Élő Víz, 1949

1949-szeptember / 19. szám

A pásztorok karácsonya Megiélemlettek és megörvendeztek Lukács 2:8—11. Kint a mezőn pásztorok vigyáztak nyájukra a sötét éjszakában. Belekáprázott a szemük, amikor az Űrnak 'angyala hozzájuk jött és meglátták Isten di­csőségét. Iszonyú félelem és rettegés fogta el őket. Ezeknek a rettegő pásztoroknak szólt először az örömhír: ne féljetek, mert ime hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népmek öröme ' lészen, mert született néktek ma a Megtartó, ki az Űr Krisztus Dávid városában. A pásztorok megörvendeztek. Igazi karácsonyuk 'volt. Mondd, Testvérem az Űrban! volt már neked igazi karácsonyod? Olyan, mint a pásztoroknak. Fé­lelmetes ’és örvendetes. Ha nem, keressük meg az okát. Állítsuk oda a te karácsonyodat a pásztoroké mellé. Mert természetes, hogy te is pásztor vagy, a reád bízottak: család, rokonok, ismerősök, barátok és munkatársak lelki örízöje. Felelős vagy értük és nem mindegy számodra, hogy akiket szeretsz, üd­vösségre vagy kárhozatra jutnak. Valid be őszintén, hogy nem őrködtél féltő gondossággal a sötét éj­szakában hitük, lelki békességük felett, hanem még magad is igen mélyen alszol lelkileg. Az ördögnek sikerült álomba ringatnia, s mint alvó, persze hogy nem 'látod az Isten dicsőségét, pedig szent, bünt- gyülölő hatalma, mindeneken való urasága kézzel foghatóan jelent meg előtted. Nem is félhetsz, mert minderről tudomást sem veszel. Ugyanígy nem hal­lod az élő evangéliumot, az örömhírt sem, pedig ott Vagy a templomban, de csak jó, vagy rossz prédi­kációt 'hallasz, amiben képtelen vagy felfedezni az Isten 'beszédét. És ezért nincs örömöd. Álmodban igen szép karácsonyod lehet karácsony­fával, sok szeretettel, ajándékkal, hazajött fiaddal, vagy férjeddel, újranyert egészségeddel, rendbejött anyagi helyzeteddel, templomi áhítattal és úrvacso­rával. Teleáraszthatja egész ünnepedet valami drájja melegség. De mégis mindez hazugság, mert csak álom. 'S a legszebb álom sem valóság. De akkor mért. ragaszkodói hozzá olyan görcsösen? Van értelme en­nek 'a külsöséges, felesleges, öncsaló ünneplésnek? Érdemes kihagynod belőle a megszületett élő Krisz­tust, hogy helyére a fe agyonszeretett önmagadat állítsd? Mit ér ez? Hidd el, így ördögi mü az egész karácsonyod. > Ne gondold, hogy mindez csak azért íródott le, mert ez így szokás és nem is kell az egészet komolyan 'venni. Ezeken a sorokon keresztül is sze­mélyesen 'az élő Isten szól. Te már régóta elfelej­tetted talán, de ö hii marad és most igehirdetésen, bizonyságtevésen, szolgálaton keresztül téged ébreszt- get. Lehet, hogy felébredt, megtért léleknek vallód magad, 'de azért alaposan vizsgáld meg, vájjon az is nem csupán álom? Az ébrenlétnek az a legbizto­sabb jele, hogy az Űr dicsőségének a fényében min­den bűnöd láthatóvá lesz előtted, mint a porszemek a napsugárban és ezt látva, elviselhetetlen, kibír­hatatlan félelem fog el. JA te félelmed még szörnyűbb kell hogy legyen, mint a pásztoroké volt, mert te már túl vagy a nagypénteken, és a te bűneid, minden szennyes vá­gyad, indulatos szavad, szégyelni való dolgod, egy­szóval Krisztus nélküli életed a\ Krisztus szenvedés seit okozzák. Az a biínbánat, amiben nem gyötörnek a Krisztus sebei, az Atya miattad hullatott könnyei, csak gyávaság, de nem félelem. Esetleg gyáván nézel kudarcaid elé, mint bűnöd következményeire. De itt többről van szó: arról, hogy hitetlenségeddel, alvá­soddal, felelőtlenségeddel megszomorítottad az Úr­istent. Azt