Élő Víz, 1950

1950-december / 25. szám

„Mester, ezután mindig Te játsszál a hegedűmön!“ Talán te Is olvastál vagy hrl'ottál már amÜ az olaszról, aki hegedülgetve járt városról városra. Nem a kedve ^elt ebben, hanem ebből élt. Valamivel néki is meg kehit keresni a mindennapi kenyerét. Volt annyi zenei tehetsége, hogy a kezében megszólalt a hegedű, persze nem valami csodálatosan, de mégis. A különben zeneileg képzeMen muzs’kustól nem is lehetett löbbct várni. Szerette a hegedűjét s ez volt a fő Az emberek már megszokták, hogy az udvarban, az utcákon fcl—felsíi* a hegedűszó. Egyszer idegen került a faluba. Hallgatja egy ideig a koldus muzs’káját s az*án kérte a hegedűt, hogy ő is me gpróbál jor. játszani rajta. A muzsikus nem akarta ki­adni a kezéből drága szerszámát. Az idegen aznr-fvm nem hagyta magát e’utasítani. Biztosította a zeneszerszám gazdáját, hogy semmi baja nem lesz a hegedűjének, csak engedje át próbára. Végül ;s a kc'dus H 'egyezett. Az idegen kezébe vette a hegedűt, megpengette a húro­kat, egy kicsit hango’ta és elkezdett rajta játszani A zeneszerszám egy művész kezébe kerü’t. Soha nem hal­lott dallamok kerül ek ki a mester vonója alól. A vándor koldus megbíívölve hullott térdre a7 idegen e’őtt éc ű'rv kérte: „Mester, ezután mindig te játsszál a hegedűmön!44 Megértette, hogy a hegedű mestere számára készült és csak szenved kontár kezében. Az igazi Mester ma is így járja a világa4. A városok emeletes kőházait és a kis faivak nádíödeles otthonait. Utat keres nrnden házba. Egyik* helyre a szenvedés, a csapás, a betegség és a halál útján érkezik másüvé a boldogság, az öröm és a gazdagító áldás ösvényein. Van nak helyek, ahol várták, régen sóvárogtak utána, másutt pedig meglepe'és és izgalmat vált ki az érkezése. Azon. ban mindenhová egy céllal kopogtat be, tehozzád is: esz­közt akar formálni belőled magának. Mert h'szen erre teremtettél. Milliók és milliók ismerték fel az ö mester­kezét, amint az éle iiket megérintette és az ö szereteté. tel és hatalmául megigézetten hullottak eléje: „Mester, ezután mindig Te játsszál a hegedűmön!" És a Mester kézbe vette és felhasználta a számára teremtett szerszá­mot. Még senkivel nem találkoztam, aki esküdött volna a Mester munkájában. Pedig csalódott emberrel sokkal ta­lálkoztam. Fáradt muzsikusok és összetört hegedűk úton- útfélen akadnak az ember út iában. Hányán húzzák az élet igáját csak azért, mert ke’l. Ez az élet törvénye. A másikat bűn terheli, tudatosan e'követett vétek. Nincs bátorsága megvallarv, ezért egyedül cipeli. Persze hege­dűjén az élet éneke nagyon hamisan szól]. A harmadikat fárasztja az élet vad irama. Nem tudja megállni a helyét. Mindig lemarad. Pedig a világnak a törvénye az erősebb nek a törvénye. Itt csak az elsőrangú állja meg a helyét és a másodrangúság érzete mindig fára^zt és remény­telenségbe visz. A negyedik talán az éneke ham’sságába fáradt el. Óh, annvi a csalódott, megfáradt, kiábrándult ember. Kudarcot vallo't muzsikusok, megpattant húru he­gedűk. És mégis kell csinálni tovább, mert hiszen élni kell. A mennyei Mester téged keres. Add át Néki a hege­dűdet. Azt Is, ami már nem ke l a világnak. Az ö kezé­ben a megpattant húrok és az összetört zeneszerszámok is megszólalnak. Jól emlékszem rá, amikor a Mes'er engem a kezébe vett. Nem voltam fáradt és még a hegedűm sem tört össze. Ellenkezőleg. Uj:ongtam, hogy én is ott hegedül hetek a v’lág zenekarában és játszottam a hegedűmön,. Fia'alos örömmel és fáradhatatlanul. És egyszercsak elém állt a Mester. Meglepetésszerűen és váratlanul. Kérte, hogy engedjem öt játszani. Soha nem fe’ejtem el o’yan csodálatos