Élő Víz, 1949

1949-január / 2. szám

AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZA*CIÖ LARJA Már kjét hét telt el 1949-ből. Ezalatt az idő alatt sokszor kívántál és kívántak neked boldog újesztendőt. Én most azt szeretném megkérdez­ni: van-e neked boldog és új esztendőd? rfa te erre azt feleled, hogy majd csak az év végén mondhatod meg, hogy boldog volt-e az új esztendő, akkor te.még a világ fiai közé tartozol, akik az új esztendőtől onindig világi, földi boldogságot várnak és éppen ezért hiába várják évről-évre. Amikor a világ fiai boldog esztendőre gondolnak, akkor szegénység nélküli életre vágynak, pedig Isten sokunk életében en­gedi meg a nélkülözések és anyagi hiányok pró­báját. Kényelmes és víg életre gondolnak, pedig meg van írva, hogy „esztendeink napjai hetven vagy nyolcvan esztendő és nagyobb részük nyo­morúság és fáradság“. Egészségre gondolnak, pedig Isten majdnem minden embert megláto­gat betegséggel. Arra gondolnak, hogy az új esztendőben a halálnak távol kell járnia, pedig minden nap éppen olyan közel vagyunk a halál­hoz, mint az élethez. Elvégezett dolog Isten előtt, hogy meghaljunk, csak a végzést még nem kéz­besítették ki nekem, aki most írom e sorokat és neked, aki olvasod. A végzés azonban készen van! Erről nem akar a világ tudni. A világ fiai által kívánt boldogság az új esztendők kezdete­kor csak ábránd, amely soha sem valósulhat meg. Ilyen boldog újévre ugyan hiába vársz testvé­rem holtad napjáig. Miért van ez így? Luther erre így felelt: „Ha száz évig is élnék még s Isten kegyelméből a múlt, jelen, jövő minden háborúságát lecsen­desíthetném is, jól tudom, hogy mindez nem biztosítana nyugalmat utódainknak, mert az ördög él és hatalmaskodik. Nem alszik, sem nem pusztul el ítélet napjáig. Te meg én meg­halunk, de amikor mi már régóta halottak le­szünk, az ördög akkor is ugyanaz marad, aki volt és nem hagyja abba háborgásait!“ Látod testvérem, ezért hiábavaló a világ fiainak bol- dogságvárása, mert nem számolnak az ördöggel. Pedig enélkül becsapjuk magunkat. Olyan ház­ban lakunk mi itt e földön, amelynek hol az aj­taját tépi fel az ördög, hol az ablakát zúzza be, hol a tetejét szakítja fel és zúdít reánk kilátás­talanul nehéz napokat, kenyér és tüzelő gondot, reánk nehezülhet beteg szeretteink gondja, ter­veink, reménységeink ötszeomolhatnak, kívül­ről, belülről jövő kísértések összecsaphatnak fe­lettünk. Még koporsó is hirdetheti, hogy a bű­neink zsoldja, a halál a mi hajlékunkat is meg­találta. Ebben a házban, itt e világon az ördög él és uralkodik, és ahogy haladunk az utolsó nap, a harag napja felé, úgy növekszik dühe és hatalmaskodása. Amikor a nagy emberölő így készül a támadásra szíveink ellen, keresve 1949- ben is, akit elnyeljen, mondd testvérem, nem szánalmas a világ fiainak üres b. u. é. k. kíván­sága. Az ördög kegyetlen hálójában, az erős fegyveres palotájában nyomorgó életnek nem jókívánságra, de szabadításra van szüksége! Milyen jó, hogy ez a szabadítás lehetséges és ezért neked még a sok nyomorúság és fárad­ság között is elkezdődhetik egyszer a boldog és új esztendőd, hogy azután soha meg ne szűnje­nek. Ha nem kezdődött meg két hete, a naptár szerinti újévkor, most is megkezdődhetik. Csak kérj most Istentől erőt arra, hogy ráhelyezd életedet a kijelentés két igéjére: „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfe­deztetett, akinek az Ür bűnt nem tulajdonít“ •(Zsolt. 32:1), és „Aki Krisztusban van, új te­remtés az“ (II. Kor. 5:17). Lehet, hogy sok év telt el eddig úgy, hogy boldogtalan vagy és ép­pen az életednek nyomasztó, kínos ócskasága ki­Élővíz : * 1 V. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. 1949. JANUÁR 16. Boldog-e az újesztendőd?

Next

/
Thumbnails
Contents