Élő Víz, 1949

1949-szeptember / 19. szám

@j£tidej óta A KÉSZSÉG LELKE Dávid szörnyű bűnének a felismerésekor a bocsánat mellett a szabadulás örömének a vissza­nyeréséért és az engedelmesség leikéért könyör- gött. (Zsolt. 51,14.) Az »engedelmesség lelke« ki­fejezés nagyon finoman érzékelteti, hogy Dávid többre vágyik, mint a kapott parancs teljesíté­sére, egyszerű engedelmességre. Itt sokkal in­kább arról a lélekröl van szó, ami engedelmességre késztet: a készség leikéről. Karácsonyt, nagypénteket, húsvétot, az egész kinyilatkoztatást annak köszönhetjük, hogy Jézus Krisztusban meg volt ez a lélek: a készség lelke. Luther Márton gyönyörű énekében megkapóan ér­zékelteti Jézus készségét, amikor az Atya felhívta a váltság nagy művére: »Menj, Fiam, hétéit az idő — Egyszülöttjéhez szóla — Légy a veszélyben segítő S a betegek gyámola. S a Fiú engedelmesen Eljött a földre értem Mennynek királya szívesen Ember leve, a testvérem.« (Dt. énekeskönyv, 351.) Ez a készség nem hagyta el a legnehezebb órákban sem. Zsid. 5:7—9-ben a következőket ol- k vassuk: »Ki az Ő testének napjaiban könyörgé­sekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhul- latás közben járult ahhoz, aki képes megszabadí­tani őt a halálból, és meghallgattatott az Ö isten­félelméért, ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván örök üdvösség szerzője lett mindazokra néz­ve, akik néki engedelmeskednek.« Ebből láthatjuk, hogy a Gecsemáné a megcsúfoltatás, a kínoztatás s a golgotái kereszt mind az Ő engedelmességét hirdetik. Valójában ezeken a szavakon — »Atyám, ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te!« — alapul a világ megváltása. Ezekből a szavakból árad Jézusnak a készsége, engedelmes odahajlása az Atya akaratának a cselekvésébe. Ezzel a lélek­kel indult el a Gecsemánéból és járta végig a szenvedések útját egészen a Golgota középső ke­resztjéig. »Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig.« Ha ez a lélek egy pil­lanatra is elhagyta volna, hiába lett volna Jézus szenvedése és halála, bár — ha egyáltalán lehet­séges — még kínosabb lett volna számára. A vi­lágot nem megfelelő mennyiségű szenvedés, hanem egyedül Jézus készséges odaadása, önmagának en­gesztelő áldozatként- való feláldozása üdvözítheti. Róm. 5:19-ben is — »mert miképen egy em­bernek engedetlensége által sokan bűnösökké let­tek : azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.«' — világosan áll előttünk, hogy addig, amig a bűn alapja az engedetlenség, az üdvösségnek a fundamentuma pedig Jézus Krisz­tus engedelmessége. Ha Jézustól ilyen engedelmességet kíván- az ÉLÓ VÍZ Atya, nyilván ezt kívánja a többi gyermekétől is. Nincsen megtérés, ahol meg ne találhatnánk az ember akaratának a meghajlását Isten akarata előtt. Az akarata ellenére még senki sem üdvö­zölt. Jézus Jeruzsálem felett hullajtott könnyei igazolják legjobban, hogy az ember akarati ellen­állása, tehát a készségnek teljes hiánya hiába­valóvá teszi a Megváltó mentő szeretetének min­den munkáját. A keresztyén életben is állandóan szükség van erre a készséges lélekre. Azért könyörög érte Dávid is. 1. A mindennapi életünk újra és újra próbára teszi az engedelmességünket. — Az anya elküldi valami megbízással a fiát. A fiúnak semmi kedve nincs hozzá, de megérezte édesanyja hangjából, hogy szó sem lehet a vonakodásról. Indul és el­végzi a feladatot. Pontosan és hiánytalanul, azon­ban kedvetlenül, lassú léptekkel vopszolva magát. Engedelmes volt a fiú, de teljesen hiányzott belőle a készség lelke. — Ó, hány ilyen gyermeke van Istennek. Csináljuk, mert kell. Ez az Isten akarata és nincs kitérés. Azonban olyan kedvetlenül, kény­telen-kelletlen, hogy az Istennek semmi öröme nincs benne. 2. Hát a gyülekezeti életünk mit mutat? — Elevenen emlékszem egy gyülekezetben való tar­tózkodásomra. Nékem magamnak kellett szervez­nem és rendeznem mindent, bár hívő emberek is voltak azon a helyen. Nagyon rám nehezedett ez a dolog. Mindig úgy kellett külön-külön megkérni valakit az offertórium összegyűjtésére, iratterjesz­tésre és több apró szolgálatra, mert különben sen­ki nem végezte. A kérésemnek eleget tettek, de a nélkül semmire nem vállalkoztak. Hiányzott be­lőlük a készség lelke. Prédikálni tudtak, csak bizonyságot tenni nem, és mégkevésbbé szolgálni. Más gyülekezetre is emlékszem. Nagyon ke­mény volt a talaj, de lassan puhulni kezdett. Egy este sokan megrettentek a bűneik miatt és vágy támadt a szívükben ahhoz, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Annyian voltak, hogy nem volt időm min­denkivel külön beszélgetni. Erre megkértem az egyik tapasztalt keresztyén hívőt, hogy álljon se­gítségemre. Megrázta a fejét. így jártam a má­sodikkal és a harmadikkal is. Nagyon-nagy csa­lódás volt a számomra. Amikor este hazatértem, azt mondottam a barátomnak: ti ébredésért imád­koztok, de semmi készség nincsen bennetek, hogy ennek az ébredésnek megfizessétek az árát. Itt nyoma sincs a készség lelkének. 3. Minden ember életében vannak nem kívánt dolgok: nyomorúság, betegség, családi bajok, házi nehézségek és más hasonlók. Mindennek az elvi­seléséhez a készség lelkére van szükség. Valami különösen nagy öröm, a betegágyon fekszünk meg­próbáltatások között, vagy akármilyen más nehéz­ségekben. Isten akarata előtt készséggel meghajló keresztyéneket láthatunk. 4. Utoljára hadd említjük meg az Úr hazahívó 5

Next

/
Thumbnails
Contents