Élő Víz, 1950
1950-december / 25. szám
hordozásából” hamisított jócselekedesdi, az élő hitből kényelmesített vallás merednek zord sziklákként, vagy szépen kiépített várakként az érkező Ad ven ,1 Király útjába. Akarsz igazán találkozni az ádvent Urával? Akkor vedd komolyan az útegyengetés fel szólítását és csinálj nagytakarítást vallásosságod stzentélyében is. Maga az élő Krisztus akar hozzád jönni s Öt csak teljesen megüresített szívvel, a kegyelemre igazán rászorulva lehet fogadni. Nincs-e helye itt is az útkészítésnek? A Keresztelő űtegyengetésének a pecsétje az a keres'ztség volt, amiben azok részesültek, akik megváltották bűneiket és új életet akartak kezdeni. Hogy ez a bűnvallás és új életre törekvés mennyire komoly volt, azt bizonyítja az, hogy a kereszíség felvétele után az emberek sorra azzal a határozott kérdéssel állanak János elé: „Mit cselekedjünk tehát?” Az Utegyengető egészen konkrét módon felel mindenkinek: „Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.” A vámszedőknek azt mondja: „Semmi többet ne követeljetek, mint ami élőtökbe rendeltetett.” A katonáknak: „Senkit ne háborítsatok, se ne patvarkod:atok, és elégedtetek meg a ti zsoldotokkal.” (Lukács 1:10—14). Ebből egész világosan kitűnik, hogy a Keresztelő nemcsak általában a bűnt látja akadálynak, hanem éppen azokat az egyes bűnöket, amelyek különösképpen tenyésznek az egyes embereknél. A vagyonost az választja el Krisztustól, hogy nem törődik a szűkölködővei, a vámszedőt az, hogy szipolyozza a népet, a katonát az, hogy kegyetlenkedik és visszaél a hatalmával. Az Utegyengető éppen ezeknek a bűnöknek az akadályvoltára mutat rá. Végsősorban ma is a bűneink torlaszolják el az Adventi Király útját. Az önzésünk, amin megtörik az Ur Jézusi minden hívása, a közömbösségünk, amibe belefullad Isten minden Ígérete, a kicsinyhitűsé günk, amely a legkisebb kockázattól is irtózik, s a többi: a pénzszeretetünk, versengésünk, gyűlölködésünk, mind tömött sorban állják el az ádventi utat. „A pusztában készítsétek az Urnák útját! ös> vényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!” A legsivárabb lélekben, a legkietlenebb szívben is készülhet út Jézus számára. Az őszinte megbánás és> az alázatos megvallás a legkérkedőbb bűnök erejét is megtöri, csak a titkolt bűnök tartanak hatalmukban bennünket. A töredelmes, a kegyelmet sóvárgó s a szabadulást valóban váró szívhez nyitva van az ádventi út. És oda biztosan betér a Szabadító. ÁDVENTI HÍRNÖKÖK Mikeás, a bölcső prófétája és a kereszt theológusa (Mik. 5 : —5 és 7 : 18.) Isten Mikeáson keresztül üzente meg, hogy hol születik meg a Megváltó. Betlehemnek, ennek a kis judeai városkának neve először az ö próféciájában merül fel. Egyszer említette, mégis mindenki emlékezett reá az idők teljességében. Megragadt Izrael emlékezetében, mint címszó, amit sohasem felejt el az ember. Mikor Jézus megszületett, mindenki emlékezett a próféciára. Vájjon miért? Mert Mikeás nemcsak ezt tudta a Messiásról, hanem sok minden egyebet is, ennél sokkal lényegesebbeket is. Mit is tudott Mikeás a Messiásról? Tudta, hogy amit az ember el nem gondolhatott, azt készíti Isten az öt szeretőknek. Prófétálta, hogy Isten a Szabaditót úgy fogja előhozni, ahogy embert azt nem várná. Egyetlen mondattal érzékeltette ezt. Betlehem, ahonnan születni fog, kicsiny város, legkisebb Juáa ezrei közt, de belőle jön az uralkodó. Ebben a látásban semmi sincs Izrael szokásos