Élő Víz, 1950
1950-szeptember / 20. szám
Életüket nem kímélték mindhalálig Jel. 12: 11. Azokról írja ezt az Ige, akik győztek a Sátán felett. Győzelmük első titka a vér volt, a Bárány vére, amely- lyel Isten Fia megváltotta őket és megmosta ruháikat. 'Jel. 6: 9, 7: 14.) Ennek a vérnek köszönhettek mindent, amit Isten közelében élvezhettek. Nekik maguknak nem volt semmijük bűnös szívükön és elrontott életükön kívül, de szószólójuk volt a Bárány vére, amely jobbat beszélt az Ábel vérénél (Zsid. 12:24), a legártatlanabb ember vérénél is. Ebből a vérből nyertek erőt győzelmük második erőforrásához, a bizonyságtételhez. Nem önmagukról tettek bizonyságot, sem azokról az áldásokról, amiket Istentől élveztek, hanem a Bárány véréről, aki megszabadította őket. Hirdették a raboknak, hogy vége van már a szolgaságnak, hogy akiket a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok lettek. Ma sokan tesznek bizonyságot arról, hogy hol tapasztalták meg az Űr segítségét nehézségeik között, milyen Igével szólt bele csodálatosan életkörülményeikbe, de hányán tesznek bizonyságot erről a szabadító vérről, amely megtörte a bűn hatalmát az életükben, leszaggatta az ördög bilincseit: a gyötrő félelmeket, a gőgös bűnszer etetet, a rejtett lázadást Istennel szemben, és megnyitotta a vágyva vágyott békességnek és szeretetnek forrásait a számunkra- Csak az a bizonyságtétel erős lelkek megmentésére, amely a vér erejére támaszkodik. A legtöbb ember azért nen± érti, milyen nagy ez a szabadítás, mert nem ismeri fel, hogy élete minden kifáradásának, nyomorúságának a bűn és a rajta uralmat vett ördög az oka. De amint ezt felismeri és a szabaditást megtapasztalja, nem ismer nagyobb kincset a világon az érte vérzett Krisztusnál. A győzelem harmadik feltétele, hogy „életüket nem kímélték mindhalálig“. Ez az ami embereknél lehetetlen. Az embert vo>izza ugyan, ha valaki önzetlenül cselekszik, hogy kockára teszi az életét másokért, önkéntelenül is felébred a szívben a vágy az ilyen élet után. De milyen szomorúan igaz, hogy hiába van meg ez a vágy, az ember képtelen arra, hogy igazán önzetlenül, érdek nélkül letegye, elveszítse az életét. Gyötörheti, ostorozhatja magát az ember, az önmaga szeretését, kímélését nem tudja kipusztítani magából. Az önzést utálja, de hogy önmagát ne kelljen utálnia, önzését szép ruhákba öltözteti fel Hazug megoldást keres. Innen is csak egyetlen út vezet ki s az a Golgothán visz átJ Mert én nem tudtam minden porcikámba felszívódott önszeretetemet megtagadni, azért halt meg és adta .oda az életét Krisztus helyettem! Nincs más megoldás, mint ezt elfogadni és ebből a maradéktalanul odaáldozott életből élni napról napra, óráról órára. A Sátán feletti győzelem harmadik feltételéhez is csak a Bárány véréből meríthetünk erőt.. Testvér! Nyitva áll előtted a lehetőség, szabad élned a világon a legnagyobb erővel: a Bárány vérével. Szabad nemcsak megmentésedre hittel elfogadnod, szolgálatodra belőle erőt merítened, hanem elkérni a Báránytól azt az életet, amit csak Ö élt és ami után a világ sóváfélre a megkörnyékező bűn, önmagomra és emberekre néző hitetlenségerh. Áldott íellegek vonulnak fel előttem és felettem: Jézust néző hitben, megkegyelmezett, hívő bűnösök társaságában. Milyen jó a kegyelem felhője alatt járni Jézust néző hitben. Ne légy emberre néző hitetlen. Légy Jézusra néző hívő. rog és várja az Isten fiainak megjelenését. Az önzés, a