Élő Víz, 1949

1949-március / 7. szám

Fiatalok a paraszlprőtéta tanyáján Nemcsak Ruotsalainerf Pál járta az ezertó országá­nak úttalan erdeit, hogy mint ,,két egyházkerület püs­pöke“ , gondozza az ébredés népét országszerte és pász­tó rolja a parasztokat, papokat és a fővárosban tanuló egyetemi ifjúságot, hanem az ő tanyája, Aholansaari szigete is sok lelkipásztori szolgálatnak volt a színhe­lye. Megrettent lelkiismeretű és békességre. vágyó em­berek gyakran tettek meg hosszú utat, bogy a paraszt- próféta előtt önthessék ki nyugtalan szivüket. * Egy alkalommal Karttulából kereste fel egy fiatal­ember. Szemmell áthatóan jómódú volt, pompás ezüst üzopókájú tengerészpipája és ezüst zsebórája újra meg újra a kezében forgott. Egyáltalán nem szerénykedett a kincseivel. • • Amint beszélni kezdett a lelki dolgairól, Ruotsalai- nen félbeszakította: — Egy szót se addig, míg nekem nem adod az órá­dat és a pipádat! Az ifjú megíiotránkozva kelt fel és indult- Az öreg Pál ott maradt az ablaknál és nézett utána. Kis idő múlva felragyogott • az arca és az ajtó felé fordult. Az előbbi'ifjú lépett be kincseit Ruotsalainen felé nyújtva: — ’Itt van, tessék! — Csak tartsd meg a pipádat és az órádat, most már látom, hogy komoly dologról van szó. És nagy figyelmasen hallgatta a gyötrődő ifjút. * ' Egy másik ifjúnak, aki lelki gyötrelmeit panaszolta el. a következő tanácsot adta Ruotsalainen Pál: — Fiam, vedd hálával ezeket a. fájdalmakat. Az új élet születésének jelei ezek. Ezek a szavak se maradtak hatás nélkül. * Egy egyetemi hallgatónak a következőket mondta az öreg Pál: .— Istenhez mindig elcsendesedett lélekkel közeledj! Ne felejtsd el: elcsendesedett lélekkel! . * Egy alkalommal fiatalember -érkezett Aholansaari- ba, amikor Paavo gazda éppen saunában volt. Az ifjú sápadtan és kétségek között vergődve ült a tanya küszöbén, sűrűn sóhajtozva tekintgetett a für­dőház felé. Hamarosan meg is jelent a deres hajú, ma­gas, szélesvállú öreg a sauna ajtajában és fürge lép­tekkel közeledve élesen nézett végig a vendégén, mint­ha keresztül akarta volna szúrni tekintetével. Mellé ült a küszöbre, ugyan háttal a vendégnek és nagy nyu­godtan szó nélkül fésülni kezdte vizes haját. Egyszer- csak mégszólalt: • — Sok fenyő ágára tekintgettél-e idejövet? — A szívemre valóban szörnyű terhek nehezednek, • amint látom, kend is észrevette- Rettenetesek a bű­neim és a Sátán egészen a reménytelenség szakadéká- nak a szélére vitt. Útközben is az a gondolat foglalkozr tatott, kár egy lépést is tenned. Legjobb, ha magad vetsz véget az .életednek. Még a szigetre érve is amott az emelkedőben valóban megakadt a szemem egy al­kalmasnak ígérkező fenyőágon. — És hogy érkeztél mégis célhoz? — Azt gondoltam, hogy erre még ráérek visszaté-^ réskor is, ha itt se sikerül békességet találnom. — Fiam — mondta az öreg Pál nagyon nyomatéko­san —csak higyj az Úr Jézus Krisztusban és üdvö­zölsz. Magam is épp ilyen nyomorúságot szenvedtem át és nagyon jól megértem a kínjaidat- Éppen azért teljes bizonyossággal mondhatom, hogy a hitben gyen­gét felkarolja az Úr. Ö az a pásztor, Aki ölébe veszi és a szívén melengeti az eltikkadt báránykáit. Reád -is fel- virrasztja az üdvösségnek a napját. Tekints el magad­tól és higyj őbenne. Emlékezz