Élő Víz, 1950
1950-október / 22. szám
lakott házban, aki hosszú időre rendezkedett be. Tartós öröklakásra gondolhatunk. Egyébként a ház a legszűkebb életkort, a családot, a magánéletet is jelentette. Ha a Krisztusnak nem volt fejét hol lehajtania, akkor nekünk nem lehet itt maradandó városunk. Aki nagyon beleszokik e világba és itt találja meg a mennyországát, még ha a családjában is. lemondott az örök- életről és függetlenítette magát az Űrtói. Ettől kezdve Ábrahám sátorban lakik. * Föld. rokonság, ház, más szóval munka, kenyér, anyagiak, pihenés, társaság, szórakozás, család, ez az óember élete, középpontjában az „én“-nel. Ennyi éppen elég a kárhozathoz. Ezért hív ki belőle az Űr. AZ IGÉKET Isten nemcsak paranccsal hív, hanem ígérettel is. A földjéből kihívott Ábrahámot arra a földre — és nem földbe — küldi, amelyet mutat néki. Egészen szűkszavú ez az Ígéret. Nem mondja meg, hogy melyik, mekkora, milyen, közeli vagy távoli földről van szó. A részlet- kérdéseket elhallgatja. Ábrahámnak meg kell elégednie azzal, hogy lesz földje, illetve kenyere. Nem azért, mert eddig is volt, vagy mert az Űr eddig is mindig megsegítette, — ez még nem lenne elég ok — hanem mert megígérte. Csak akkor van a gondviselő Atyádba vetett bizodalmádnak alapja, ha Ö neked személyesen megígérte a kenyeret. Ha pedig birtokában vagy ilyen ígéretnek, egy pillanatig sem kételkedjél benne. Megígéri továbbá az Űr, hogy felmagasztalja Ábra- hámnak nevét. Itt is szűkszavú, de bizonyos, hogy nem földi dicsőséget ígér. Ábrahám nem lett király, sem híres hadvezér, — ha tudunk is egy győztes csatájáról — sem neves tudós, egyedül a mennyei dicsőségre, az üdvösségre gondolhatunk. S Ábrahám ezt hiszi. Nem kételkedik. Űdvbizonyossága van. Nem hittani tétel ez nála, hanem az ígéretet elfogadó alázatos hit. Hiszed-e, hogy Krisztus véréért üdvöséged van? Ha igen, az TTrnak melyik személyesen hozzád szóló ígéretén alapul ez a hited? Vigyázz, mert ilyen konkrét ígéret nélkül a te hited csupán csalóka délibáb, veszedelmes öncsalás. Végül áldást ígér az Isten. Feltűnően sokszor ismétlődik ez a szó. Bizonyára azért, mert fontos. S nem egyszerűen liturgikus elem. Ha az állna a szövegben, megáldalak hosszú élettel, gazdagsággal, békességgel, akkor a ,,megáldalak“ helyébe odaírhatnánk „megajándékozlak”. Az áldás Isten ajándéka. Ha csak magában fordul elő. okkor az ajándék maga az élő Krisztus. Ábrahámot az Isten az élő Krisztussal áldja meg. Nemcsak áldott lesz, hanem Ábrahám maga lesz az áldás. Viszi magával mindenüvé az élő Urat. Haragosok kibékülnek, szomorkodók megvigasztalódnak, gyötrődök békességet, céltalanul bo lyongók reménységet nyernek megjelenésére, mert vele az Űr jelenik meg. Mindenki, aki Krisztusban hisz, Ábra- hámban áldatik meg, ő a hívők atyja. Valószínűleg Ábrahám nem érti ezt az ígéretet, hiszen, fia sem volt még ekkor, de hiszi. Hányszor futott zátonyra a hited, mert nem értetted az ígéretet?! Nem voltál hajlandó előlegezni a bizalmat addig, amíg az eszed nem tisztázta a dolgokat. Pedig a hitnek éppen abban van a nagyszerűsége, hogy nem ismer lehetetlent. AZ ENGEDELMESSÉG Az elhíváshoz hozzátartozik az engedelmesség is. „S kiméne Ábrahám, amint az Űr mondotta néki“, áll a szövegben. Amint, vagyis rögtön. Nem spekulált. Nem várt másodszori, érthetőbb hívásra, hanem az első szóra engedelmeskedett. Vájjon a te gyakori várakozó álláspontod nem az engedetlenség jele? Jelenti ez az amint azt is, hogy Ábrahám 100 %-ig