Élő Víz, 1950
1950-december / 25. szám
1900 ÉVES AZ EURÓPAI KERESZTYÉNSÉG 6. Szíves fogadtatás - hirtelen búcsú (Olvasd el: Csel. 17:10-15) A felkelő nap sugarai a nyugat felé vivő Via Egnatia nagy kockakövein találták Pált és Silást. A thessalonikai békés munka és gyülekezetszervezés hónapokon keresztül, talán mintegy félévig folyt, amikor a zsidók által fellázított csőcselék haragja miatt újra útra kellett kelniök az evangélium hirdetőinek. A napkelte útkereszteződésnél érte őket. Jobbra nyílegyenes, kövezett római út vezetett, a baloldali pedig délre fordult. Pál és társa erre tértek Erdőkön és dombokon keresztül vezetett az útjuk, míg az Olvmpos lejtőjén, sűrűn lakott, erődített, kicsiny város tűnt fel előttük: Bérea. Szomjas szívek. Béreában is jelentős számú izraelita kolónia lehetett. Megérkezésük után Pál és Silás azon nyomban elmentek a zsinagógába és ott munkához kezdtek. Pál szólott a néphez, hirdetvén az Ígéretek beteljesülését a Názáreti Jézusban. A béreai zsidókról az van feljegyezve, hogy nemesebb lelkűek voltak a thessalonikabelieknél. Alig-alig talált Pál missziói útjain szívesebb fogadtatásra, mint Béreában. Persze ez nem jelentette azt, hogy a nép minden további nélkül elhitte, amit mondott, hanem inkább azt mutatja, hogy jobban hallgattak szívük szomjúságára, mint az értelmük előítéleteire. Szorgalmas Szentírás-tanulmánvozás kezdődött Béreában. Előkerültek a régi pergament-tekercsek és úgy néztek utána mindannak, amit Pál hirdetett. Örömmel állapíthatták meg, hogy mind a törvény, mind a próféták igazolták a Názáreti Jézus szenvedését, halálát és feltámadását. Ennek a szorgalmas bibliatanulmányozásnak s az Ige nyitott szívvel való hallgatásának meg is lett az eredménye: „sokan hívének azért a zsidók közül, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.” A hitbeli meggyőződésnek mindig ez az útja. Nyitott szívvel hallgatni az igét és szorgalmasan az örökélet kenyerére éhezve tanulmányozni a Szentírást. Mégpedig naponként. A mi szívünk mindig a hamisságra hajlamos, amint Jeremiás mondja csalárd az (17:9), éppen azért szüksége van nap mint nap az Ige feddésére, vigasztalására és meggyőző erejére. De ahol előítélet nélkül engedünk az Ige kijelentésének, ott mindig tűnik a kételkedés és erősödik a bizonyosság. így volt ez Béreában is. Egyre többet és többet ismertek meg Isten üdvözítő szeretetéből és egvre több és több örömöt találtak Isten megismert útjainak a járásában. Engesztelhetetlen ellenség. Ami azonban örömszerző jó hír volt az előítélet nélküli igehallgatóknak Béreában, annál kellemetlenebb értesülés volt a megkeményedett szívű thessalonikai zsidóknak, ök már lecövekelték magukat az evangéliumot .elutasító ellenség oldalán és engesztelhetetlen gyűlölettel viseltettek a Jézus Krisztus apostolai iránt. Nem volt nekik elég, hogy Thessalo- nikából kiüldözték őket, a béreai gyümölcsöző munka is szálka a szemükben. Nemcsak az evangélium hívei utaznak fáradhatatlanul egyik városból a másikba, az evangélium ellenségei is képesek erre. Amazok Uruk iránti szeretettől kényszerítve, emezek pedig a gyűlölettől űzve. Egy szép napon Béreában is megjelennek a thessalonikai zsidók és megismétlődik a thessalonikai esemény. összeszedik a csőcseléket, fölháborítják a népet, kígyót-békát kiabálnak Pálra és lehetetlenné válik az apostol további szolgálata. Pál már ismételten tanujelét adta annak, hogy nem fél semmiféle veszedelemtől. Eddig is sokszor nézett szembe a halállal Uráért és Megváltójáért, és most is kész lenne erre. Az ő élete azonban nem a sajátja. Világosan látták ezt a béreai atyafiak és tudták, hogy Pál szolgálatára még sok ezer és ezer embernek szüksége van. Azért ú<™ határoztak, hogy a felesleges összeütközések elkerülésére Pált mindjárt útnak indítják. Hadd menjen csak tovább, hiszen még annyian várják az evangéliumot. Gondos utómunka. Pál apostol missziói munkájával való ilyen rövid foglalkozás, is fölveti előttünk azt a kérdést, hogyan lehetett az apostol hatása egy-egy helyen való rövid tartózkodás mellett is olyan maradandóvá? Hogyan válhattak a pár hónapos életű gyülekezetek megpróbáltatásokat kiálló, sőt a missziói munkát ténylegesen átvállaló csoportokká? Itt a helye annak, hogy az eddigiek alapján is észrevegyük, ha Pál ment is tovább egyik helyről a másikra, a munkát sehol se hagyta félbe. A filippi gyülekezettől való elszakadásnál csak arról olvasunk, hogy Pál és Silás a börtönből való szabadulás után eltávoztak a városból. Minden valószínűség szerint Lukács és Timotheus ottmaradtak és munkálkodtak tovább. Timotheus ugyan egy idő múlva utánuk megy Páléknak és bizonyára Thessa- lonikában már együtt dolgoznak, innen fejlődik ki Timotheus és a thessalonikai gyülekezet közötti meleg kapcsolat és ismételt érintkezés (I. Thess. 3:1 — 3.). Amikor Thessalonikából indulnia kell Pálnak és Silásnak, maguk után hagyják Timotheust, aki a gyülekezet helyi vezetőjével, Jásonnal munka'kodik az evangélium szolgálatában. A béreai hirtelen búcsúnál csak Pál indul útra béreai atyafiaktól kísérve, Silás és nyilván Timotheus is Béreában maradnak utómunkára. Ezalatt Lukács még mindig Filippiben lehetett és csak Csel. 20:6 szerint Troásban találkozik ismét Pállal. (Amint tudjuk Lukács a Cselekedetek könyvének írója és az elbeszélés módjából következtethetünk arra, hogy mely eseménynél volt jelen szemtanúként maga is. Ahol az utazások leírásánál többesszám első személyt használ, ott mindig ő is együtt utazott az apostollal.) Mindebből láthatjuk, hogy Pál apostol a nagy látóhatárú, meginduló európai misszióban sem csupán csak előre nézett, hanem az- elvégzett munkán lovábbra is rajta tartotta a kezét, üj lelkek megnyerése mellett nem kevésbbé fontosnak tartotta a hitrejutottak gondozását, továbbvezetését és szolgálatba állítását. A levelei mind csodálatos bizonyságok afelől, hogy mennyien elfértek az ő pásztori