haszonlesés, tülekedés, egymás megkárosítása és félre- tolása miatt olyan keserű az élet! Ha úgy kívánsz élni, hogy valóban áldására lehess másoknak, akkor ne kíméld az életedet. Jézust nézd egyedül! A farizeusok kiélték magukat az írás tanul gat ás áb an (Ján. 5:39), egymás dicsőítésében (Ján. 5: 41) s mindezt azzal a céllal, hogy önmaguknak nyerjenek dicsőséget. Vallásos életük a legteljesebb önzés volt. Jézus nem a maga akaratát (Ján. 5: 30) és nem a maga dicsőségét kereste, az életét halálba adva élt köztük (Ján. 10:17). A mindennapi élet képei, amelyekhez hasonlítja magát, csodálatosan fejezik ki ezt az önmagát odaáldozó életetÖ az élő kenyér! Nem művészi remekhez, csodálatos fényű kristályhoz, utolérhetetlen mesterműhöz hasonlítja Öt az Ige, amit önmagáért csodálnak, hanem kenyérhez, amelynek egyetlen célja, hogy elfogyasszák. Aki Hozzií jő, azt semmiképen ki nem veti, az nem éhezik, mert Ú az élő kenyér és mindenkit önmagával elégít meg. Az önszeretetbe fulladó világnak életet ad éppen a maga életének önzetlen odatékozlása által. „Én érettük odaszentelem magam, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban(Ján. 17:19.) Viszonzást nem várt, „szórt és adott a szegényeknek“, nekünk, a lelki erőben koldusoknak. Ő a gyertya, amelyet azért gyújtanak, hogy fényl- jék mindazoknak, akik a házban vannak (Máté 5:15). Az a célja, hogy másoknak világítson és önmaga maradéktalanul elégjen. Ő a só, felemésztődik, eloszlik az ételben és megízesíti azt. Ö a földbe esett gabonamag. Mindenki szeme elől elrejtve a földbe temetkezik és elhal, hogy életerejét átadhassa másoknak, azoknak, akik belőle származnak, az Ö halálából szívják az életerőt. Ezeknek egyetlen céljuk, hogy az Ő életét hordozzák, ami olyan egészen más, mint a világ élete. Az ember hajlamos arra, hogy hősies önfeláldozással próbálja utánozni ezt az önmagát szét-tékozló életet. Üj és új lendületet vesz erre, de csak önmagában gyönyörködik és végül siker, elismerés hiányában megkeseredik. Ott volt ez-a vágy a Zebedeus fiainak az életében is, akik gondolkozás nélkül ráfelelték Jézus kérdésére, hogy készek meginni a keserű pohárt, és megkeresztel- kedni a szenvedés keresztségével (Márk 10: 39). Az ilyen lelkes megnyilatkozás néha belőlünk is kitelik talán, de hol marad mögötte az élet? A száj vallja, hogy meghalni kíván, a szív pedig konokul ragaszkodik a legkisebb jogához is! Nem szeretnél-e másokért égő gyertya, ízesítő só, földben elhaló gabonamag, megtöretett kenyér lenni? Vigyázz! Jézus életét nem lehet utánozni! A pitypang nem áraszthatja az ibolya illatát, s a konkolyból sohasem lesz búza. Testünk, érzéseink, gondolkozásunk a Sátán szövetségese. Belőlünk, akiknek minden csepp vére az önzést árasztja, nem jöhet ki önzetlenség, legfeljebb annak hamisítványa. Az ilyen törekvés csak halálosan kimerít, de célhoz úgyse ér. Az elhalt gabonamagból származó új élet kell ehhez. Add mag magad, aki a nemest és önzetlent magadban keresed. Hagyd abba ezt az egész hiábavaló harcot. Ez az élet Jézus kizárólagos tulajdona. Csak akkor lehet a tied, ha Jézust keresed meg, úgy mint Szabadítódat! Ha a tied lett a Bárány vére! Isten hívő népe! Neked megadatott az új élet, benned működhetik Jézus ereje, engeded-e szóhoz jutni, utat nyitsz-é neki önző énedet félretólva az útból? Mennyi, de mennyi felébredt vagy „hívő“ ember él ma közöttünk, akik sohasem számoltak még azzal, hogy életük többé 2 ÉLŐ VlZ
