Élő Víz, 1950
1950-november / 23. szám
A LEGNAGYOBB TÉVEDÉS Lukács 12: 16—20, Bolond! Az örökkévalóságból jött Isten Fiának a bírálata ez a földhöz kötött ember élete és munkája felett. Jézus, aki soha nem félt megmondani at igazságot, még ha életével kellett is érte fizetnie, ezzel a szóval millió és millió ember élete felett mond ítéletet. Jézus kemény kijelentésére az szolgáltatott okot, hogy valaki a sokaság közül segítségét kérte a testvére ellenében, aki nem akarta megosztani vele az örökséget. Nem ismerjük a kérdezőnek a viszonyait. Lehet, hegy teljesen jogos volt a követelése. Jézus azonban azzal utasítja vissza kérését, hogy őt, senki sem tette emberek között bíróvá vagy osztóvá. Lehet, hogy a kérdezőt különben is jómódú embernek ismerte meg, akinek legfőbb ímdítóoka a földi javak gyűjtése. Nyomban felhasználja az alkalmat arra, hogy az emberek figyelmét ráirányítsa egy nagy igazságra, amit a legtöbben figyelmen kívül hagynak s ezért életük legnagyobb tévedését követik el. Gazdag emberről beszél Jézus, akinek bőven termett a földje, úgyannyira, hogy a csűrei kicsinyeknek bizonyultak a termés betakarításához. A gondján úgy vélt segíthetni, hogy új, nagyobb csűröket épít és azokba takarítja be a termést. S mint aki megoldotta a legnagyobb problémát, ezt mondja a lelkének: ,,Én lelkem, tedd magamat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!" —■ De a következő éjjel kopogtatott a halál és mint egy nincstelen koldusnak kellett indulnia. Még hozzá teljesen készületlenül. Nem volt-e ennek az embernek egészen eltévesztve az élete? Nem szolgált-e rá teljesen Jézus kemény ítéletére: bolond? * Vizsgáljuk meg közelebbről is, hogy • miben állott életének a nagy tévedése. 1. Tévedésben volt a földi élet célját illetően önző módra csak azért élt, hogy élvezzen, gyönyörködjék. Teljesen énközponti életfelfogás! Az ilyen embernek minden más mellékes, neki csak az a fontos, hogy élvezhessen. Emberek és dolgok csak annyit jelentenek a számára, amennyiben eszközök a gyönvörei biztosítására. Nem számít, ha ő terhet jelent másoknak, tönkre teszi környezete életét, szenvednek és sírnak miatta, az a fő, hogy minden óra meghozza számára az élvezetet. Pedig nem azért születtünk erre a világra, hogy élvezzük az életet. Isten ugyan nem tiltja el tőlünk az élvezeteket, ha azok valóban felüdülésünkre vannak és nem a Szentlélek megszomorítására, mégis sokkal nagyobb célt adott elénk Isten, amikor a földi életre elhívott. Pál az athéni Areopaguson így fejezi ki az élet értelmét: „Isten az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette .. . hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák Ót, és megtalálhatnák, jóllehet bizeny nincs messze egyikőniktől sem..." (Csel. 17: 26—27). Tehát ennek a rövid földi életnek legnagyobb értelme: Isten keresése és megtalálása. Különben hiábavaló. Az élvezethajhászó emberre szörnyű vég vár. Gyönyörök után futva megy a kárhozatba. Éppen azért teljes joggal kiáltja Jézus: bolond! 2. Tévedésben volt a boldogság elnyerése dolgában. Olvan dolgokban kereste a boldogságot, amik soha nem tudják megadni. A boldogság nem olyan valami, amit pénzen meg lehet vásárolni. A-gazdag ember élete természetszerűen gondtalanabb, kényelmesebb és szebb mint a szegényé. Ki tagadná ezt?