Élő Víz, 1950
1950-december / 25. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANQÉLIZACIÓ LAPJA „KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚRNAK ÚTJÁT!" Évről évre beköszönt az ádventi időszak. Szószékeken és> oltárok előtt sorra felhangzanak az ádventi Igék. Mindegyik örömöt igér, szabadulást hirdet s az Ádventi Király érkezéséről tudósít. S az ádventi vasárnapok gyors múlása után mégis olyan sokan cipelik tovább a bűn rabságát s az arcokra kiült öröm oly hamar kövesedik közömbös! séggé: a keresztyénség nagy tömegei szabadító Krisztus nélkül róják tovább a mindennapiság szürke útját. Hogyan van az, hogy annyi várakozás marad teljesületlen, oly sok reménység szégyenül meg 9 az ádventi ígéretek teljesülte után is annyi embernek az életéből hiányzik az Ádventi Király? A Szentírás azt feleli erre a kérdésre: az Ádventi Királlyal való találkozásnak feltétele is van. Az ígéret beteljesedett. A Szabadító eljött. Veled is találkozni akar. Csak nincsen út a számára. Azért hangzik már érkezése előtt a felhívás: „Készítsétek az Urnák útját!” (Esaiás 40:3). Az ádvent tehát nem tétlen várakozás, nem csupán kapubaállás, hanem útkészítés, útegyenge- tés az Ádventi Király számára. E nélkül nincsen személyes, beteljesült, valóra vált ádvent. De mi ez az útegyengetés? Esaiás próféta pusztáról, kietlenről, hegyről, halomról, bércekről, rónáról beszél; ami bizonyára mind képes kifejezés. Hogyan tudom én ezeket a szürke életben elhelyezni? Mik azok a sziklák, amiket le kell rontanom, s mik azok a szakadékok, amiket be kell tömnöm? A régi prófécia a testet öltött Utegyengetőbeu ♦ jön közel hozzánk. Keresztelő János prófétai igehirdetése mutatja meg azokat az akadályokat, amelyek a mi életünkben tornyosulnak Krisiztus elé. „Térjetek meg!” Ez az Ütkészítő első szava. Nyilván ez az útegyengetés első mozzanata is. Az Adventi Király bánkódó, összetört szíveket keres. Olyanokat, amelyekben elég volt a bűnnek az uralma és az Isten-nélküliség hideg üressége. Az önelégült, megtéretlen szív ma is akadály az Ür előtt. Nagyon sok embernek az ádventi reménysége éppen ezen szenved hajótörést. Beáll a várakozók sorába. Valami titkos reménység az ő szívében is pislákol, de Jstenhez való viszonyát nem hajlandó gyökeresen rendezni. Nem akar megtérni. És eltorlaszolva marad az út. Jézus több városban járt, gyógyított és tanított, amelyeknek mégsem lett ádventjük. (Máté 11:20—24). Krisztus Urunk ezen az ádventen is közöttünk jár, de vájjon hozzáfér-e a mi kemény, Istentől elfordult, megtérni nem akaró szívünkhöz? Péter apostol is erre az útkészítésre hívja fel a jeru- zsálemi templom kapujában a népet: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Urnák színétől és elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett.” (Csel. 3:19—20). „Teremjetek a megtéréshez méltó gyümölcsöket és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk!” (Lukács 3:8). Az evangéliumokból nagyon világosan kitűnik, hogy a zsidóság számára a Krisztussal való találkozásban még a vallásosság is akadály volt. Beágyazták magukat az Ábrahámtól való származás biztos fedezékébe, Jézus megtérésére hívó Igéjével szemben kijátszották Mózes törvényét s a Krisztusban felkínált új életet kipróbált kegyességükre való hivatkozással utasították vissza. A farizeusokhoz és írástudókhoz is eljött Jézus, mégsem lett ádventjük. És éppen emiatt az akadály miatt nem lett. A mostani ádventi gyülekezetben is sokan vannak olyanok, akiknek már # van Ábrahámjuk, Mózesük, törvényük, kegyességük, vallásosságuk es ha most él is bennük valamelyes vágyakozás az Adventi Király után, de a szivük mélyén ott lappang az a belenyugvás is, hogy éppen nem elviselhetetlen szerencsétlenség, ha az ádventi Ígéret most sem teljesül. Hiszen eddig is jártak templomba, tudtak imádkozni, áldoztak, adakoztak; a vallásosságuk majd csak ezután is ki fogja elégíteni őket. Ez ugyanúgy hangzik, mint a zsidók ajkán: Abrahám a mi atyánk! Ráadásnak, lukszusnak jó lenne az Adventi Király, de azért nélkülözni is tudják. Az ilyen ádventnek sincs beteljesülése. Az evangéliumból preparált keresztyén világnézet, az egyházból csinált vallásjóléti intézmény, az „egymás terheinek ÉLŐ VÍZ 1 VI. évfolyam, 25. sz. — 1950 december 3
