Élő Víz, 1949
1949-március / 7. szám
/ Fiúk a Krisztus útján fiten Szentlelke előtt nincsenek korhatárok. Gyermekszíveket épúgy lángragyujthat, mint ifjak és felnőttek szívét. Persze, egészen más egy gyermek keresz- tyénsége, Krisztus-követése, mint egy felnőtté- De nem- kevésbbé komoly és határozott. Sőt — Urunk idejére gondolva, „ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek ...“ — tisztább és teljesebb, bátrabb és céltudatosabb igen sokszor felnőtt keresztyénségünknél. Megszégyenít bennünket. Az első szeretet tüzének fénye és melege sugárzik belőle. Hadd álljon itt néhány kép egy ilyen Krisztust Urának valló és gyermekéletét az ő kezéből elfogadó ifjú közösségnek, egy vidéki város missziói gyérmekszövetsé- ségének, életéből! Bizonyságul azoknak, akik azt gondolják, hogy a gyermekek hite és a gyermeki kérész- tyénség valami „gyermekes“'dolog, nem igazi és nem komoly. Bátorításul és erősítésül azoknak, akik gyermekek közt élnek és szolgálnak, vagy gyermekeik életében mrth alig-alig látják a gyümölcsöket. Isten Szentlelke fúj, ahová akar. De a könyörgésre és a hűséges várakozásra hallgat a Lélek és elkezdi csodálatos munkáját. Ügy írom le, ahogy valóság, inkább kevesebbet, mint kiszínezve és túlbecsülve azt, amit Isten Szentlelke nyilvánvalóan elvégzett és végez közöttük. GYEN ESI NAPOK Multévi bibliaköreink 21 tagja jutott el — sok nehézség és gond után — a gyenesdiási fiúkonferenciára. Hárbmne'gyedrészük 11—lí éves fiú. Nem kis aggodalommal indultak el, mért a fiúkonferencia alsó korhatára ti évben volt megállapítva. A legtöbb fiú lelki életében döntő idő volt ez a pár nap. Sírás és könnyek közti bizonyságtevések, csendes belső átalakulás,- első döntő elindulás, melyet a Lélek később továbbépített, — más másképen, de alapjában mégis ugyanaz történt a legtöbbjükben. Két nagyfiií azóta a nagytarcsai külmissziói iskola tagja, készül a külmissziói szolgálatra. A többiek életében is teremnek a Lélek gyümölcsei. De mielőtt erről szólnánk, álljon itt ágyik 13 év>es fiú vallomása erről a hétről (azé a kisfiúé, aki a konferencia egyik vezetőjével való magánbeszélgetés során ezt mondotta: „Bizony, kedves Béla bácsi, én sokat próbáltam a cselekedetek által való megigazulást, de hamar rájöttem, hogy az bizony egy óráig se megy!“). Bibliakörvezetőjével való beszlgetése után reánehezedtek a bűnei. „A beszéde végét már nem hallottam, mert sirnom kellett rámszakadó bűneim miatt. Csak arra emlékszem, hogy fejemre tette a kezét és ezt mondotta: Békesség néked! Örömömnek aztán nem volt se vége, se hossza. Mindenkinek el kellett mondanom, szobáról ßzo- bára járva, hogy megtaláltam Krisztust“. Abban a beszélgetésben érett meg a Lélek hosszú magvetése. És sok ilyen örvendező fiatal lélek tért vele vissza a konferen- 'c iáról. ■* KÜLMISSZIÓI G VERMEK SZÖVETSÉG Hogy a nyári gyenesi napok nem voltak valami gyermeki hang utat fellobbanás, a gyümölcsök^ mutatják. Mintegy 10—12 fiú — mind 12—14 évekek — nem nyugo-' dott addig, míg gyenesdiási kis közösségüket ki nem bővíthették, hogy a barátaikat és diáktársaikat is bevonhassák. így alakult ez a szövetség, melynek motorja — látható formában — ők ma is. Ez ad keretet gyermeki, az első szeretet tüzétöl forró munkájuknak és szolgálatuknak. Az irányításban, vezetésbeh résztvesz egy „felsős“ diákfiú és egy orvostanhallgató. Ugyancsak mindketten „gyenesiek“. örömmel önként, sok munkájuk mellett végzik ezt is. Nékik ezt a szolgálatot adta a gyülekezetben a szolgálatok Ura. * A SZOM BAT DÉLUTÁNI BIBLIAKÖRÖK Két óra hosszat tartanak. De mindig kevés az idő. Tizenöt-húsz fiú üli körül félkörben a kályhát: Több olyan is köztük, aki addig a templomot és hittanórákat is szerette elkerülni. „Reménytelen esetek.