Élő Víz, 1949
1949-március / 7. szám
Evangélikus bőit Mi evangélikusok semmiféle emberi érdemről, amelyiKneK részé lenetne uüvossegunK megszerze- scDen, nem aKarunk tudni. Ki aKarunk zárni minden önmagunKKai vaio dicseKedest. Jtlisszük és vaujuK, hogy az üdvösségét ingyen, kegyeiemool az ür Jézus is.risztus érdeméért Kapjuk a tienne való hit által. Ézert nem aKarunk tudni semmiféle • érdem- szerző jocseiekedetrol: böjtről, imáról, aiamizsna- osztogatasrol sem. iNem aKarjuK azonban a fürdővízzel együtt a gyereKet is kiönteni. Jézus Krisztus vére megtisztította- lelkiismeretűnket a holt cselekedetektől, de szolgálni akarunk az elő Istennek! (Z,sid. 9, 14.J Kegyelemből tartattunk meg, hit áltál és nem nem tölünk van: Isten ajandeka ez! JNem cseleKedetekböl, hogy senki ne kérkedjék! De tudjuk, hogy jó cselekedetekre teremtettunk, amikor az újjászületés ajándékában részesültünk, melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, (Ef. 2; 8—10.) Ezért tudunk mi is, és kell is tudnunk, és akarnunk tudni: imáról is, alamizsnaosztogatásról is és böjtről is. Életünk nem a magunké többé, hanem Istenünké, aki teremtett bennünket, aki szent Fia, Jézus Krisztus által megváltott bennünket és aki Szentlelke által megszentel bennünket. Örömmel tesszük hálaáldozattá életünket viszonzásul azért a csodálatos, minden érteimet, felülhaladó nagy szereiéiért és kegyelemért, amit Jézus Krisztusban kaptunk. Tudjuk azonban, hogy mindez eleven valósággá csak a Szentlélek állandó megszentelő munkája által lehet az életünkben. Ezért örömmel ragadunk meg minden eszközt, amelyet a Szentlélek felhasználhat arra, hogy életünket megszentelje. Örömmel ragadjuk meg ilyen eszköz gyanánt a böjtöt is. Hangsúlyozzuk, hogy amikor a böjtről mint olyan eszközről beszélünk, amelyiket a Szentlélek felhasználhat arra, hogy életünk teljesebben kerüljön Isten uralma alá, akkor nem átvitt értelemben használjuk a szót, hanem szigorúan a testi böjtbe gondolunk, bár szem előtt tartjuk azt is, hogy bibliai értelemben egyáltalában nem volna kielégítő, ha a szónak a testi böjtön túlmenő gazdag tartalmát nem látnánk meg és nem vennénk tekintetbe. Észre kell azonban vennünk, hogy azért, mert a visszaNehéz utakon Mikor tövises úi.ou jár a Mester, A tanítvány sem jár rózsák között. Tanuld meg ezt, ha szenvedések útját Szíved vérével s könnyel öntözöd. Tanuld meg ezt. Oh, én is megtanultam, Hogy őmellette van már csak helyem. S ha néki nem volt, hol fejét lehajtsa, Puha párnákon én sem fekhetem. Oh, egyre ... egyre főbbet elveszitek, És egyre inkább csak Jézus marad, így leszek »egyre, mindennap szegényebb, És így leszek örökre gazdagabb. Megyek, Uram... Legyen az út keserves, Szívem vérével s könnyel öntözött. De míg a Mester jár tövises úton, A tanítvány sem jár rózsák között. a Haiuszka M. Rózsa. élések a keresztyénség területen elsősorban a testi böjttel kapcsolatoan fordultak elő, éppen olyan helytelen volna, ha a testi böjtölést teljes egészében es mindenléleKéppen elvetendő dolognak tartanánk, amelyik egy evangéliumi hitű keresztyén ember életeben semmiképpen sem foglalhat helyet. Igenis jólteszi minden evangélikus keresztyén ember, ha felhasználja azt a lehetőséget, amit isten a bojtben kínál szamunkra arra, hogy elmerüljünk a Vele való közösségben és életünKet behatóan tegyük ki az Ige és a Szentlélek hatásának. Ebből következik természetesen, hogy mi nem tudunk elképzelni testi bojtot isten színe előtt való elcsende- seűés, imádkozás és az Igével való foglalkozás nélkül. Hogy a böjtöt helyes, evangéliumi értelemben használjuk-e életünkben, azt éppen következményei fogják megmutatni. A következményeknek abban kell megnyilvánulni, hogy erőt kaptunk arra, hogy életünket, erőnket és vagyonúnkat, egyszóval mindent, ámível csak birunk, teljesebben szánjuk oda Jézus Krisztus szolgálatára, akinek a szerelme szorongat bennünket. Hálából a Krisztus Jézusban kapott kegyelemért, örömmel veszünk magunkra terheket, örömmel mondunk le különféle kényelmi dolgokról, örömmel vállaljuk, ha kell, még a nélkülözést is, sőt örömmel vállaljuk a szenvedést is, csakhogy emberi lelkek jussanak el a Jéfcus Krisztusban való élő hitre. Ha' valaki élő hittel ragadta meg a kegyelmet, amit Isten Jézus Krisztus keresztjében felKínál a bűnös számára, akkor ez a kegyelem nem azt fogja munkálni benne, hogy másokkal nem törődve élvezze az élet gyönyörűségeit és használja fel a test hizlalására és kényelmére az élet javait, hanem a kegyelem arra fogja ösztönözni, hogy meglássa mások lelki és testi nyomorúságát és szívesen vegyen magára terhet, nélkülözést és szenvedést, hogy i enyhülhessen másoknak lelki és testi nyomorúsága. Ilyen élet folytatása emberi erővel nem lehetséges. Hogy magunkat állandóan megtagadjuk és keresztünket naponta felvéve kövessük a mi Urunkat, ahhpz állandóan a Tőle kapott kegyelemre, a Szentlélek ajándékára van szükség. Bünbánattal kell arra gondolnunk, hogy a böjtnek evangéliumi módon való gyakorlását nagyon elhanyagoltuk. Ez is egyik oka lehet életünk nagyfokú elvilágiasodásának és annak, hogy a mai ember annyira tiltakozik az önmegtagadás ellen és semmiféle lemondásról és szenvedés vállalásról Krisztusért nem akar tudni. Üjra meg újra vissza kell azonban térnünk arra, hogy a hívő ember életében a bőjinek és minden lemondásnak, a szenvedés vállalásnak, kereszthor; dozásnak a mozgató rugója a hála. Előbb meg kell kapnunk az Isten bűnbocsátó kegyelmét, előbb el kell jutni a Jézusban való élő hitre és csak azután indulhatunk el mint az örök élet boldog birtokosai az önfeláldozó, szolgáló életre. A hívő ember azonban a lemondást, az önmegtagadást önként és örömmel vállalja. Vállalja akkor is, ha módja volna arra, hogy kényelemben és jólétben éljen. Az evangéliumi hitű keresztyén ember kegyelemnek tartja, hogy áldozatot hozhat Uráért, hogy részesülhet Krisztus szenvedéseiben és azért ezeket nem kényszerűség-, bői, hanem önként vállalja magára és ha magára vállalhatja, ez örömet, boldogságot, jutalmat jelent néki. 2 ÉLŐ VÍZ
