Élő Víz, 1950
1950-november / 24. szám
Kívánod-e igazán az ébredést? Sődergren Viktor svéd lelkész: „Ébredést“ a maga szélességében és mélységében minden, következményével és veszedelmével együtt, semmiféle közösség nem kíván igazán, sem a népegyház, sem a szabad egyházi közösségek; Mert az Isten küldötte valóságos ébredés, olyan, mint a tavaszi vihar. Az nemcsak életre kelt, hanem összetör és szétszór sokkal nagyobb mértékben,' mint azt kívánjuk. Példa erre Isten választott népe, aki évezredeken keresztül várta és sóvárogta a Messiás eljövetelét, tehát az ébredést, a megújulás időszakát, mégis, amikor Krisztus eljött, az összes csoportok, pártok és közösségek, az „ébredés“ összes vezetői összefogtak az üldözésében. Hiszen a maguk befolyását, hatáskörét és tekintélyét veszélyeztette. Kívánjuk-e mi, papok az ébredést? A munkánk nem sikerül, reménységeink nem teljesednek, állandó csalódás a részünk: fogy a templom népe, az istentisztelet hideg és halott. Afár „közismert ébresztő igehirdetőket“ is kértünk többszörös evangélizáló szolgálatra, azonban minden hiába! Gondoljátok csak el. milyen csodadolog lenne, ha megtelnék a templom. Nemcsak néha nagy ünnepen, hanem állandóan. Nemcsak megszokotiságbol, hanem Igére szomjas gyülekezettel. Milyen más lenne az ének, az imádság, a gyülekezet szeret'etközössége és a szolgálatért való felelősség1 Lenne lelkesedés és tűz. Milyen más lenne akkor prédikálni! Melyik lelkész nem felelné erre a kérdésre: kívánom, sóvárgom az ébredést! De tudod-e. hogy az ébredés Isten munkája. Isten tüze. Mi nem is sejtjük, mi mindent fog felemészteni, amiről mi nem akarunk lemondani. Szeretnél-e ilyen ébredést? Merészelsz-e ilyet kérni? Kívánod-e belevetni, áldozatul adni magadat ilyen ébredéshez? „Adj ébredést és kezd el rajtam!“ Nagyon sokszor hallottuk és ismételtük ez a régi .imádságot. És mégis ez a helyes könyörgés. Az igazi ébredés kérése. De tudod-e, mit jelent ez az imádság? Mit jelenthet néked, magadnak? Nem bizonyos, hogy a gyülekezet kedves, boldog időszakát. Megkapó lelki változásokat, jóleső megeievenedést és sok „épülést“. Talán Isten ad még ébredést a mi népünknek, de bizonyos, hogy az ítéletnek Isten házán kell elkezdődnie. Az is bizonyos, hogy az Isten útjai mindig mások, mint a mieink. Az Isten küldötte ébredés is egészen más utakon haladhat, mint ahogy mi elképzeljük. Csak Isten adjon az ő népének kegyelmet ahhoz, hogy akkor is elfogulja azt az Isten művének. Vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy azok az eszközök, amik eddig az ébredés munkájában szerepelret földjének a határáig. Azonban az Isten más utat nyitott az üdvösségre: „Úgy szerette Isten a bűnös világot, hogy az Ö Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3:16.) Vagy ahogy Pál írja: „Kegyelemből tartattatok meg, hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.” (Ef. 2:8.) Ismered-e ezt az utat? Egyedül ez visz célhoz. Akik megállnak az ítélet napján, azok mind csak ezen az alapon állhatnak meg: az ö bűneikért, helyettük más szenvedte el Isten igazságos ítéletét. Az ártatlan Bárány engesztelő vérében fehérítették meg és mosták tisztára bűntől szennyezett ruhájukat. Alázd meg magad most Isten, igazságos ítélete alatt. Hadd leplezze le, fedje fel undok bűneidet és indítson — addig, amig időd van — a kegyelem keresésére. Mert ha nem ismered meg bűneid bocsánatában ezt az egyetlen utat már itt a földön, akkor te is csak a határig jutsz el. Bezáratik előtted az ajtó és kívülrekedsz, ahol csak sírás és fogcsikor- gatás lesz örökkön örökké.