Élő Víz, 1949
1949-március / 7. szám
• / AZ ÜDVÖSSÉG ÚTJA 3. Mindent a megtartatásért! I. Kor. 1, 18. Minden küldetés parancs. A parancs pedig nem szorul magyarázatra és nem tűr kritikát. A parancs parancs. Vele szemben csak egyetlen magatartás lehetséges: az engedelmesség. Mégis más az, mikor valaki egy parancsnak csak azért engedelmeskedik, mert parancs, és egészen más, mikor valaki belsőleg tudja magát azonosítani a paranccsal; mikor megérti a parancs értelmét, helyesli a parancs tendenciáját. Egészen más ez a kétfajta engedelmesség. Pál apostolnak az a küldetése, hogy a keresztről szóló beszéd evangéliumát hirdesse ennek a világnak. Ez a parancs. Ez a parancs a világ szemében bolondság. De ő ezzel a bolondsággal belsőleg azonosítja magát. Isten erejének tartja ezt a bolondságot és ezért vállalja. Mi az, ami a világ szemében a keresztről szóló evangéliumban bolondságnak látszik? Ne mai szemüveggel nézzük e kérdést, hanem Pál apostol világának a szemüvegével. A keresztről szóló evangélium azt jelenti, hogy égy ember az Isten. Egy názáreti ács. Abban ;i pogány világban, amelyben Pál prédikálja a kereszt evangéliumát, az, hogy egy ember az Isten, önmagában nem bolondság és nem botránkozás. Egész mithologiájuk tele van emberré lett Istennel és Istenné lett emberrel. A pogány világ számára ezéVt nem valami rendkívüli, hogy egy ember az Isten. Az ő isteneik nem mások, mint felnagyított emberek. Ugyanolyanok, mint mi, cáak az arányaik mások. Ugyanúgy örülnek és szomorkodnak, ugyanúgy szeretnek és gyűlölnek, esznek, isznak és lakmá- roznak, mint mi, emberek. Azonban mind nagy emberek, óriások. Nem szürke ácsmesterek. Az a gondolat, hogy az istenek arisztokratikus ^világába, a hatalmasoknak, az óriásoknak birodalmába belépjen egy egyszerű, kérgestenyerű iparos, ez bolondság és botránkozás. Ezenkívül a pogány isteneknek hős cselekedeteik vannak. Ennél a názáreti ácsnál pedig az irgalmasság cselekedetei vanpak. A hős cselt kadetek meg az irgalmasság cselekedetei között az a különbség a világ szemében, hogy az irgalmasság cselekedetei esetleg jól esnek neki, dt» a hős cselekedetek mindig imponálnak neki. Ezért nem imponál, hanem bolondság az, ain't Pál hirdet koi*társainak. « De bolondság azért is, mert az. amit ő hirdet, azt jelenti, hogy egy kivégzett gonosztevő a Messiás. A Messiás gondolata benne van a pogány világban is. ők is várnak Messiást. Várnak valakit. Várják azt a kort, amelyet aranykornak * neveznek, amelyen kiküszöböltetik mindaz, ami itt ezen a földön most kellemetlen, vagy fájdalmas és amelyben miuden szép és jó és mindenki boldog lesz. ők is gondolják, hogy ez nem fog úgy magától kifejlődni ebben a világban, hanem egy személyhez lesz kötve. Fog jönni valaki, aki ezt az aranykort meg fogja valósítani. De hogy az egy halálraítélt és bitófán kivégzett gonosztevő legyen, az nekik elképzelhetetlen bolondság. t A keresztről szóló beszéd azt is jelenti, hogy egy önmagán segíteni nem' tudó ember azzal az igénnyel lép fel, hogy kiengeszteli az embert Istennel. Gondolj arra, hogy a pogány világ gondolata szerint a szenvedés mindig büntetés. Ha valakinek nagyon sokat kell szenvednie, az azt jelenti, hogy nagyon sok a bűne és azért bünteti Isten. Pál azt mondja* hogy Jézus kiengesztel bennünket Istennel. Hogyan gondolja, hogy ennek az embernek volna hatalma kiengesztelésre, mikor önmagával sem tudja az Is- • tent kiengesztelni? Mindaz, amit neki szenvednie kellett, azt mutatja, hogy Isten haragszik reá, A maga pártjára sem tudja odaállítani Istent, hogyan tudja az egész emberiség pártjára odaállítani?! Bolondság beszélni arról is, hogy épp ez a helyettes elégtétel. Ostoba gondolat, hogy valami, ami időbelileg nem esik egybe az én életemmel és bűneimmel, legyen , számomra kiengesztelés. Még lehetne arról szó, hogy helyettes elégtétel lehet az én bűneimért az, ami utána következik, de hogy arra, ami utólag az én életemben történik, az legyen helyettes elégtétel, ami előtte történt, ez olyan bolondság, amit józan ember nem fogadhat el. Logikailag lehetetlen, hogy valami, ami a múltban az én bűneim előtt történt, az legyen az ez utárt az esemény után következő bűneimnek helyettes elégtétele. Pál mindezt világosan látja. Tudja, hogy a keresztről való beszéd az ó-ember számára mindig bolondság. Mégis vállalja, mert neki erről a bolondságról van egy tapasztalata és ez a tapasztalata az, hogy ez tartott meg engem. Ez nála eldönti a kérdést. Nem tanakodik többé, pedig olyan valaki, akinek egész lelki beállítottsága az értelem síkján mozog. Azt mondja: Nem törődöm azzal, hogy az emberi értelem mit mond a keresztről ,szóló evangéliumra, hogy bolondságnak vagy bölcseségnek tartja-e, én megtapasztaltam, hogy engem ez tartott meg és én ez- f ért vállalom még ezt a bolondságot is. Tudom, hogy végeredményben mégis nem az a kérdés, hogy legyenek ismereteim egy ismeretlen világról, hogy legyen kiépített világnézetem, hogy legyek bölcs és okos ember, hanem az a kérdés, hogy az örök veszedelemtől megszabaduljak, megtartassam Isten országa számára... Ez pedig másképp nem lehetséges, csak úgy, ha vállalom ezt a bolondságot. További elméleti fejtegetés helyett hadd állítsak oda egy történeti példát az írásból ennek igazolására. IV. Mózes 21: 4—9. verseiben Ván a mérges kígyónak története. Izráel népe vánélő víz 3
