Élő Víz, 1950
1950-november / 23. szám
belülkerül az ajtón. Hiszen Isten jelenléte egészen megtölti a templomot. „Még a szemeit sem akarja vala az égre emelni.11 Hogyan tekinthetne a kicsiny a Hatalmasra, a bűnös a Szentref Szinte bocsánatot kér azért, hogy van. És még inkább azért, hogy a templomba is bemerészkedik. De nem tudott kívül maradni. Bármilyen elítélő, földresujtó is a számára Isten jelenléte, mégse tud Nélküle lenni. Nyomorultan és beszennyezetten is Utána sóvárog a szíve. Hadd legyen ő senki és semmi, porban heverő bűnös, csak Isten legyen nagy, hatalmas és dicsőséges! 2. A farizeus a mások bűneit vallja meg Isten előtt, önmagát csak magasztalja. Más cselekedte mindazt, ami rossz, én pedig példamutatóan járok elöl. — Én-ember mindaz, aki olyan szívesen beszél más vétkéről, hogy ezáltal is magasabbra emelje önmagát. Az erkölcs- csősz, a fejcsóváló széplélek, aki olyan szívesen botránkozik a más bűnén, az istentelenekén, a mai fiatalságén, a képmutatókén, a szomszédén, csak azért, hogy annál nyilvánvalóbb legyen mindenki előtt, hogy őhozzá mindezekben a gyanú árnyéka sem fér. Az énember látja, meg a más szemében a szálkát és nem .veszi észre a magáéban a gerendáit. Csak az a nagy tévedése, hogy Istent mindezzel mégsem lehet rászedni. Bármennyire lekezeli is Öt a nagyra dagadt és hibátlanra maszkírozott Én, Ö mégis Isten marad, aki nemcsak azt látja, ami a szeme előtt van, hanem azt is, ami a szívben van. És nemcsak azt hallja, amit az én-ember a fülébe fuvolázik, hanem a kiuzso- rázottak, háttérbe szorítottak, a megbántottak, a segítség nélkül hagyottak panaszát is, akik/ ott vannak minden önmagával eltelt én-ember útja mentén. A vámszedőnek egy szava sincs másokról, magáról is csak kettő: „nékem bűnösnek.11. Azért, mert Isten előtt áll. Isten előtt pedig az ember elfelejt mindenki mást. Nem vihetem oda védelmemre azokat, akiket hallgattam, akiktől tanultam, akik értem fáradoztak; de azokat sem állíthatom oda mentségemre, akiket elítéltem, akiken botránkoztam, vagy akik IFJÚSÁGI EVANGÉLIZÁCIÓ. A budapesti evangélikus egyházmegye 1950. november 6—12. napokon a fasori evangélikus templomban (VII., Vilma királynő-út 17.)-jdélután 6 órai kezdettel ifjúsági evangélizá- ciót rendez, amelyre a gyülekezetek ifjúságát szeretettel meghívja. Az evangélizáció programmja: FIATALOK A BIBLIÁBAN. 6- án, hétfőn: 1. Aki elaludt az istentiszteleten. (Csel. 20:7—12.) — 2. Akit álmából is felébresztett Isten. (I. Sám. 3: 1—11.) 7- én, kedden: 3. Aki Jézusnak segített. (János 6:5—13.) — 4. Akinek az Űr volt segítsége. (I. Sám. 17:40—50.) rossz példát mutattak. — És Isten előtt elolvad minden önigazság, lefoszlik rólam az emberi elismerés, méltatás dicséret-fátyla. Egyedül maradok a bűnömmel. — Jó annak, akivel ez már itt a földön megtörténik. Akár a templomban, mint ezzel a vámszedővel, akár népes, Jézust váró gyülekezetben, mint Zá- keussal történt, éppen a bűn elkövetése közben, mint Sa'ul damaskusi útján, vagy nyomasztó magánosságban, mint Péterrel a nagy csütörtöki éjszakán. Csak történjék meg addig, amíg nem késő. Mert egyszer mindenkivel meg fog történni, de akkor már sokak számára késő lesz. 3. A farizeus nem is kér semmit Istentől. Csak tájékoztatja, önmagával traktál ja. Nem. szorul rá Istenre. Megvan neki mindene, ami jó, és nincsen semmije, ami teher. — Az énember ajkán mindig hazugság az Istenhez fohászkodás és az Istenre hagyatkozás. Üres szólam az, hogy Benne bízik és hozzá váigya- kozik. El van nagyon jól a magáén, Isten nélkül. Lefeljebb arra jó neki Isten, hogy az életét díszítse, szépítse és emelje. Hány ilyen keresztyén van ma is. Soha nem kért, soha nem várt és soha nem kapott seynmit igazán Istentől. Mert arra, amit Isten kínált, nem is volt soha rászorulva. A vámszedő egész imádsága egyetlen kérés: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek/“ A vízbe fúló kiált így segítségért, a sötét erdőben eltévedt vándor iránymutatásért, a halálra ítélt kegyelemért. — Látod-e, hogy ebben az imádságban milyen nagyra nő az Istent A büszke, önhitt emberből nem maradt máis, csak üres kolduskéz, esdeklő tekintet, kétségbeesett, utolsó segélykiáltás. Érzed-e, milyen hatalmassá lesz itt Isten szeretetef Még az istentelen vámszedő is folyamodni mer az Úrhoz. Az elrontott élet is reménységre kap. Ugy-e látod, hogy itt a kegyelem minden, a bocsánat az em/etlen megoldás. Ez még a csupa-bün emberen is segíthet. — Így van az, amikor Isten azzá lehet, aki Ő valóban: szentté, naggyá, szeretővé és irgahnassá. De ehhez az kell, hogy az ember is az maradjon, ami valóban: kegyelemre szoruló, nyomorult bűnös. és megtaláltatott. (Lukács 15:11—32.) — 14. Aki helyett a Krisztus vérzett. (I. Móz. 22:1—13.) — Úrvacsora. Minden este két igehirdetés lesz, amelyek közül a másodikat állandó előadó, Csepregi Béla tartja, az első szolgálatokra pedig a következőket kértük fel; Dezséry László, Danhauser László, Gálát György, Józsa Márton, Kemény Lajos, Koren Emil és Sréter Ferenc. Az evangélizáció minden napján délután 5 órakor imaközösség a Dam- janich-utcai lelkészi hivatal tanácstermében (VII., Damjanich-utca 28/b). Új énekek tanulása fél 6 órakor a fasori templomban. 8- án, szerdán: 5. Akiért az anyja gyötrődött. (Máté 15:21—28.) — 6. Aki az apja nyomdokain jár. (Róm. 16:13. Márk 15:21.) 9- én, csütörtökön: 7. Aki még nem volt menthetetlen. (Márk 5: 35—42.) — 8. Akit a koporsó sem tudott fogva tartani. ((Luk. 7:11—15.) 10- én, pénteken: 9. Aki egy fogyatkozáson elbukott. (Márk 10:17—25.) — 10. Aki százszoros kárpótlást kapott. (Márk 10:26—30.) 11- én, szombaton: 11. Aki ruhátlanul maradt. (Márk 14:48—52.) — 12. Aki vékony koszton is meghízott. (Dániel 1:8—21.) 12- én, vasárnap: 13, Aki elveszett 2 élő víz