volt. Egészen megigézett. Azóta áhndó imád ságommá lett. „Jézus, Mester, ezután mindig Te játsszál életem hegedűjén!44 Simo János A Ny-i cigányoknál két évvel ez­előtt voltam ' először. Még most i« boldog örvendezéssel gondolok vissza ana a hideg téli délutánra, amit kö­zöttük töltöttem néhány testvéremmé’ együtt. A putriajtó néhány hántolt akácból ■volt összeáglálva. A sarokban egy három-négyhetes kis rongyokba bur­kolt rajkó feküdt a pelyvának is be­illő szalmán. A tűzhelv körül kisebb- nagyobb gyerekek lesték, vájjon mit lógnak kapni ezektől az idegen bá­csiktól. Mi pedig a legdrágábbat akar­tuk nékik adni. Azt, amire nekünk is, de nekik is a legnagyobb szükségünk volt, van és lesz: Jézust. Bibliaolva­sás, éneklés és az űri ima közös °1- mondása után a helybeli lelkész által összeállított kis csomagot is átadtuk nékik. Most azután két év múltán újra itt vagyok közöttük. Az egykori ron­gyokba csavart pólyásbaba már csú- szik-mászik és beszél. A tpbbi gye­rek is mind megnőtt már. Megható az a szeretet, amellyel fogadnak. A felnőttek közül né’nányan mint régi ismerőssel szorítanak kezet. Először is éneket tanulunk. Me szom but-but bino telát, De mer sunav acháresz mán, Pale vaman tro rátt dinyál: Rája Jézus alav. (Az „Amint vagyok sok bűn alatt" 1. verse.) Isten szeretetéről énekelünk!- Azt, hogy „vá tingyá mán" (megváltott Cigánymisszió engem), mert ,,bicshágya Jézusi" (el­küldte Jézust). Nagyon szeretnek énekelni, ök is tudnak néhány ci­gánynyelvű szent éneket. Nagyon vallásos cigányok, akik úgy ismerik az Urat, mint egy kedves és jó Is­tent. Imádkozni is szoktak és a „drá­ga jó Istenke* mindig megsegítette őket. De ez természetes, hisz ők nem öltek meg senkit. Igaz, kicsit bűnösök, de hát mindenki bűnös és még nagyobb bűnösök is vannak, mint, ők. Isten megmutatta nékem, hogy itt nem lehet mindjárt kitálalni a Krisz­tusban megtalálható kegyelmet, ha­nem a törvényt és a hatalmas bűnt nem tűrő Istent kell eléjük állítani. A világteremtés törtéjietét olvasom fel nekik. (I. Móz. 1.) Itt szemlél­tethető legjobban Isten nagysága. Az a hatalmas Isten, akinek a világte­remtés egy szavába került, most bánkódik, hogy a te szívedben nem tud új teremtést véghezvinni, mert kemény vagy. Pedig nemcsak egy szót, szólt, ^ hanem egyszülött Fiát adta... Ha erre a nagy szeretedre nem törsz össze, akkor ne csodál­kozz, hogv az Isten, akinek szavára egész világmindenség állt elő, az utolsó ítéletkor ,azt mondja majd: „távozzatok az örök tűzre ...“ Igehirdetés után újra énekelünk és ezzel be is fejeződik a látogatás. Mi elmegyünk, de ezzel még nem ér vé­get a cigánymisszió. A Ny-i ifjúság között van már, akit Isten beállított ebbe la munkába. De nemlcsak itt, hanem az ország különböző vidékein is megindult a cigánymisszió. A már munkába állt kis csapat imádkozik és imádságot kér, hogy Isten felelős­séget és segítő szeretetet ébresszen sokak szívében. Imádkozzunk azokért a cigányokért is, akik már megis­merték Jézus vérének bűntörlő ere­jét. hogy meg is maradjanak a hit­ben. Akik érdeklődnek e munkaág iránt azoknak kérésre cigánymissziói be­számolót, cigánynyelvre lefordított énekeket, imádságot küld az Evan­gélikus Misszió a szerkesztőség útján. C1GANYENEK 1. Füstös, kormos a szobánk, Gyűrött foltos a ruhánk. # De lelkünk már hófehér, Mert szívünkre hullt a vér. 2. Jézus Krisztus megváltott: Vérén szerzett országot. Értünk is hullt drága vér, A megvetett cigányéi. 3. örüljünk és vigadjunk. ' Istennek hálát adjunk: Cigányért is hullt a vér, Ezért szívünk hófehér. (Dicsérd lelkem uradat dallamára.) (Evangéliumi énekek 95.) 4 ÉLÓ VÍZ

Next

/
Thumbnails
Contents