Élő Víz, 1949
1949-április / 9. szám
AZ ÜDVÖSSÉG ÚTJA 4. Áz elspekulált üdvösség „Mert nie«: van írva: Elveszteni a bölcseknek böleseséiíét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vltázója? nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?“ I. Korinthusi levél 1: 19—20. Aki nem ismerné azt, aki mindezt írta, annak lelkében feltétlenül úrrá lenne az ige elolvasása közben az a gondolat, hogy itt egy bolond fölényeskedik a bölcsekkel szemben. Hogy ugyanis ebben az igében van fölényeskedés és gúny, azt nem lehet letagadni. Különösképpen nyilvánvaló ez az előtt az ember előtt, aki tudja azt, hogy az írás mit ért bizonyos szavak alatt. A bölcseséggel kapcsolatban írástudókról és e világnak vitázóiról beszél az ige. Ez azt jelenti, hogy korának minden bölcse benne van e kijelentésben. Az írástudók a zsidó bölcsek. E világnak vitázói a pogány bölcsek. Kivételt nem tűrő általánosítással állapítja meg tehát ez a kijelentés az emberi értelemnek teljes csődjét. Nem lehet azonban ilyen könnyen kikerülni ennek az igének döbbenetes voltát. Az az ember, aki ezt írta, értelmi beállítottságú ember. Aki így, Pálnak a szájából hallja ezt az igét, kénytelen megdöbbenve tudomásul venni, hogy itt nem egy bolond bebeszél, hanem egy bölcs ember tárja fel valami olyan tapasztalatát, amely őt örök időkre meggyőzte arról, hogy bizonyos kérdésekben az emberi bölcselkedés teljesen tehetetlen, sőt káros. Pál apostol az üdvösség kérdésében szerezte ezt a tapasztalatot. Azt látta, hogy az üdvösség útján járni akaró ember számára az értelem, a bölcselkedés, a spekuláció tehetetlen, sőt káros. Jól jegyezzük, meg magunknak, hogy olyan ember mondta ezt, akinek intelligenciája előtt két ezredév hajol met*. Nem kultúrellenes beállítottságú ember beszél itt, hanem egy jellegzetesen kultúrember mondja el a maga tapasztalatát az elspekulált üdvösségről. Az apostol ugyanis úgy látja, hogy az értelmi beállítottságú emberek, ha az üdvösség kérdésében különösképpen szóhoz engedik emberi bölcseségüket, legyenek elkészülve arra, hogy el fogják spekulálni az üdvösségüket... Az intelligens beállítottságú ember mindig rendszert akar.'Világnézetet akar, amelvben mint egy csodálatosan szép rendszerben mindennek megvan a maga helve, oka és magyarázata. A keresztyéniéihez is azért vonzódik, mert abban reméli megtalálhatónak a teljesen kiépített világnézetet. Azt Gondolja. hogv a keresztyénség fog tudni feleletet adni azokra a kérdésekre, amelyekre semmiféle más világnézet nem tud megnyugtató feleletet adni. Azt gondolja, ha beiktatja világnézetébe Istent, mint ős- rkot és végcélt, akkor ezzel megoldódik életének legnagyobb kérdése. Már pedig a biblia nem hajlandó keresztyén világnézetet adni. A biblia nem filozófiai munka, amely rendszerbe szedve ismereteket közöl velünk megismerhetetlen titokzatos mélységekről, tényekről és kérdésekről- A biblia az üdvösség útjának a mutatója! Nem több, mint egy egyszerű útjelző tábla, amely valahol, egy út kezdetén ott áll és amelyre rá van írva, hogv ennek az útnak a végén milyen város található. De hogy közben az út milyen, rögös-e. javítás alatt áll-e, vagy pedig kényelmesen gördülhet rajta életünk kocsija és közben milyen falvakon, városokon és tanyákon fog keresztülmenni és mi fogja szegélyezni az utat, arról nem beszél nekünk az útjelző tábla. Ezért van az, hogy mindenki, aki a bibliából világnézetet akar magának kiépíteni, kénytelen hamar rádöbbenni arra, hogy egy sereg kérdésre a biblia nem ad feleletet. A biblia ismeret-közlésében hézagok vannak. Az az ember, aki akár írástudó, akár e világnak vitázója, tehát akárfnilyen bölcselkedő típushoz tartozik is, mindig elbukik világnézetépítő munkájában abban a kísértésben, hogy a biblia hézagait akarja kitölteni és az emberi kíváncsiság kérdéseire akar feleletet kapni. Az értelem mindig a hézagokat keresi és a magyarázattal vesződik. Ezért azután az értelemre épített ember kezében tönkremegy Isten igéje. Nem üdvdöntő kérdéseknek válik a rabjává. Azokat lovagolja, amelyek az üdvösség szempontjából jelentéktelen kérdések. Az emberi kíváncsiság kérdéseit. Ezen a vonalon az értelmi beállítottságú ember kezében elsikkad az igének az életemre vonatkozó erkölcsi és üdvtartalma. Egypár egészen egyszerű példát mondok. Olvassa az értelmi beállítottságú ember az üdvösség könyvét és felnyitja az első lapot. Olvassa a teremtés történetében, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot. Elkezd spekulálni. A biblia látszólag 24 órás napokkal kapcsolatban említi azt, hogy hat nap alatt teremtette Isten a világot, a tudomány pedig világkorszakokról beszél, amelyek évezredeken át formálták ki az idők méhében ezt a világot úgy, ahogyan ma áll. — Hát hol van itt tulajdonképpen akkor az igazság? íme, megáll egy nem üdvdöntő kérdésnél. Ez lesz számára gyötrő kérdés. Ez lesz az, amin spekulál, ami miatt nem tud békességre jutni. Közben tökéletesen elfeledkezik arról, amit elsősorban akar mondani nekünk ez az ige. Elfeledkezik arról, ahogyan Luther magyarázta az első hitágazatban, hogy ez azt jelenti, hogy én hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtményével egyben, én tehát az Övé vagyok mindenestül. Akár élek, akár halok, az Ő tulajdoni vagyok... Erről elfeledkezik. Fordít tovább egy lapot. Ott áll előtte az első gyilkosság története. Megbotránkozva olvassa. Aztán azt olvassa, hogy Kain elbujdosik a szülői háztól messze, idegenbe. És ott megüti szemét egy mondat, mely arról ír, hogy családot alapít Kain. Rögtön rácsap a hézagra, amiről nem beszél Isten igéje. Hogyan lehet, hogy eddig azt olvassuk, hogy életben volt Ádám, Éva és Kain. Több gyermekről nem olvastunk, most pedig arról van szó, hogy Kain elment idegen vidékre és ott feleségül vett valakit. Hát mikor és hol teremtette ezt az asszonyt Isten? Hát nem egy családból származik az egész emberiség? A spekuláció embere itt megakad. Ezen töri % fejét. Erre keres feleletet mindenütt és közben tökéletesen elsikkad a keze között az igének életemre és üdvösségemre vonatkozó üzenete, amely arról beszél, hogy a bűn tönkretesz minden közösséget Istennel és emberrel, bujdosóvá teszi az eny bért Isten elöl és emberek elől egyaránt. De hagyjuk az ótestamentumot! Vegyük el az újtestamentumot! Itt különösképpen a csodák kérdése az, ami az értelmi beállítottságú embert újra meg újra megállítja. Itt is az ismerethézagokat keresi és magyarázatokat próbál csinálni. Balgatag élő víz 3