-t /' ' tek, nem kellenek többé Istennek. Az ür új utakat, új eszközöket és új fegyvereket választ országa építésére. Lehet, hogy egészen más emberek hallják meg a hívást és indulnak el, és nem „az ébredés népe“. Egykor is a bűnösöket, vámszedőket, paráznákat hívta és az akkori „ébredési emberek“ a farizeusok, a kegyesek, elzárták az ő szívüket patentírozott kegyességükben és vallásosságukban. A nagy világmisszióban a keresztvénség első idejének ébresztő munkájára is az előbb üldöző és erőszakoskodó Sault, a keresztyének rémét hívta el az egyház Ura, nem pedig Pétert, vagy más valakit az apostolok közül. A kezdettől fogva tanítványoknak és szemtanuknak sem volt könnyű megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a tarsusi Saul eléjük került. És hányán jártak a nyomában a rajta keresztül munkált ébredés elaltatására. Muroma Urho finn lelkész: Az embereknek különös felfogásuk van az ébredésről. Ahogyah ma beszélnek róla, abban annyi erőltetett és egészségtelen van. Az az embernek az . érzése, hogy mindjárt a kiinduló pont hamis. A múlt század nagy ébredési mozgalmaiban nem sokat beszéltek az ébredés szükségességéről, hanem ehelyett embereknek Krisztushoz vezetéséről. A Ielkekért hordoztak égető felelősséget, nem pedig az ébredésért. Ebben pedig nagy különbség van. Manapság sokan szeretnének látni nagy ébredést, anélkül, hogy ők maguk felelősséget éreznének a lelkekért. Vannak emberek, akik esztendőkön keresztül várnak, kérnek és remélnek evangélizációt a gyülekezetükbe és meg se próbálnak szót váltani embertársaikkal azok lelki üdvössége dolgában. Az ébredés ilyen barátai egészen félrecsúsztak. Ez olyan újmódi ébresztő munka. A réginek a lelkek üdvösségéért való fe.elősség volt az alapja. A mainak pedig csak lelki élvezés,, ínyencfalatokra várás, amit egy-egy ébresztő igehirdetőtől remélünk. . , Szeretnél-e ébredést a gyülekezetedbe? — Akkor ne arra várj, hogy „ez vagy az“ a prédikátor megy el majd hozzátok és akkor majd lesz ébredés, hanem, ha te igazán szereted az Urat és az a vágyad, hogy nyilvánvalóbb legyen az uralma körülötted, akkor ragadd meg a legközelebbi és legkisebb feladatot. Először azt kell elvégezned. Az Ur majd viszi előbbre idején az ő ügyét. Mi a legközelebbi feladat a számodra? Kétségtelenül ez: ébredj fel először te magad! Te, aki mások ébredését várod, ébren vagy-e magad igazán? A Bárány vérén megtisztított ruhában, világosságban és engedelmességben jársz-e? Hogyan állsz te magad hit és reménység dolgában? A gyülekezet ébredésének rajtad kell kezdődnie! Ha pedig te magad nem akarsz igazán felébredni és megtérni, akkor hagyd abba az üres ébredésvárást! Azonban még ez se elég! Gondolok most emberekre, akik kiszolgáltatták magukat egészen az Urnák, a személyes viszonyuk rendben van az Orral és így sóvárogna« az ébredés után. Nem elég a magam viszonyát rendezni az Úrral és aztán várhatom a csodát. Az ébredést nem várni kell, hanem meg kell ragadni a legközelebbi feladatot: kezd el a családod Kisztushoz vezetését. Akkor már elkezdődött az ébredés! Persze, ez sokkal nehezebb, mint szakképzett ébresztőket hívni és rájuk hagyni a munkát. Pedig ez egészen hamis ébredés várás. Az ébredésnek rajtad és az otthonodon kell kezdődnie és akkor át fog terjedni a környezetedre és a gyülekezetedre. Mert akkor már nyilvánvalóvá lett benned a ielkekért való felelősség. Előbb személyszerint nekünk kell megújulnunk és akkor majd felhasznál bennünket az Ür mások életében is. Ez az ébredés terjedésének a titka. Előbb magamnak kell égnem, hogy másokat is lángra loObanthassak. Előbb magamnak kell elvesztenem az életemet, hogy eszköz, lehessek mások újonnan születésében. A folyó ÉLŐ VÍZ 2
