Élő Víz, 1950
1950-december / 25. szám
Mikeás igazi adventi próféta, mert tudta látni a Kezdetben a Véget, az Alfában az Omegát, a Gyermekben az Üdvösség Urát és Királyát. Mikeás igazi ádventi próféta, mert a bünbocsánat és békesség hozóját kereste abban, aki megszületik... Malakiás: „Mindjárt eljön az Úr!" Mindjárt. Olyan sokat jelent ez a szó! Mindjárt beiön a vonat... A homályos állomáson csak egy-két. lámpa pislákol s néha töri meg a csendet egy egy kőhintés, kocsizörgés, léptek alatt csikorgó kavics zaia. Egvszerre csak kigvúlnak az összes lámpák. A világosságban eleven nyüzsgés indul. Sietősen vonulnak fel a poggyász- és postakocsik, vezényszavak pattognak s nem is olyan messziről elnvú'tott fütty jelzi: valóban, nemcsak vaklárma a készülődés: mindjárt itt a vonat. Már harsány kiáltás is hangzik: vigyázzunk a vágányoknál, félre az útból, már jön is ... Az Ószö^efs^g uto'só prórétá;át a régi zsidók a „Próféták pecsétje“ névvel tisztelték. Nem az elhanyagolható utolsót, hanem az előbbiek üzenetét végül is következetesen hangsúlyozó, hite'esítéált látták benne, ö hirdet+e: Mindiárt eWön az Ür! Fs az Újszövetség népe számára és nem egv múltat lezáró könyv felbonthatatlan pecsétje Malakiás, hanem jövőt nyitó hiteles alap, melyen a következő láncszem. Keresztelő János már boldogan hirdeti: „e'közelített“, itt van . .. ! Mi volt tehát Malakiás adventi üzenete? ,,Imé, e'kiildöm én az én követemet és megtisztítja előttem az utat és mindjárt eljá az ö templomába az Ür. akit ti kerestek és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; itné eljön, azt mondja a seregeknek Ura. — És feltámad nék- tek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja és gyógyulás lesz az ö szárnyai alatt és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok 1. Az én követem tisztítja az utat... És jött is Keresztelő: Térjetek meg. mert elközelített a mennyeknek országa. — hangzott az utat tisztító szó. Gondoltál-e már arra, hogv megtérés nélkül nincs igazi ádven. tod? Hiszen a megtérésben és bímbocsána^ban tisztulhatna meg szíved úgy, hogy megismerhetnéd a Lélek örömét... 2. Az' ő templomába jő az ür... Nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma? — hirdeti Pál apostol. Ti magatok is mint élő kövek épültetek fel lelki házzá! — hangzik Péter ajkán. Vájjon beépültél-e már élő kőként Isten lelki templomába? Talán tízért nincs karácsonyi örömöd, mert frázis maradt ajkadon a „megtértem“ és nem követte életá'tadás... 3. Akit ti kerestek .. . akit ti kívántok .. . Hiányzik valami életedből? Már-már megfáradtán keresel valamit. vagv még magad sem vagv tisztában azzal, hogy mit is kívánsz tulajdonképpen. Már Malakiás tudta, hogy Abban aki az első karácsonykor a földre szállt, mind^n megadatik, ami után talán tudat alatt is vágyódik szíved. Óh, ha tudnád- Ö hiányzik Neked s vele egvütt minden. . . őbenne kellene elmélyülnöd s megtalálnál mindent, amit keresel, amit kívánsz. 4. És feltámad néktek az igazságnak napja . . . Tu. dod-e. hogv Jézus az igazság napja, kútforrása? Maga az iggzság! És nincs is rajta kívül, nélküle igazság. Neked sem lehet Isten előtt .igazságod Nélküle. A magad vélt igázságod koldusrongyai alól kilátszik igazságnélküliséged minden rút mezítelensége ... 5. És gyógyulás lesz... A bűn betege vagy. Tudod, akinek nincs igaza, azt lelke mélyén gyötri. vádolja ez. És ha Isten előtt nincs igazságod, halálosan beteg a te szíved. Ez a legsúlyosabb betegség, melynek örök halál a vége. Már Malakiáson keresztül hirdeti Néked az Ür: gyógyulásod lesz, ha elfogadod öt... 6. És ugrándoztok, mint a hízott tulkok... Ne bot- ránkozz meg a* furcsa hasonlaton! Mély értelme van annak! A hízott kövérség jelenti a boldog, egészséges életet. A tulok értékes áldozat volt az Ür élőit. A Jézustól nyerhető öröm és új élet oly örömet jelent, amelyért nem kell majd örök sírással számot adnod. 