Élő Víz, 1949

1949-február / 5-6. szám

Milyen csodálatos izgalom foghatta el Jézus szívót, ő min­dig türelmesen tudta kivárni a cselekvés óráját. Megvárta a kánai menyegzőn a víz borrá változtatásának (János 2:4.), Bethánia közelében Lázár feltámasztásának a rendelt idejét (János 11: 6.). Pedig azok milyen kis jelentőségű „órák“ voltak ehhez képest. Most a nagy mű betetőzésének órája ütött. El fog hangzani az „elvégeztetett“. Ki lesz viva a győzelem. Vé­get ér a földi vándorút, a siralomvölgyben való zarándoklás, és szabad lesz az út újra haza az Atyához. Az ilyen út előtt az emberben felmondja a szolgálatot min­den önfegyelem. Nincs többé munka és kötelesség. Elég maga a beteljesedés várása. A hazatérés nagy pillanatára való ké­szülődés. Ha mégis cselekszik valamit Jézus, nagyon fontosat cse­lekszik. Valami olyat, amiről azt gondolja, hogy semmiképen el nem maradhat. Az utolsó este, utolsó nyugodt perceit is kész ráfordítani. Búcsúzóul. Mielőtt visszatérne az Atyához. 3. Mivelhogy szerette az övéit, mindvégig szerette őket. Hogy tudott Jézus szeretni! A földre is azért jött. Csupa szeretetből. Odahagyta a mennynek csodálatos gazdagságát, békességét és örömét. Jött a nyomorult, békételen és örömtelen emberek közé. Mert szerette őket. Szerette a bűnöst, a vám­szedőt, a latort, a megvetett parázna nőt. És nem akarta, hogy egy is elvesszen közülük, hanem hogy életük legyen és bő- völköd jenek. Mindvégig szerette őket. És minden bűnük ellenére szerette őket. Bármibe került is, szerette őket. Most éppen arra készül, hogy ezt a nagy szeretetét be­teljesítse. Mert nincsen annál nagyobb szeretet, mintha va­laki életét adja az ő barátaiért. (János 15: 13.) Jézusnak a mostani cselekedete a szeretetével van nagyon szoros kapcsolatban, a megmentő, az üdvözítő szeretettel. 4. Az ősi ellenség, a Sátán is döntő támadásra indul. Nem eredményiéin az eddigi ármánykodása sem. íme a legszűkebb tanítványi körbe sikerült beférkőznie. A kiválasz­tott és Jézus szeretetének közösségébe vont tanítványok közül használhatott fel egyet pusztító eszközül. Már megfogant az árulás terve. Az ördög már meg is adta Iskariotes Júdásnak a start-jelet. A gonosz minden csatlósa munkában van: mar- talócok jelentkeznek a Názáreti elfogatására. Főpapok és ve­zető-emberek szívében érik elhatározássá az érthetetlen ár­mány: meg kell halnia. Lelkiismeretlen, becstelen emberek készülnek a hamis tanúságra. Keresztet ácsolnak, töviskoronát fonnak, gyűlölettől űzött emberek gyűlöletre lázítanak. Az egész embervilágot az a romlott szándék látszik eltölteni, ami a szőlőt bitorló munkások végső elvetemültségét mutatta: „ez az örökös, jertek öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét“. (Máté 21: 38.) A Sátán pusztító gonoszsága gigantikus méreteket ölt. És amit Jézus cselekszik, azt ennek az árnyékában cselekszi és ennek a lerontására cselekszi. 5. Jézus szívét csodálatos nyugalom és nagy bizonyosság tölti el: az Atya mindent hatalmába adott néki. Körülötte magasra csapnak a gyűlölet és üldözés hullámai, do Ö messze túlnéz rajtuk. Tudja, hogy nemsokára megkötözve ellenségei kezében lesz és mégis minden hatalom birtokában a világ diadalmas Urá­nak tudja magát. Áldozati bárányként a halálba készül. Gyűlölői vesztén ujjonganak. Előtte egészen világos, nyitott és szabad az út az Atyához, ahol mindenek lábai alá vettetnek és maga mint a ki­rályok királya, uraknak ura országol örökkön örökké. Talán egész földi munkálkodása alatt nem volt ez olyan világos, bizonyos és közeli Jézus számára mint akkor, amikor a felolvasott Ige-szakaszban leírt esemény játszódik le. Eljött az óra. Jézus engedelmes áldozati bárányként kész életét adni a bűnösökért, s a halál söté alagútján túl már fel­ragyogott előtte az Atya diadalmas világa. Ahonnét jött és ahová megy. És ahol meghajlik előtte minden térd és magasz­talva vallja úrnak minden ajak. Jézus gondolatban már az Atya trónusán áll és valóságosan a hatalmában van minden. Ö az egyetlen úr és az egyetlen diadalmas a világon. És mit csinál? Felkelt a vacsorától, levetette felső ruháját és egy kendőt véve, körül kötötte magát. Azután vizet töltött a medencébe és kezdte mosni a tanítványok lábait.. . Az 1946. évi láthatatlan evangélizáció előadásai még kap­hatók. Mády Zoltán: Megnyílt sírok. Alapigéje Ezékiel 37. feje­zete. Ára 3.