Élő Víz, 1950
1950-szeptember / 20. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA KIRE NÉZEL? Zsid. 12:1—2. A hitre jutott ember előtt új világ tárul ki. Megnyílt szemei olyan dolgokra figyelnek, amelyek eddig semmit sem mondtak neki. Fel- legként vonulnak el előtte a hitben járó emberek cselekedetei. Közben a Sátán is felvonultatja a maga seregét: az akadályokat és a megkörnyékező bűnt. Kísértések, ígéretek, fenyegetések és csábítások veszik körül Isten gyermekeit, hogy elbukjanak a küzdőtéren, kiessenek a hitből és kegyelemből. Ebben a helyzetben az a döntő, kit látsz magad előtt: Jézust-e, Aki elkezdője és bevégező je a hitnek, és Akiben lelki testvérek állanak melletted; vagy a Sátánt, Aki íeltornyosí- toll akadályokkal és megkörnyékező bűnnel azon mesterkedik, hogy elcsüggesszen, a kegyelemből kiragadjon. Kit látsz magad előtt? Kit nézel? A Sátán újra és újra önmagunkra mutat. Lásd, milyen vagy. Megtértél, újonnan születtél, és mégis mennyi a hibád, nyomorúságod. Az ilyen ember nem lehet hívő! És az ilyen módon befelé forduló szem könnyen kétségbe esik efelett a szomorú látomás felett. Csak bűnt, nyomorúságot és vétket lát. így néznek ki a magukra néző hitetlenek. Te is. ilyen vagy és ilyen lehetsz, ha magadra nézel. Nincs bennünk semmi jóság, csupa seb, daganat, kelevény minden. Magamban nincs hitem, elvesztem. Elvesztem a kegyelmet is. De így járok akkor is, mikor embertársaimra nézek. A körülöttem levő emberek, talán ugyancsak hívők, semmi jól nem ígérnek. Hitet, erőt néni adnak. Rossz még nézni is őket. Olyan botladozó, tehetetlen, csúf életet élnek, hogy nem tudok hinni miattuk. Talán téged is velük, általuk környékez meg a Sátán. Hívőket állít eléd pellengérre. Te pedig nézed az embert. Fájdalmasan mondod: ilyenek a hívők, nem megy. Nem tudok hinni. Önmagomra, emberre nézvén: hitetlen vagyok. Ezért fontos az, hogy kit látunk magunk előtt. Ki az, akin megnyugszik a szemünk, akire nézünk. Tartósan, állandóan. • Nézz Jézusra! A hitrejutott embernek Ő az első látomá- nya. Ügy, amint csüng a fán. Véresen, megtörtén, halálos, szabadítani akaró szerelemmel. Szabadító, hit-elkezdő fejedelemként. Aki azonban be is akarja végezni a hitet. Ez pedig csak akkor lesz, mikor látássá válik a hit az üdvösségben. Jézust kell nézni halálig, mostantól mindvégig. Mert Ő a hit adója, és megtartván bevégezője. Miért nézném magamat és hibáimat, embertársaimat és vétkeiket, mikor Isten megöletett Bárányát is nézhetem, Ki vérével eltörölte sok-sok vétkemet és érettem átokfán kínhalált szenvedett. Nézzünk a Jézusra: és van hitünk. Nézzünk a Jézusra: és vannak lelki testvéreink. Amikor nem magamat dédelgetem és nem embertársaimat bírálgatom, mikor nézem a Jézust: új emberarcok jelennek meg előttem. Egy hívő asz- szony mondta el, hogy mikor ránézett részegen hazatérő férjére, akkor mindig indulatos, szeretetlen lett, hitetlenül cselekedett. És egy magánbeszélgetés alkalma óta feloldoztatván értette meg, hogy Jézusban még a részeg embert is lehet máskép látni, Jézust nézvén máskép látom a hitetlen embert is, hát még a hozzám hasonlóan bűnös hívőt. Testvérek azok a kegyelemben. Ez a Jézusra néző hívők döntő tapasztalata. A Kereszt kegyelme alatt testvérekkel találkoznak a kegyelemben. így homályosodik el az akadály és tevődik ÜLŐ VlZ 1 VI. ÉVFOLYAM. 20. SZ. 1950. SZEPT. 24.
