyik missziói munka. Sőt az evan­gélikus egyház megindította már a munkáját a még tel­jesen pogány igorrótók között is, akiket a római fele­kezet századok során nem tudott megnyerni magának. Mindezt a szép munkát Isten Alvaro Carinon keresz­tül készítette elő kicsiny gyermekkorától kezdve. Carino fiatal szolgája az Urnák. Még jóval 40 év alatta van. Isten bizonyára ezután még sokkal nagyobb dolgokra fogja felhasználni, ha továbbra is lesznek, akik imád­ságaikkal a munkája mögött állnak, mint eddig mögötte állt a st.Iouisi lutheránus „BetheU-gyülekezet. Evangélizációs naptár Jaraiár I—7. Bezi (Gálát György). Január 8—14. Bénye (Sólyom Károly). Január 8—15 Várpalota (Sághy Jenő és Schaüer Kornélia dt.) Kérjük előfizetőinket, hogy az új esztendőben mielőbb újítsák meg előfizetésüket! Hírek a misszióból INDONÉZIA. Az újkori missziói munka eredménye­képpen létrejött bennszülött egyházak közül a mintegy 600.000 lelket számláló Batak Lutheránus Egyház a leg­nagyobb. Ez a Rajnai Misszió és különösen Nommensen Lajos munkájának az eredménye. Ma a feszült politikai helyzetre való tekintettel misszionárius nem tartózkod- hatik Szumátra szigetén. A batak egyház vezetősége azonban segítséget kért a Lutheránus Világszövetségtől a lelkészképzéshez. A Világszövetség, megbízásából ta­valy Devasagáyam tamul theológiai tanár ment Szu­mátra szigetére. Mivel néki egészségi okokból távoznia kellett, helyére John Grönli ment ki, aki az Evangeli­cal Lutheran Churchnek sokáig missziói titkára és a misszió tanára volt az Augsburg Theológiai Szeminá­riumban. ÖJABB BIBLIAFORDÍTÁSOK is az Evangélium dia­dalának a szolgálatában állnak. Az utóbbi években töb­bek között a novaja indiánok nyelvére, valamint az inupiat eszkimóknak a nyelvére. Ä novaja indiánoknak eddig nem volt írott nyelvük. Nyelvük éneklő nyelv és a kínaival rokon. A tudomány számára rejtélyt képez ez a nyelv. Hogyan került ide az indiánok közé? Az azon­ban nem rejtély előttünk, hogy Istennek közülük is van­nak választottjai' Az inupiat eszkimók mintegy 3000-en külön nyelvet beszélnek és nem értik meg a többi esz­kimó nyelvjárást. Egy közülük kikerült ref. lelkész for­dította le Márk Evangéliumát a nyelvükre. Sok dolgot csak körülírással lehetett kifejezni' Pl. Mk. 1. 6. a for­dításban úgy hangzik: „£s Jánosnak »nagypupos állat- szór«-ruhája volt... és »rovarokat, amelyek ugrálnak« és azt, amit nem szelídített méhek esznek/’ Ennek a nyelv­nek több magánhangzója, amely nálunk megvan, hiány­zik. helyette azonban van három különböző kiejtésű n, négy l, két k és két g hangzója' „Márk"-ot csak „Maa- gum"-mal lehetett visszaadni. HERMANNSBURGBAN nemrég volt az elßö misz- szionárius kibocsátás a háború óta. Pontosan 20 év telt el azóta, hogy a most kiküldött misszionárius megkezdte az előkészületet a missziói intézetben. Tanulmányai vé­geztével a háború, majd a fogság megakadályozták a kimenetelét. Hosszú próbatétel után azonban itt is meg­nyitotta az Ür a kapukat kifelé feleségével és a gyer­mekével együtt. ÉLÓ VÍZ 7

Next

/
Thumbnails
Contents