— Ft. Testvérem! Azért gyújtogattam meg sorra a nagy esemé­nyeket megvilágító fáklyákat és azért időztem olyan hossza­san a háttérnek a megvilágításánál, hogy mindegyikünk előtt igazi jelentőségében álljon ez az esemény. Hogy mindegyikünk előtt legyen egészen világos: nekünk ilyen szolgáló Urunk van. Gondold el: a Getsemáné hideg kövei várják, hogy verejtékét ihassák mohón; Jeruzsálem bámész népe gyülekezeik, hogy rajta röhögjön; már megfaragták az átok fáját, amin Isten haragjának po­hara ki fog öntetni reá, hogy az, aki bűnt nem ismert bűnné legyen minden bűnösért; már tárva látja a menny kapuját és útban van vissza az Atyához; hasztalan tombol az ördögnek minden gonoszsága, ő Ur­nák tudja magát az egész világon. És ö elfordul magától, feláll a terített asztal mellől. A rab­szolgák kendőjével övezi magát körül, mosdó edényt vesz és a legszolgaibb munkára indul. Látod: neked ilyen szolgáló Urad van! Jézus Krisztus nem azért jött a világra, hogy néki szolgál­janak, hanem, hogy Ö szolgáljon. Az élete legkritikusabb óráján és a legdiadalmasabb szakaszában is! II. De hadd fordítsuk a tekintetünket a szolgálatra is. amit végez. Nem halottat támaszt, vak szemet nyit, az ördögök légió­jától megkötözöttnek hirdet szabadulást, hanem a tanítvá­nyok lábait mossa. 1. Jézus egész biztosan nem külsőleges szokást erősít meg ezzel a cselekedetével. Ilyesmivel Ö sohase fárasztotta magát. Az evangéliumokban fel is jegyeztetett, hogy az írástudók és farizeusok szemére vetették Jézusnak, hogy a tanítványai nem tartják meg a kultikus mosakodási rendelkezéseket. (Máté 15: 1—2.) Jézus visszautasította ezt az áskálódást rámutatván a szívnek szennyességére. Az embert a szívből származó gonosz indulatok fertőztetik meg, nem pedig a mosdatían kézzel való evés. (Máté 15: 18—20.) Az utolsó estén se a külső szennynek a lemosása lehetett sürgős a számára, hanem a belsőnek a megtisztítása. Legelső- rendűbb feladatának mindig az emberek bűntől való szabadí- tását ismerte. Azért kereste olyan szívesen a bűnösök társa­ságát, mert ott voltak az orvosra szoruló betegek és a meg­térés nélkül szűkölködő bűnösök. Közelében a megszálló hatal­mat kiszolgáló vámszedőből tanítvány és a megvetett parázna­nőből a biblia egyik szent asszonya lett. Mert ü mindig kész volt arra, hogy megtisztítsa a szennyest és megszabadítsa a megkötözöttet. Akinek csak tehette, hirdette: Bízzál, a te bű­neid neked megbocsáttatnak! A váltságműnek is az volt a be- tetőződése, hogy Isten ártatlan Báránya az utolsó cseppig ki­ontotta vérét a világ bűnéért. ,,Mert csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.“ (Zsid. 9:22.) Viszont Jézus Krisztusnak, az Isten fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (I. Ján. 1:7.) Testvér! Rajtad is ezt a legfontosabb szolgálatot, a bűntől való megmosatást akarja elvégezni szolgáló Urad. Hófehér lesz ruhád, tiszta fehér, Bűn nem tapad reád, ha jön feléd, Megmos szent vérivel, mindegyre mos. Fogadd, fogadd el Öt! 2. Lábmosással szolgált Jézus az utolsó estén. Különösen a keleti poros országutakon, nyitott saruk vi­selése mellett óvhatatlan volt a lábak elpiszkolódása. Leg­könnyebben elhanyagolhatónak vélték és vélik ma is a lábak megmosását. Az étkezések előtti tisztálkodási előírások is a ke­zek megmosásáról rendelkeztek. Jézusnak ez a cselekvése mutatja, hogy ő nem szenvedheti el semmilyen formában a szennyet és nem tudja menteni sem­miféle ürüggyel a bűnt. Az utolsó vacsora előtt éppen a lába­kat mossa meg. Testvér! Hány bűnöddel megalkudtál. Még keresztyén lé­tedre is. Nem akartál, vagy nem tudtál szabadulni, és már olyan könnyen veszed, hogy nem is lehet, talán nem is olyan véres komolyan szükséges ezekből a bűneidből való szabadulás ezen a földön. Lekiismereted tiszta ablakát belepte a titkon szi­táló por. Nem látsz világosan sok bűnnek a kérdésében s a „tükör által homályosan látás“-t nagy készséggel már arra magyarázod, hogy itt a földön nem is tehetünk világos különb­12 ÉLŐ VlZ

Next

/
Thumbnails
Contents