Élő Víz, 1950

1950-december / 27. szám

Az iránytű Jézus. Még pedig személye, szava és példája egyaránt. Leginkább Máté 28, 18—20-at szokták emlegetni, mini missziói parancsot. Igen fontos azon­ban a Cselekedetek 1, 8. és Máté 23. 15-ben található utasítás. — Nem lehet mondani, hogy a missziót a Máté 28, parancsa alapján folytatták mindig a keresztyének. A parancs könnyen elhalványylt volna a keresztyének előtt, de Isten a saját megélhetésük érdekében kénysze­rítette az első keresztyéneket- a misszióra. Kénytelenek voltak missziót űzni. ha nem akartak elpusztulni. Jézus parancsa önmagában még most is csak gyenge hajtóerő volna, ha Isten nem állította volna be az egyháztörté­netbe azt a törvényt, hogyha a, keresztyénség csak a maga fenntartásával törődik, akkor megromlik és vége van. Arra is inkább találunk példát, hogy a népeknek egymással való érintkezése váltja ki a missziót. Itt sok­szor egyes személyeknek egymással való találkozása indít el nagy dolgokat. Nagy Gergely egyszer ott sé­tált Rómában Traján fórumán. Néhány rabszolgát lát: szép, szőke, tagbaszakadt északi típusokat. Meekérdezi-, milyen nemzetségből valók. Nagybritannia földjéről. Nagy fájdalom fogja el szívét, hogy ezek a hatalmas szép emberek nem tudnak Jézusról. S ez a fájdalom lesz az északi népek misszió fának a kipattan­ója. A Britanniában járó misszionáriusok találkozruik a skandináv szigetekről jövő rabszolgákkal s ez a talál­kozás újabb misszió megindítója lesz. El lehet mondani, hogy Nagy Gergely és néhány száz rabszolga Rómába kerülése térítette meg Középeurópát és Angliát. Hogy a misszió gondolata elhomályosult idők folya­mán, ehhez hozzájárult az, hogy a misszionáriusokon olyan embereket értettek, akiknek valahová be kell csempészni a keresztyénséget, vagy fordítva, akiknek bizonyos embereket kell becsempészni a keresztyénségbe. Misszionárius — ez a szó, rossz szó. Konyhai at ins ág terméke s elhomályosítja a lényeget, azt, hogy a misz- szionárius küldött, még pedig az isteni küldetésen kívül egy egész határozott emberi közösségnek, a Jézus Krisz­tus Egyházának a küldötte. Amint a buddhisták mögött az egész buddhizmus áll, úgy nem szakítja ki magát a keresztyén misszió szolgája a keresztyén Egyház lelki közösségéből. Éppen azért nem adhatja sohasem a maga privát dogmatikáját. Nekünk kiküldötteknek kell len­nünk, akik meghatározott helyrőt jövünk. A nagy közönség, amely kívülről tekint a misszió erőfeszítésére, azt kérdezi: tenger pénzbe kerül a misz- szió és mi történik ezzel a sok pénzzel? Az. hogy két- három lelket megment az ember? Érdemes ez? Mi erre azt mondjuk, hogy fi lélekhalászatnak, a prozelita- konvertit-vadászatnak semmi köze a misszióhoz. Itt vil­lan elénk az iránytű Máté 23: 15-tel. Jézus a jarizeu soknak szemrehányást tesz, hogy mily nagy utazásokba fognak, hogy egy-egy pogányt zsidóvá tegyenek. Jézus a nagy missziói parancsban nem egyes emberekhez, ha nem népekhez küld bennünket. A misszió tehát nem egu misszionárius harca egy-egy kínaival vagy japánnal, vagy négerrel. Egy négert vagy kínait megtéríteni — önmagában még nem misszió. A misszionáriusnak ket­tős megtérésen kell át mennie. Egyik az 6 Urához és Megváltójához való megtérés. Ez legyen nagyon alapos. A másik megtérés — megtérés és őszinte átkapcsolódás azokhoz, akiket meg akar téríteni. Csak az a misszió Jézus szerint való, amely nem akar a lelkek felett ural­kodni, esetleg tudatlanságukat, jóhiszeműségüket lelkileg kizsákmányolni, hanem valóban őket magukat szolgálni, szeretni és minden érdektől mentesen a Jézus Krisztussal összeköttetésbe hozni. Tudni akarod, mi a misszió legnagyobb ellensége? A látszatkereszténység. Mi következik abból, hogy a keresztyének maguk' a munka legnagyobb ellenségei? Először az, hogy feltétlenül kell belső missziót végezni. Amilyen mértékben végez egy nép beisö missziót, olyan mértékben képes külső missziói szolgálatra. A ntásik, ami következik a fenti súlyos helyzetből, hogy nekünk vállalnunk, kell bizonyos ..vezeklési“ tevékenységet mind­azért a sok bűnért, amit a keresztyénség a keresztyén­ség ellen vétkezett. így értem én Kolosse 1. 