mondja az ige, hogy egyetlen bűnös em- Wber megtérésén örvendezik az egész menny. Más öröme nincs is. Mekkora lehet akkor a szomorúsága, a te megtéretlenségeden? Ez az istenszomorltás a kárhozat. Valószínű, hogy ismered a félelmet. Talán most is szorongat. De ha csak földiektől félsz és nem a bűneiddel megszomorított Úrtól, akkor nincs kará­csonyod. Akkor csúnyán becsaptad magad. Az an­gyali üzenet sem-néked szól, ne is vonatkoztasd ma­gadra. Semmi közöd hozzá. Ezért félj! Félj a bűneid miatt, mert a Krisz­tusnak sebei azok. Rémülj meg gyalázatod nagyságán és sokaságán annyira, hogy a torkodban kalapáljon a szived. Annyira, hogy végleg megundorodva magad­tól, menekülj ebből az életből; félretéve minden szé­gyent, gátlás nélkül valid be minden titkos takar­gatott bűnödet pásztorodnak, ki éretted felelős. Félj úgy, hogy a félelmed ne tűrjön egyetlen órányi vá­rakozást sem, hogy belepusztulj a félelmedbe evan­gélium nélkül. Nem csak úgy általánosságban, hanem most karácsonykor, amikor olvasod e sorokat, hogy félelmetes karácsonyod legyen, mint a pásztoroknak volt. ' i Ezt a félelemmel tele karácsonyt változtatja át drága csodaként örvendetes karácsonnyá az Űr ezzel az igével: ne féljetek! Bátran elhiheted ezt az igét, az Isten nem akar becsapni. Fogadd el bátran ezt az igét, mert engedetlenség, szörnyű vakmerőség to­vább rettegni. Ez az evangélium szól karácsonykor a pásztoroknak, húsvétkor az üres sírnál a kétségbe­esett asszonyoknak és pünkösdkor ä félelmükben bezárkózott tanítványoknak és ma neked. Ne {élj. hanem örülj! Krisztus néked született meg, hogy ne legyen tovább feletted a Tűn, halál és félelem. Hogy kimondhatatlan örömének és békességének ré­szese légy ezer baj, nyomorúság és szenvedés között is. Néked született meg, hogy meghaljon helyetted a 'Golgotán, és vérével törölje el minden bűnödet. Nem lehet ezeknek a szavaknak hitetlen ember előtt értelmet adni. Olyan, mint a tolvajnyelv. De aki érti, mind derűs, örvendező arccal tesz róla bizony­ságot. Ki tudja elmondani, micsoda örömmámorban él az, aki első szerelmét éli?!' A karácsonyban éppen az a legtöbb, hogy ezt az első szerelmet adja a Krisz-1 tusban. Ha hiszed és éled ezt az örömöt, hiába rémltget az ördög kárhozattal és ostromol ezer kísértéssel, bátran felelheted rá: megszületett nékem a 'Krisztus, van erős Uram, aki erősebb mindennél és önmagánál is inkább szeret engem. Tapasztald meg, milyen öröm ezt hittel vallani családod, munkatársaid, isme­rőseid között. Talán megütköznek szavaidon, vitat­koznak, összesúgnak mögötted, aztán alaptalan rá­galmakkal szórnak tele, esetleg szakítanak is veled, nem számít, az a fontos, hogy neked örömteli ka­rácsonyod van. Olyan öröm ezt a megváltásra meg­született Urat szívedbe zárni, hogy meglátszik a te­kinteteden, szavaidon, munkádon is. Nem is egyéb a pásztori munkád, mint ezt az örömöt másnak meg­mutatni, továbbadni, másokat a Krisztus szerelmére imádkozni, szeretni és örvendeztetni. A karácsony nem történet, hanem történés. Foly­ton megismétlődő isteni csoda. Ma is szívek válnak kicsiny Bethlehemmé, ma is akadnak pásztorok, akik vigyáznak a nyájukra sötét éjszakában. Ma is ta­lálhatók rettegő szívek, amelyekben megszületik a karácsonyi ige nyomán az Űr Jézus Krisztus. De nemcsak születése volt az Urnák, hanem növekedése is. Bárcsak növekedhetne benned, hogy a te örömöd teljes legyen és igazi nagypéntek, húsvét és pünkösd követné igazi karácsonyodat. \ ÉLŐJTIZ

Next

/
Thumbnails
Contents