< De mi a magyarázata annak, hogy éppen jómódú emberek között lehet sok életúnt, kiábrándult és lelkesedni semmi iránt nem tudó embert találni? Éppen ez mutatja, hogy pénzen nem lehet boldogságot vásárolni. Az élvhajhász végül is beleún az élvezeteibe. A gyönyör csak addig vonz, amíg elérhetetlen. A beteljesedés mindig csalódást jelent. S ezt pedig csak még nagyobb gyönyörűség keresésével és kívánásával lehet eltitkolni. Ám a lehetőségek itt sem végtelenek. Ráadásul a csapások, szenvedések, csalódások és a halál éppen úgy bekopogtatnak a gondtalan otthonokba, mint a szegények hajlékaiba. És az élet ürességét és céltalanságát se könnyű elhordozni. Pénzen sok jót lehet vásárolni, de boldogságot nem. A telt csűrök még nem jelentenek biztosítékot arra, hogy a lélek is gyönyörködhetik. A lélek boldogság utáni olthatatlan szomjúsága sok, anyagi tekintetben gondtalan embert vitt már az öngyilkosságba. Az ember az örökkévalóság számára teremtetett és a múlandó végsősorban soha nem tudja kielégíteni. Csak Istennel való közösségben talál a lélek igazi békességet és gyönyörűséget. Bolond ember az, aki a föld pora és a pillanatéltű szappanbuborék után fut. Ha az aranyat apróra őrlik, bizeny az is csak por. S ha maid az ítélet napián gondoljuk végig a nagy földi célokat, szétpukkadt szaopan- buboréknak fog tetszeni mmdahánv Az örökkévalóságig egv se vezetett el Az ítélőszék előtt üres kezekkel ál-- lünk. Csak levegőt fotftunk. A kitüntetések és elismerések, amikért annyit áldoztunk, papinkoronának és karácsonyfadísznek bizonyultak. Mind megégtek. És a lélek ott van a kárhozatban, a gyötrelem helyén. A király és a koldus egymás mellett. Nincs-e teliesen igaza Jézusnak, amikor így kiált az élvezethaihászó emberre: bolond! 3 Tévedésben volt az élete ideiét illetően. Nem gondolta vödig, hody miiven rö\id és bizonytalan az élete itt a földön. Pedig minden nao azt prédikálta, hogy én is, te is jövevények és vándorok vagvunk. Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Az élet csak nagy esztelenség, ha a halálon túl nincsen semmi. Sőt: az élet akkor is csak esztelenség, ha az élet súlypontja innen, van a halálon. A Prédikátor, amikor „a r.ao alatt", tehát pusztán a földi élet szempontjából vizsgálja az ember dolgait, erre az eredményre iut: .Minden csak hiábavalóság! És erre igent mond minden, ember, aki csak egy kicsit is a felszín alatt szemléli az életet. Ha nem is néz tovább mint a saját halálos ágyáig. Minden, ami földi, múlandóság alá van rekesztve. A legjobbnak is vége lesz. Az egész föld és a raita lévő dolgok mind megégnek. Nem marad meg semmi. Egyáltalán semmi. Csak a lélek áll mezítelenül Isten ítélőszéke elé. És ha ez a lélek úgy élte le a rövid, múlandó életét, hogy nem számolt azzal, hogy ez mennyire rövid és milyen múlandó, nem tévedett-e nagyon nagyot? Nem áll-e rá teljes mértékben Jézus ítélete: bolond? Nem ragadja-e el a halál az örökkévalóság kapujába egészen készületlenül? 4. Tévedésben volt az örökkévalóság komolyságát illetően. Jézus világosan beszélt pokolról, ahol lesz örök tűz és gyötrelem, és paradicsomról, ahol az üdvözültek tartózkodnak. Ezeknek a valóságát egy szemernyit nem csökkenti az, hogy valaki, egy több-kevésbbé kicsi és balga ember tagadásba veszi. Azon az alapon, hegy ő nem tud róla senimit. Bezzeg Jézus, — aki az örökkévalóságból jött és az örökkévalóságba ment vissza — tud róla. Hihetünk az ő szavának, hiszen az ő szájában álnokság soha nem találtatott. Be ne csapassuk magunkat e világ ráérő okoskodói ÉLŐ VtZ 3