7. Az ö szárnyai alakf... Nemcsak azt a biztonságot jelenti ez, amelyet csak az Ür oltalmában élvezhetsz, hanem azt a kizárólagosságot is, hogy másutt nem találhatod ezt meg. Látod, ha az igazi öröm nem a tiéd. ha a Jézus Krisztus nem törölhette el bűneidet szent vérével, akkor senki és semmi nincs, ami segíthetne rajtad. Ha az oltalmazó, egyetlen menedéket nyújtó szárnyat nem fogadtad el, hangzik majd feletted is az ítélet; hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnyai alá _ és te nem akartad! Bizony, egyetlenegy és bizonyos oltalom kínálkozik számodra s ha ezt elmulasztod, nincs aki segítsen rajtad. A felelősség a tiéd: te nem akartad . .. Keresztelő János: „Az én örömöm immár betelt" (János 3:23—30.) A Keresztelőnek akkor volt (ele a szíve örvendezéssel, sc\t ennél sokkalta többel, .,betelt örömmel", amikor másoké keserűséggel vagy legalább is csendes szomorúsággal lett volna tele. A fenti Ige a Keresztelő búcsúzója, működése végeiért. Hivatását, küldetését betöltötte. Az előfutár helyet áá a megígértnek. Amint a felkelő nap előtt is elhomályosul és eltűnik a ragyogó hajnalcsillag. így tűnik le most ő is a színről. Valósággal búcsúzik ezekben a szavakban a prófétai szolgálatától, működése színhelyétől, tanítványaitól. Néhány régi bibliai kézirat a fejezel végén János szavaihoz ezt a mondatot kapcsolja: „És ezek után átadatott János." Csodálatos búcsúszavak! Amikor úgy gondolnánk, hogy a távozó hivatását betöltött előfutár, ú<készítő, szívéi mégis csak eltölti valamiféle borongó szomorúság a távozás és feleslegesséválás fájdalma, akkor kezdünk el hallani a „teljes örömről". A mennyegzői örömről, amely ott ragyogott a Keresztelő szívében. Két oka is volt annak, hogy a Keresztelő örvendezése ilyen teljes betelt öröm lehetett. Az egyik az volt, hogy az ígéretek ideje után most végre elkövetkezett a beteljesülés, a látás ideje. Híradás jön, hogy akit Isten évszázadok egymásutánjában, próféták hosszú sorának szája által ígért, im végre most itt van és munkálkodik. Aki felé reménykedve tekintettek a „lelki szegények", a „csendesek az országban", elcsiig- gesztöen hosszú idő óta, aki felé sóvárogva nézett maga az előfutár is, íme most megjelent. Itt van a Krisztus, Izrael Messiása, a vi'ág Megváltója, élő és valóságos Ür! Betelt, betelt az Isten ígérete! A Keresztelő másik oka az örvendezésre a szívében élő „vőfély öröm". Megragadó kép: a vőfély, a vö- legény barátja, amint ott áll a háttérben, az örvendező mennyegzői sokaság mögé húzódva, áll és nézi a boldog vőlegényt, menyasszonyt, közben pedig a szíve repes azoknak boldogságán. Ilyen a Keresztelő öröme is. Ü is „vőfély" volt, a vőlegény küldöttje, hogy elkészítse számára a „menyasszonyt", az Isten gyülekezetét. Hívott, szólított, tanúságot tett, gyűjtött — nem a maga, hanem a vőlegény számára. Most íme itt a Messiás ideje, a mennyegzői idő s a vőfélynek csak egy lehet a boldogsága: hogy vigadjon és örvendjen a násznép. „Annak növekednie kell, nékem pedig alászállnom." Csak Krisztus ragyogjon és menyasszonya, a gyülekezet, örvendezzen1 Az útkészítő akkor betöltötte hivatását. A teljes adventi öröm ma is ez a kettő együtt. A beteljesült látás öröme és a vőfély-öröm. Sok keresztyén éli még — Krisztus eljövetele után is az Ószövetségi várakozás, sóvárgás, reménység idejét. Nincs Krisztusuk, nincs Messiásuk, nincs élő. valóságos Megváltójuk. Érzik, sejtik, látják másokon, hogy az igazi világosság eljött már a világba. De nem tudják elmondani teljes örvendezéssel: Megtartó született nékem. De mellőle — ha igazi — nem hiánuozhat még valami más. A szolgálat, a bizonyságlétei öröme. A Keresztelőt Grünewald világhírű festménye úgy ábrázolja, mint aki mutatóujjával Jézusra mutat. Igen, ő a „mutatóujj". És szerepét halála után a gyülekezet veszi át. Jaj annak, aki megpróbálja magába zárni, elraktározni a Krisztus megtalálás örömét!