reménységéből. Izrael evilági szabadítok várt, hatalmas királyt, aki. mint Dávid, helyreállítja Izraelt s érvényt szerez a nemzeti jogoknak, bevált nemzeti álmokat s hatalmat ad a választott népnek évszázados elnyomóin. Mindez hiányzik Mikeásnál. Mikeás azt a Messiást látta, aki valóban el is jött s aki csak a hívő számúra lett Messiássá. A bűnösök Megváltóját látta s azt prófétálta. Azt a királyt, aki szerény kis szűz gyermekeként a legkisebb városok egyikében, túlzsúfolt házak közt, elhagyott istállóban látja meg a napvilágot, akinek' meneküléssel kezdődik az élete, aki mesterember fiaként lesz szürke lakója Názáret- nek, aki megalázza magát Keresztelő János bűntisztító fürdeije alatt, aki bűnösök és vámszedők barátja, akit üldöz a papság, a király, a világi hatalom és a római császár helytartója egyaránt, akinek nincs feiét hova lehajtania, aki szégyenfán hal meg, — mégis felkent Király, mert a bűnösök szabadítója. Mikeás Istentől kijelentve kap egy városnevet, ahol a szabadnának születnie kell s engedelmes szívével, hívő szívével megért belőle mindent. Megérti, hogy Isten a Messiás által meg fogja szégyeníteni a bölcseket, a hatalmasokat, a nemeseket s evilág bolondjainak, gyengéinek, nemtelenjeinek készíti el az üdvösséget. Vagyis a bűnösöknek hoz bűnbocsánatot, a fáradtaknak enyhülést, az űzőiteknek békességet. Megérti a hit legbensőbb titkát, azt, hogy Isten valami olyat tesz az ember megváltásáért, amivel „minden szájat bedug". Az, hogy Isten Betlehemből csinál világvárost, Mike- ásnak világosságot adott. így fogja kihozni Isten a Messiás által a kicsiből a nagyot, a hihetetlenből az igazságot, az elképzel hete tlenbcj a valóságot. Jézus prédikációjának ezer mozzanata érthető ebből. Mustármagból lesz Isten •világra kiterjedő országa, a hit hegyeket mozgat, a tizenkettő lesz a világtörténelem legnagyobb mozgalmának kezdete, az utolsókból lesznek az elsők, egu meghal mindenkiért, a halálból lesz az Elet, a szégyenfából a dicsőség és a gyermekből az egyetlen Hatalom. Hogy minden száj bedugassék. Hogy elölte ne dicsekedjék egy test sem. Hogy az ember minden külső és belső jelből ugyanazt tanulja. Tanulja a kegyelem logikáját, ezt az érthetetlen érthetőt: Isten szereti a világot, amely nem tud magán segíteni s amin éppen ezért Isten segít. Mindezt megértette Mikeás egyetlen szóból, amit Isten kijelentett neki: „Betlehem". És ebből, amit így megértett, megértette a legmélyebb isteni evangéliumot is, a bíínbocsánat evangéliumát (amit az- ótestámentum idején alig néhányad magával értett ilyen világosan) — s prófétájává lett a bűnbocsánatnak: „Kicsoda olyan Isten, mint te. aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja rneg haragját örökké..." Mikeás megértette, hogy a Messiás elküldésével Isten valódi fordulatot ad az emberiség történetének. Többé nem épít az emberre. Nem veszi számításba az ember szempontjait, ítéleteit, képességeit, elképzeléseit, hanem maga cselekszik. Maga cselekszik, még pedig úgy, hogy az ember ne tudjon mást tenni, mint álmélkodni, csodálkozni s megalázkodni Előtte. Mikeás a bölcső prófétája és mégis a kereszt theológusa, mert értette az Isten minden emberi elképzelést megszégyenítő szerelmét. Betlehemben, Juda ezrei közt legkisebb városban Uralkodó születik — prófétálta Mikeás. Ezt visszhangozzák az evangéliumok: „Ma született néktek a Megtartó" — „találtok egy kis gyermeket feküani a jászolban". . ÉLŐ VÍZ V - . ' V-''” ■ 2
