Élő Víz, 1949

1949-április / 9. szám

ember, aki csodákat magyarázni akar! A csoda ép­pen azért csoda, mert emberi értelmünkkel teljesen megmagyarázhatatlan. így születnek meg azután a legmulatságosabb magyarázatok a Jézus csodáiról. A csodáknak csak a csodáját említem, a legnagyobb csodát, az alapvető csodát: Jézus feltámadását. Szinte kedve volna az embernek mosolyogni, mikor olvassa azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel spe­kulációval dolgozó emberek a húsvét csodáját sze­retnék megmagyarázni... Beszélnek tetszhalálról, arról, hogy a tanítványok talán ellopták a Jézus holttestét, elvitték máshova és eltemették és azt beszélték, hogy feltámadt. Ebben, a különben igen Lásd, ott az Jézus, — Az Üdvözítő! Ne kételkedj többé: — Ő jelent meg, Ö! Ujjongj, Isten népe, — Hirdesd szüntelen. Jézusé örökre — Már a győzelem! Győzelmet vettél — Oh Feltámadott! Örök-nagy dicsőség — A diadalod! 3. Mért félne szívem? — Él az én Uram, Békesség királya, — Benne nyugta van. ö a diadalmam, — Pajzsom, életem, Azért nincs Szívemben — Semmi félelem. Győzelmet vettél — Oh Feltámadott! Örök-nagy dicsőség — A diadalod! 1948. , Franciából. Ford. Solt László. tiszteletreméltó erőlködésben, amelyben az emberi értelem tudni akar ott, ahol hinni lehet csupán, — elsikkad a lélek, az ige üdv- és erkölcsi tartalma: Jézus él és nekem számolnom kell Vele ... Mikor a spekuláló ember a biblia utolsó lap­jaihoz ér, az ítélet napjával kapcsolatban feszegeti a hézagpótló kérdéseket. Egy ilyen hézag az ítélet napjával kapcsolatban az ítélet időpontja. Nem je­lentetett ki. Az Űr Jézus maga mondta: „nem a ti dolgótok tudni az időket, vagy alkalmakat, melye­ket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.“ (Ap. csel. 1: 7.) Spekuláló ember ebbe nem tud alázato­san belenyugodni. Minden áron ki akarja számítani, hogy mikor jön el a vég. Bizonyos tekintetben tisz­telettel áll meg az ember az előtt a búvárkodás előtt, amellyel a ma írástudói szeretnének felelni erre a kérdésre, de közben nem tudja elnyomni azt a fölényeskedő gúnyt magában, amely Pál apostol ajkán is ott mosolyog, míg figyeli az egész bibliai számtant, ahogyan az esztendők számát számolják, a prófétai esztendők számával megszorozzák, össze­adnak, kivonnak, hogy végre kijöjjön egy évszám, amelyről azt gondolják, hogy ekkor jön el a vég. Közben pedig tökéletesen elfeledkeznek arról, hogy éppen azért hagyta meg az Úr ezt a hézagot az igé­ben, mert azt akarja, hogy mi mindig készen le­gyünk! Ebben a bizonvtalanságban akar bennünket meghagyni, mert ez szükséges mind keresztyén er­kölcsünk megőrzéséhez, mind az üdvösségünkhöz. A bölcsek, az írástudók és e világ vitázói egy­aránt nem veszik észre, hogy ezen a vonalon nem­csak az ige megy tönkre a kezükben, hanem kiesik kezükből teljesen a kereszt. A keresztény „világnézetből“ kiesik a kereszt. Lehet, hogv benne van, mint történeti ténv, de hi­ányzik belőle úgv. mint e világ megtartásának egyet­len lehetséges módía és eszköze, mint az üdvösség útjának nagv fordulópontja. Márpedig enélkül nin­csen üdvösség! Mindezekre ráadásul még az elspekulált üdvös­só tf útián az ember megtelik szehtségtelen vitákkal, hiábavalóságok felett való ellenszenvekkel és gyű­löletekkel. Pál II. Tim. 4: 1—5-ben beszél erről kedves ta­nítványának. mikor ezt íria: „Kérlek azért az Isten és Jézus Krisztus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor az ő országában. Hir­desd az igét. álH elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints. feddi. buzdíts, teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudo­mányt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök: És az igazságtól elfordítják az ő fülőket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy minden­ben, szenvedi, az evangvélísta munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd." Vigyázz, Testvérem! Istennek drága aiándéka az emberi értelem, a gondolkodni tudás, a kutatás. Drága ajándék a szent vita az igazságért, az elmék «zent párbaja, de vigvázz, mert elspekulálhatod az üdvösségedet, ha előbb érteni akarsz s azután hin­ni! Fordított a sorrend. Isten dolgait csak belülről lehet megismerni. „Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád. de a hívő előtt az Űr megfejti ön­magát." Lehet, hogy nagvon sokat fogsz tudni,' le­het. hogy sarokba tudod majd szorítani Istennek egvszerü gyermekeit, akik gyermeki hittel vallják a bolondságot, amely által egyedül lehet megtar­tatni az embernek az üdvösségre, de egvszer te ma­gad is meg fogod látni, hogv sokat tudtál, keveset hittél és kimaradtál az üdvösségből... Ne speku­láld el az üdvösségedet! 4 ÉLŐ VÍZ Győzelmet vettél, — Oh Feltámadott! Örök-nagy dicsőség — A diadalod!

Next

/
Thumbnails
Contents