Élő Víz, 1950
1950-december / 25. szám
„Mester, ezután mindig Te játsszál a hegedűmön!“ Talán te Is olvastál vagy hrl'ottál már amÜ az olaszról, aki hegedülgetve járt városról városra. Nem a kedve ^elt ebben, hanem ebből élt. Valamivel néki is meg kehit keresni a mindennapi kenyerét. Volt annyi zenei tehetsége, hogy a kezében megszólalt a hegedű, persze nem valami csodálatosan, de mégis. A különben zeneileg képzeMen muzs’kustól nem is lehetett löbbct várni. Szerette a hegedűjét s ez volt a fő Az emberek már megszokták, hogy az udvarban, az utcákon fcl—felsíi* a hegedűszó. Egyszer idegen került a faluba. Hallgatja egy ideig a koldus muzs’káját s az*án kérte a hegedűt, hogy ő is me gpróbál jor. játszani rajta. A muzsikus nem akarta kiadni a kezéből drága szerszámát. Az idegen aznr-fvm nem hagyta magát e’utasítani. Biztosította a zeneszerszám gazdáját, hogy semmi baja nem lesz a hegedűjének, csak engedje át próbára. Végül ;s a kc'dus H 'egyezett. Az idegen kezébe vette a hegedűt, megpengette a húrokat, egy kicsit hango’ta és elkezdett rajta játszani A zeneszerszám egy művész kezébe kerü’t. Soha nem hallott dallamok kerül ek ki a mester vonója alól. A vándor koldus megbíívölve hullott térdre a7 idegen e’őtt éc ű'rv kérte: „Mester, ezután mindig te játsszál a hegedűmön!44 Megértette, hogy a hegedű mestere számára készült és csak szenved kontár kezében. Az igazi Mester ma is így járja a világa4. A városok emeletes kőházait és a kis faivak nádíödeles otthonait. Utat keres nrnden házba. Egyik* helyre a szenvedés, a csapás, a betegség és a halál útján érkezik másüvé a boldogság, az öröm és a gazdagító áldás ösvényein. Van nak helyek, ahol várták, régen sóvárogtak utána, másutt pedig meglepe'és és izgalmat vált ki az érkezése. Azon. ban mindenhová egy céllal kopogtat be, tehozzád is: eszközt akar formálni belőled magának. Mert h'szen erre teremtettél. Milliók és milliók ismerték fel az ö mesterkezét, amint az éle iiket megérintette és az ö szereteté. tel és hatalmául megigézetten hullottak eléje: „Mester, ezután mindig Te játsszál a hegedűmön!" És a Mester kézbe vette és felhasználta a számára teremtett szerszámot. Még senkivel nem találkoztam, aki esküdött volna a Mester munkájában. Pedig csalódott emberrel sokkal találkoztam. Fáradt muzsikusok és összetört hegedűk úton- útfélen akadnak az ember út iában. Hányán húzzák az élet igáját csak azért, mert ke’l. Ez az élet törvénye. A másikat bűn terheli, tudatosan e'követett vétek. Nincs bátorsága megvallarv, ezért egyedül cipeli. Persze hegedűjén az élet éneke nagyon hamisan szól]. A harmadikat fárasztja az élet vad irama. Nem tudja megállni a helyét. Mindig lemarad. Pedig a világnak a törvénye az erősebb nek a törvénye. Itt csak az elsőrangú állja meg a helyét és a másodrangúság érzete mindig fára^zt és reménytelenségbe visz. A negyedik talán az éneke ham’sságába fáradt el. Óh, annvi a csalódott, megfáradt, kiábrándult ember. Kudarcot vallo't muzsikusok, megpattant húru hegedűk. És mégis kell csinálni tovább, mert hiszen élni kell. A mennyei Mester téged keres. Add át Néki a hegedűdet. Azt Is, ami már nem ke l a világnak. Az ö kezében a megpattant húrok és az összetört zeneszerszámok is megszólalnak. Jól emlékszem rá, amikor a Mes'er engem a kezébe vett. Nem voltam fáradt és még a hegedűm sem tört össze. Ellenkezőleg. Uj:ongtam, hogy én is ott hegedül hetek a v’lág zenekarában és játszottam a hegedűmön,. Fia'alos örömmel és fáradhatatlanul. És egyszercsak elém állt a Mester. Meglepetésszerűen és váratlanul. Kérte, hogy engedjem öt játszani. Soha nem fe’ejtem el