engedelmeskedett. A három közül egyet sem tartott meg magának. Kiment mind a háromból, amint az Űr mondotta néki. Ha meddő, vagy kudarcokból áll az életed, keresd csak meg, bizonyára találsz valami ..csekélységet“, amiben engedetlen voltál. Kiment Ábrahám olyan szeretettel, amint az Űr mondotta. Nem kényszeredetten, szomorúan, beletörődve Isten kifürkészhetetlen akaratába, hanem szeretettel és örömmel. Bizony sokat tanulhatsz attól a kisgyermektől, aki boldogan szalad apjának az akaratát teljesíteni. Pedig nem volt könnyű dolog Ábrahám engedelmessége. Hetvenöt éves korában kapta az elhívást. Igaz, hogy akkor gyakoribb volt a száz éven felüli életkor, de orvos- tudomány, hygénia, testedzés ismeretlen fogalmak voltak. Kétségtelen, hogy egy öreg, fáradt ember került benne döntés elé. Komoly figyelmeztetés, hogy minden kor, öreg vagy fiatal, kivétel nélkül egyaránt alkalmas az Űrnak engedelmeskedni. Észszerütlenség volt a biztosból a bizonytalanba menni. Az új földön pogányok laktak. Távol rokonoktól, idegenek között, akiket tőle egy világ választ el, nem volt biztató a helyzet. Anyagilag sem volt kívánatos a hely: nemsokára az éhség ütött ki azon a vidéken. Ha ceruzával papíron számítod ki, hogy érdemes-e az Űrnak engedelmeskedni, akkor abból csak engedetlenség lesz. Az Űrnak való engedelmesség sohasem látszott jó üzletnek. Végül igen nagy akadályt jelentettek a rokonok s talán a feleség is. Valószínűleg kinevették, bolondnak tartották, de legalábbis igyekeztek lebszélni erről a szerencsétlen lépésről. Figyeld meg, akik a legközelebb állnak hozzád, amíg hitetlen vagy. rögtön a legtávoliabbak- ká lesznek, amint hitre jutsz. Ők képezik a legfőbb akadályt. Luk. 14:26. ilyenkor válik érthetővé. A legmeglepőbb Ábrahám engedelmességében, hogy házanépével együtt megy az új földre. Éppen azokkal, akik közül ki kellett mennie. Nem kegyes csalás ez részéről? Egyáltalán nem. Nagy különbség van a két viszony között. Eddig a rokonok és a család befolyásolja és viszi őt a széles úton, most azonban ő viszi őket a keskeny útra. Eddig ő volt a házban, most a házanépét viszi bele az Űrba. Még egyedül is nehéz a hívőnek hitetlen családban, környezetben élni, hát még őket is vinni az Úr útján! Ábrahám a nehezebbet választotta. Az elhívásnak eme példája nem szórakoztatás akart lenni, hanem erősítés, de különösen elhívás. Óh, de nagy öröm lenne az égben, ha legalább egyetlen lélek nyerné el benne az elhívást. Norvég ébresztő megállapításai 1. Korunk igehirdetésének legnagyobb fogyatékossága, hogy az embereket nem vezeti el igazi szabadságra. A kereső lelkek megrekednek valamilyen törvényvallásban, amely tele van feltételekkel, követelésekkel, és nem jut szerephez az evangélium szabadító hatalma. 2. Igazi istenfélelmet alig lehet találni még a keresztyének között is. 3. Egészen elenyésző Jézus vísszajövetelének a várása. Azt lehetett volna várni, hogy ezek a komoly idők arra indítják a keresztyéneket, hogy a prófétai igehirdetés fényében vizsgálják a jelen eseményeit, ami azonban nem történt meg. Erőteljesebben kell hirdetnünk az ítéletet! 4. A legnagyobb hiány pedig a személyes beszélgetésekben folyó evangélizáció és a céltudatos imádságos tusakodás elhanyagolása. Pedig lassanként ez lesz egyetlen út a hozzáférhetetlenségben veszteglő tömegekhez. A hívő keresztyéneknek egyenként kell bizonyságot tenniök a mindennapi életben, és ezért a szolgálatért kell imádságban tusakodnunk. Wíslöff Fredrik. élő víz 3