“ Mekkorát tévedhet is az ember! Ének, imádság után a félkör egyik végén elindul az „ige-hozás“. Sorban szólnak a fiúk (a legidősebb 14 éves!) arról az igéről, amelyik a héten a legtöbbet jelentette számukra. Majdnem minden második fiú hoz igét. Elmondja pár szóban, hogy az néki mit mondott. Hozzászólnak a többiek is. így peregnek . az igék, a szavak, közben fel-felcsendül egy ének is, elrepül a két óra. Kis 11 éves szőke fiú szól a testet-lelket gyógyító Krisztusról Egy 13 éves fiú arról, hogyan tudta örömmel eltűrni azelőtti barátja gúnyolódását, mikor Krisztusról beszélt neki. Mindig új és életközei, ami elhangzik. Persze, sok bűn, nehézség, nyomorúság, . visszaesés is előkerül. De ezek a ,,gyermekek“ tapasztalatból tudják már, hogy a megtérés naponkénti megtérés. És egymást segítik az úton. KÜLMISSZIÓI ÉS •MUNKACSOPORTOK, FALIÚJSÁG A szombatdélutáni „nagy“ találkozás mellett vannak kisebb csoportok is (négy-öt) egy-egy 13—15 éves fiú gondjára bízva. Nevüket külmisszionáriusról kapták. Közös igeolvasás és közös munka (játékkészítés, bélyeg- tNjűjtés), sokszor csak baráti beszélgetés a programm- juk. Most épen a húsvéti gyülekezeti vásárra készülitek elő. Nagy szorgalommal fúrnak-faragnak, lombfűrészelnek (a karácsonyi vásárban is külön asztaluk volt, sok helyes kis játék került ki a kezük alól). Fillérek, forintok, amit így szereznek, a külmissziói munka céljaira mennek. Külön kis csoport szerkeszti a Missziói Híradót. Minden hónapban új anyag kerül ebbe a hatalmas méretű faliújságba Bizonyságtételek, beszámolók, érdekes missziói történetek, kis cikkek, rajzok. S a kicsinyek faliújságja d gyülekezeti terem falán ébresztgeti a felnőttek, a különböző összejövetelek résztvevőinek szívét. IFJÚSÁGI ŐRÁLLÓK Ezeknek a kisfiúknak állandó komoly kérdésük,hogyan beszéljenek Krisztusról másoknak, szüleiknek, testvéreiknek, diáktársaiknak. S ezt nemcsak kérdezik, hanem teszik is állandóan. Megragadó kis történetekei lehetne elmondani, ha volna hely rá. Csak egyet említek. Egyik 13 éves fiú otthon, családjában minden este rendszeres házi áhítatot tart, imádkozik, igét olvas, szól arról pár szóval. Körülötte ott a nagylétszámú család, munkában elfáradt szülők és a szomszédokból átjövő gyermekek. Nyolc-tíz-tizenketten. Ugyanő és néhányon még ezeknek a „kisfiúknak“ a csoportjából „őrálló“ is (a többi „ifjúsági őr álló“ a nagyobb diákfiúk, 15—17 évesek közül kerül ki). Hat- nyolc kicsi gyerek (6—10 évesek nagyobbrészt) van reájuk bízva. Látogatják őket, elvezetik templomba, vasárnapi iskolába. A gyülekezet tagjainak egymás iránti testvéri felelőssegét gyakorolják. Ezeknek a fiúknak az életében Krisztus nem puszta név vagy tananyag. Életüket, minden napjukat kezébe vette a kicsinyek és nagyok Ura. Hisszük, és azért imádkozunk, hogy minden harcon és kísértésen át, ami még reájuk és hitükre vár, hűségesen megállhassanak. Első szeretetük tüze gyújson és el ne hamvadjon. Maradjanak a Krisztus gyermekei akkor is, amikor a serdülő és ifjú évek próbái eljönnek. Annak, aki naponként magához Ölelte őket már most Lelke által, van hatalma reá! élő víz 5