o’yan csodálatos volt. Egészen megigézett. Azóta áhndó imád ságommá lett. „Jézus, Mester, ezután mindig Te játsszál életem hegedűjén!44 Simo János A Ny-i cigányoknál két évvel ezelőtt voltam ' először. Még most i« boldog örvendezéssel gondolok vissza ana a hideg téli délutánra, amit közöttük töltöttem néhány testvéremmé’ együtt. A putriajtó néhány hántolt akácból ■volt összeáglálva. A sarokban egy három-négyhetes kis rongyokba burkolt rajkó feküdt a pelyvának is beillő szalmán. A tűzhelv körül kisebb- nagyobb gyerekek lesték, vájjon mit lógnak kapni ezektől az idegen bácsiktól. Mi pedig a legdrágábbat akartuk nékik adni. Azt, amire nekünk is, de nekik is a legnagyobb szükségünk volt, van és lesz: Jézust. Bibliaolvasás, éneklés és az űri ima közös °1- mondása után a helybeli lelkész által összeállított kis csomagot is átadtuk nékik. Most azután két év múltán újra itt vagyok közöttük. Az egykori rongyokba csavart pólyásbaba már csú- szik-mászik és beszél. A tpbbi gyerek is mind megnőtt már. Megható az a szeretet, amellyel fogadnak. A felnőttek közül né’nányan mint régi ismerőssel szorítanak kezet. Először is éneket tanulunk. Me szom but-but bino telát, De mer sunav acháresz mán, Pale vaman tro rátt dinyál: Rája Jézus alav. (Az „Amint vagyok sok bűn alatt" 1. verse.) Isten szeretetéről énekelünk!- Azt, hogy „vá tingyá mán" (megváltott Cigánymisszió engem), mert ,,bicshágya Jézusi" (elküldte Jézust). Nagyon szeretnek énekelni, ök is tudnak néhány cigánynyelvű szent éneket. Nagyon vallásos cigányok, akik úgy ismerik az Urat, mint egy kedves és jó Istent. Imádkozni is szoktak és a „drága jó Istenke* mindig megsegítette őket. De ez természetes, hisz ők nem öltek meg senkit. Igaz, kicsit bűnösök, de hát mindenki bűnös és még nagyobb bűnösök is vannak, mint, ők. Isten megmutatta nékem, hogy itt nem lehet mindjárt kitálalni a Krisztusban megtalálható kegyelmet, hanem a törvényt és a hatalmas bűnt nem tűrő Istent kell eléjük állítani. A világteremtés törtéjietét olvasom fel nekik. (I. Móz. 1.) Itt szemléltethető legjobban Isten nagysága. Az a hatalmas Isten, akinek a világteremtés egy szavába került, most bánkódik, hogy a te szívedben nem tud új teremtést véghezvinni, mert kemény vagy. Pedig nemcsak egy szót, szólt, ^ hanem egyszülött Fiát adta... Ha erre a nagy szeretedre nem törsz össze, akkor ne csodálkozz, hogv az Isten, akinek szavára egész világmindenség állt elő, az utolsó ítéletkor ,azt mondja majd: „távozzatok az örök tűzre ...“ Igehirdetés után újra énekelünk és ezzel be is fejeződik a látogatás. Mi elmegyünk, de ezzel még nem ér véget a cigánymisszió. A Ny-i ifjúság között van már, akit Isten beállított ebbe la munkába. De nemlcsak itt, hanem az ország különböző vidékein is megindult a cigánymisszió. A már munkába állt kis csapat imádkozik és imádságot kér, hogy Isten felelősséget és segítő szeretetet ébresszen sokak szívében. Imádkozzunk azokért a cigányokért is, akik már megismerték Jézus vérének bűntörlő erejét. hogy meg is maradjanak a hitben. Akik érdeklődnek e munkaág iránt azoknak kérésre cigánymissziói beszámolót, cigánynyelvre lefordított énekeket, imádságot küld az Evangélikus Misszió a szerkesztőség útján. C1GANYENEK 1. Füstös, kormos a szobánk, Gyűrött foltos a ruhánk. # De lelkünk már hófehér, Mert szívünkre hullt a vér. 2. Jézus Krisztus megváltott: Vérén szerzett országot. Értünk is hullt drága vér, A megvetett cigányéi. 3. örüljünk és vigadjunk. ' Istennek hálát adjunk: Cigányért is hullt a vér, Ezért szívünk hófehér. (Dicsérd lelkem uradat dallamára.) (Evangéliumi énekek 95.) 4 ÉLÓ VÍZ