az ismert Sioni énekre: „Mért tépelődsz folyton a rabságodon, É mért csüng szemed csupán csak hibáidon. Hisz Istennek Bárányát is nézheted. Ki vérével elmosta sok vétkedet. Őh, higyj s bízzál végre már Jézusodban,- És jöjj hozzá koldusként rongyaidban. És borulj a keblére', amint vagy, úgy, És add néki szívedet tulajdonul-“ A megrettent és csődbe jutott ifjú számára a vi­gasztalás cso&ás erejű szavai voltak ezek. Megtalálta a segítséget, amiért jött. ( BESZÁMOLÓ V V ACBOTTYÁNBAN. alig 100 evangélikus él és jan. 31— febr. 6-ig volt közöttük az első evan- gélizáció. Az .esti igehirdetési alkal­makat más felekezetbeliek is szép számmal látogatták és így naponta száz körül és azon felül mozgott.a létszám. Minden családot végigláto­gattunk és Istennek igéje nyomán több családban kezdődött el a Szentírással és imával való naponkénti élés. Az utóösszejöveteleken nagy számmal ta­lálhatta meg az Ür azokat, akik szomjúhozták a Jézus bűntörlő vére által bűneik bocsánatát. Az evangé- lizáció'óta hálaadással láttuk, hogy ez a közösség nem szóródott szét, ha­nem mindvégig állhatatos akar .ma­radni. Különösen igéretteljes a kis­gyermek-csoport, amelyben többen is imádkozó és igeolvasó életét élnek. Úrvacsorához 62-en járultak. Imád­kozzunk a kis gyülekezetért és mun­kásaiért, hogy Jézus népe itt is meg­állhasson az ördögnek minden ravasz­ságával szemben. (Ef. 6:2.) Józsa Márton végezte a szolgálatokat. MEZŐHEGYESEN hét evangélizáció magvetése után a február 13—20-ig taító nyolcadik evangélizáció az aratás örömeiből is ízelítőt adott.. Kicsiny közösség hor­dozta imádságban az evangélizációt s az eredmény az IStt, hogy ez a ki­csiny közösség az evangélizáció végez­tével háromszorosára növekedett. Az evangélizáción résztvevők száma las­san emelkedve 60—80* között mozgott. A református testvérgyülekezetekből is többen hűségesen jártak. A befe­FÓTI CSENDESNAPOK! Fiúk és leányok csendesnapja április 3-án. Felnőttek csendesnapja április 24-én. A csendesnap reggel 9 órakor kezdődik és este 6 óráig tart. Ellátásról mindenki maga gon­doskodik. Készüljünk imádsággal ez al- 9 kalmakra! Gondoljunk a Belmissziói Ott­hon anyagi szükségeire is! jező úrvacsoraosztáson 50-en járultak az Úr asztalához, az ezt követő mor­zsaszedésen pedig 52-en vettek részt, akiknek harmadrésze tett bizonyságot megtéréséről vagy megújulásáról. A megnövekedett közösség heti összejö­vetelét csütörtökön este 7 órakor tart­ja. Az evangélizációs szolgálatot a ki­rályi ember fia meggyógyításának története alapján Józsa Márton vé­gezte. ÖSAGÁRD. A gyülekezet lélekszáma kitelepülés folytán 480-ra csökkent. Február 14— 20-ig folyt'- le az 5. evangélizáció. A teljesen megtelt iskolateremben 200 körül mozgott a létszám. Külön össze­jöveteleken: asszonyok 25, leányok 29, fiúk 40, férfiak (vasárnapi istentisz­telet. után) 50-es létszámmal vettek részt. Iskolás gyermekek részére 3 íz­ben volt összejöve|tel. Az evangélizá­ciót végző Győry János nagytarcsai lelkész és Weber Juliánná Fébe-diako- nissza testvér csaknem az egész gyü­lekezetei végiglátogatták. Csendes be­szélgetésen 8 lélek vett részt. Úrvacso­rával 40-en éltek. A morzsaszedésen sokan tettek bizonyságot Krisztusban való hitükről. fi. ÉLŐ VlZ

Next

/
Thumbnails
Contents