24-ben Pál nehezen érthető szavait: e szenvedéstöbblet vállalásával kell betöltenie a misszió minden munkásának azt, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek a testünkben: az ó testéért, ami az Egyház, ügy érzem, ez a szenvedés fejezi ki a misszió legmélyebb tartalmát, ez próbálja ki legjobban a misszió minden munkásának az oda­adását.. JOHNSON GISLF. Levél a cigánymisszióból Kedves Cigánymissziói barátaim! Mivel egy év óta nem hallottak rólunk, „cigányok­ról“, most valóban adósnak érzem magam, hogy erről felvilágosítsam Önöket. Ez év január 1 -étöl én — s velem együtt a cigánymisszió, melyet sajnos ezidősze- rint egyedül képviselek — hajléktalan. Még hozzá január­ban, egy berlini tartózkodásom alkalmával, hirtelen súlyosan megbetegedtem, úgy, hogy .operációnak kelleti magamat alávetnem. De Isten még megtartotta az éle­temet, valószínűleg azért, mert még oly sok cigány nem hallott a Megváltóról. Május óta, mióta a küzdelmet ismét felvettem értük, épúgv kóboroltam, mint véden­ceim _ velem szemben annyival volt előnyösebb a hely­zet ük, hogy ők sajátf lakásaikban vándorolhattak. Hét­szer költözködtem, mert mindig csak átmeneti lakást kaptam. Ezért, ment oly össze-vissza minden, még a "tollal való szolgálatom is S ha az adományokat és cso­magokat eddig nem köszöntem meg, most adom tudtul a kedves adakozóknak, hogy minden szereltüket és segítségüket továbbították és sok örömöt szereztek vele! Különösen a kisi „Dunsát“ oly szépen fel lehet öltöz­tetni, mint amilyenek a mező liliomai. Nem kell többé „mezítelenül“ futkosnia, mert ő már tudja, meghallgatja a Megváltó, ha Hozzá fordulunk, mikor szükséget szen­vedünk. Mindig nagyon elszomorítottak az elmulasztottak, még ha akadályok miatt történtek is azok. A közelmúlt­ban egy fiatal német nőt találtam az egyik cigánykocsi­ban __ valamikor balett-táncosnő volt. Mivel cigány­em berhez ment feleségül, azért ismerkedtem meg vele néhány évvel ezelőtt Berlinben s akkor egy Újszövet­séggel ajándékoztam meg. „Kincsként őriztem“, mondta •az asszony, „csak nagyon szétrongyolódott“, tette hozzá mentegetőzve.. Aztán elmondta, hogy súlyosan beteg cigányasszonyt keresett fel újra meg újra azért, hogy a Bibliából egész fejezeteket felolvashasson előtte. Szinte reszketett utána és halála előtt két nappal való­sággal sürgetett: „Olvass már a könyvedből!“ Talán van még több ilyen titkos misszionárius is. Hiszenr, hogy nagyon kedvesek az ilyenek az Ür előtt. Ezidőszerint Frankfurtban vagyok. Itt gyűlnek össze a Jaija törzséből való berberek. Óhajtanak velem jönni? Ott áll néhány kocsi, kissé oldalvást, elrejtve. Mégis, már messziről „kikémlelt“ bennünket, a kis János, s szalad is felénk. Majd felbukott, annyira sietett. Kitárom karjaimat, s ő belerepül. Mindig így köszöntjük egy­mást. Beülünk « kocsiba és — szokás szerint — arra kér: „Mondj el egy történetet!“ — „A Megváltóról?" kérdem. „De a valódiról . mondta, — mert ez — s azzal rámutatott egy Krisztusszoborra, melyet az anyja állított fel — csak fából van!“ Elbeszéltem, hogyan kel­tette életre az Ür Jézus a halott kisleányt. János egy­általán nem csodálKozott rajta. Az igazi Megváltóban teljesen megbízott, azt is elhitte Róla, hogy ha akarja. aranyTogai is nőni fognak. Eddig még nem sikerült 'ezt a fejéből kiverni. János fiatal anyja is figyelmesen hall­gatta az igét. ö is átélte már, hogy'- az ü.r Jézus meg­hallgatja imáinkat és kész a segítségre. Es János édes­apja sincs messze Isten országától. A kis család leg­fiatalabb hajtása párnán fekszik az egyik sarokban és eletvidáman kacag és hangosan ujjong egész nap. Az ennél a törzsnél oly gyakran előforduló csodaszép és ÉLŐ VÍZ 5 A misszió iránytűje

Next

/
Thumbnails
Contents