Élő Víz, 1950
1950-október / 22. szám
ság, valami hamisság. A birtok árának csak a felét vitték Péternek és azt hazudták róla, hogy az egész. És szörnyethaltak mind a ketten. Megosztott szívet nem fogad el az tJr. Simon mágus benne volt a nagy samáriai ébredésben. Álmélkodva hallgatta az evangéliumot és örült a jóhírnek. Hitt ö is, mint a többiek. És meg is keresztelkedett, mint a többiek. De amikor a jeruzsálemi apostolok kéz- rátétele által a Szentlélek adatott, megkínálta őket pénzzel, hogy adják neki is ezt a hatalmat. „A te szíved nem igaz az Isten előtt!11 — csattan felette Péter apostol kemény szava. — „Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatiad Hiába a tömeggel való külső sodródás, ha a szívünkben a régi világot is visszük magunkkal. Pál apostol valakiről, aki hosszú időn keresztül munkatársa volt az evangélium hirdetésében, azt volt kénytelen írni az utolsó levelében: „Démás engem elhagyott, a jelenvaló világhoz ragaszkodvánMég a nagy apostol mellől, a lelkek mentésének forró levegőjéből, a keresztyénség első idejének hódító frontjáról is visszavezet az út a világba, ha a szív nem szakadt el becsületesen a világtól. Hogyan állasz te a világgal? Ma olvasod ezt az írást, ami Isten figyelmeztető üzenete hozzád, holnap pedig mindent felejtve sodródsz az árral. Ma megdöbbensz szíved fel-feltámaÁnnak, hogy az Úré légy, elengedhetetlen feltétele az Ür hívása. Te hiába nevezed ki magadat övének, őszinte perceidben annál gyötrőhb lesz megtérésed hazugsága. Az sem ér többet, ha mások tekintenek csupán istenes embernek, ezáltal még nem lesz békességed a bűntől, sem bizonyosságod örökéleted felől. Az elhívás mindig az Ür dolga. S minden embernél másként történik. Mégis érdemes példát állítanunk magunk elé egyrésy-t azért, hogy az elhívásunk valódiságáról meggyőződhessünk, másrészt azért, hogy — ha ez az Űr szándéka — az alábbiakban a magunk elhívását nyerjük el. A példa Ábrahám elhívása. (I. Móz. 12:1—6.) A PARANCS így kezdődik: „és monda az Ür Ábrahámnak...“ Ne akadj meg azon. hogy hogyan szól az Isten. Ö szólhat belső hanggal, más ember szájával, vagy Szentírásból. Itt nem az a lényeg. A mód annyira mellékes, hogy az ige erre ki sem tér. Az a fő, hogy nekünk beszélő Istenünk van. Az Űr Ábrahámot elsősorban földjéből hívta ki. Ez a föld pedig nem törpe birtok volt, hanem hatalmas terület. Erre enged következtetni, hogy nagyszámú cseléd, pásztor és jószág felett rendelkezett tulajdonosa. Talán sokat örökölt és hozomány címén is kapott, de kétségtelen, hogy saját szerzeménye is jelentős vagyon volt- iá. v.) Amiből kitűnik, hogy jó gazdának bizonyult, aki becsületesen és szorgalmasan végezte a dolgát. Éppen ezért meglepő az isteni parancs: eredj ki a te földedből! Istennek vájjon nem kell a szorgalmas munka? Nem gyönyörködik annak gyümölcsében? Mi öröme van abdó régi indulatai láttán, holnap pedig teljesíted azokat. A Sátán szívesen elenged a hívők összejöveteleire egy kicsit felmelegedni, ha azután visszaküldhet a világba lehűlni. A kovács is így keményíti meg a vasat: forró parázsba dugja izzani^ azután hideg vízbe lehűlni. Megint forró parázsba izzani és újra hideg vízbe lehűlni. És végül nem hat rá se a forró, se a hideg. Hány Isten és a világ között ingadozó lélek lett végül is olyan közömbössé és megátalkodottá, hogy nem hatott rá semmi többé. Ne várd meg, amíg rajtad is végbemegy a teljes megkeményedés. Dönts becsületesen Jézus mellett. Szakadj el a világtól és add át magad fenntartás nélkül Jézusnak. Az Úr üdvösséget készített neked minden dicsőségével és gazdagságával. Bővelkedő életet tartogat a számodra, amelyet fel se lehet mérni a földi élet mértékeivel. Te pedig kétfelé sántikálásóddal, megosztott szíveddel poklot készítesz magadnak, örök gyötrelmet az örökkévaló kárhozatban. Gondolj komolyan a magad lelkére és az örökkévalóságban rád váró sorsodra. Állj el minden hamisságtól! Térj meg igaz megtéréssel! Légy egészen az Úré! Ne halogasd a döntést, hanem élj az alkalommal ma! Az Úr *színe előtt vagy. Ma van az üdvösség napja. Holnap minden késő lehet. ban, hogy egy virágzó gazdaság szűnik meg? A felelet ebben a szóban van: „földedből“. Ábrahám nagyon benne volt a földjében. Beleszerelmesedett a gazdagságába. Teljesen benne volt. Nem lászott ki belőle és ő sem látott túl annak határain. Mindene volt a föld, a munka, a kenyér. Nem ért rá másra. Az Űrra sem. Anyagiasságba, verejtékbe, kenyérgondba belemerült testvérem, lásd meg az Űr éppen ebből hív ki először. Nem tönkretenni akar, csak a bálványoddá lett szerzési vágyadból kiparancsolni, hogy az övé lehess. Ábrahámot rokonsága közül is kihívja az Űr. Kiterjedt rokonsága volt, akik a társaságpt, pihenést, szórakozást jelentették számára. A fárasztó munka után bizonyára jól esett Ábrahámnak a szellemi felüdülés. Gyermeke ekkor még nem volt. A munkán kívül egyébben nem lelte örömét, mint ebben a barátságos légkörben. Méltán felmerül a kérdés: az ártatlan szórakozás is bűn már? Vájjon mi nem tetszik ebben az Isennek? Ugyanaz, ami az előbbinél: Ábrahám nagyon benne volt a rokonságban, János evangéliumában Jézus többször mondja, maradjatok énbennem. Vagy Jézusban, vagy másban vau az ember. Ugyanakkor senki sem lehet az Urban, amikor másban merült el, A te számodra mit jelent a társaság? Ha nagyon jól érzed magad benne, ha ez tetőzi be fáradságos munka után napodat, az Űr ebből is kihív. Mert nem lehetsz az övé, amíg a régi társaságod megbecsült tagja maradsz. Végül kihívja az Űr Ábrahámot a házából is. Abban az időben ritkaság volt a ház, de előfordult. Az előbbi fejezet téglaégetésről beszél. Abban az időben csak az 2 ÉLŐ VlZ AZ ELHÍVÁS
