Élő Víz, 1949
1949-február / 5-6. szám
— mondja Jézus —: Uram! Uram! nem a te nevedben proféit táltunk-é, és nem a td nevedben űztünk-é ördögöket, és nem «; cselekedtünk-ó sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor 7vallást teszek nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok )í tőlem, ti gonosztevők“ (Mt. 7:22—23)- » Hitből és nem cselekedetből, kegyelemből van számodra ii is a bűnbocsánat és az üdvösség. Ne vizsgálgasd a magad hiá- nnyos életét- Ne hallgass a szíved tiltakozására. Higgy Jézus- ii nak- Egyedül neki. És higgy benne mint Megváltódban, ő mai ga mindent elvégezett- Ez a hited téged is megtartott, meg- iT mentett, üdvözít4 A hit útjára útravalót is kapott a megajándékozott bűii nős asszony. „Eredj el békességgel!'* — mondta neki Jézus d búcsúzóulAz Isten békessége, a lelkiismeret békessége az üdvösség- u nek a földi életre szóló előlege- Odaátról való, de már itt való- -! sággal megvan- „Megigazulván hit által, békességünk van f Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által“ (Róm. 5:1). „Az I Isten országa • • ■ igazság, békesség és Szentlélek által való öröm“4 (Róm. 14: 17). Jézus a búcsúbeszédében ígéri tanitvá- a nyainak: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet u adom néktek: nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne u nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!“ (Jn- 14: 27). És >1 később: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek ti legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízza- d tok; én meggyőztem a világot 4 (Jn. 16: 33). Megbékélt velem a az Isten Jézus Krisztus keresztjének vére által (Kol- 1: 20)- I Ez a bűnbocsánat békessége, az istenfiúság békessége, a jó A kezekben lévő üdvösség békessége. Testvérem, van-o néked ilyen békességed? Mert Jézus ezt akarja adni néked is ezen az evangélizáción- Fogadd el! Nem úgy adja, amint a világ szokta kínálni a békességét, ö valóban elvette nyugtalanító bűneidet, valóban meggyőzte a világot és téged is ebben a győzelmében részeltet- Kiszabadított a gonosz hatalmából és Isten 6zabad gyermekévé tett- így óíhetsz már itt a földön. A békételen világ közepette is, a rád leselkedő kísértések ellenére is- Az üdvösség bizonyosságában. Ne elégedj meg kevesebbel testvér. Két ember van Jézusnál- Sok oldalról vizsgálgattuk különböző és egyező vonásaikat. Láttuk őket egészen egyformának és egészen ellentétesnek. A legnagyobb különbség mégis a végén van közöttük- Az egyik üdyözüL, a másik nem- Az egyiknek békessége van, a másiknak utoljára nyugtalan kérdés marad az ajkán. Döbbenetes dolog: valakit az Üdvözítő látogatott meg és mégsem üdvözül, valaki a békesség Fejedelmét látta vendégül és mégsem nyert békességet. Testvérem! Bárki légy: kegyes vagy parázna; farizeus vagy nyomorult bűnös! Jézus Krisztus nem azért látogatott meg, hogy mégis elkárhozz- Ragadd meg öt! Fogadd el Megváltódnak! Higgy neki! Higgy benne! És békességed lesz már itt a földön! És üdvösséged az örökkévalóságban! Közös imatárgy: A misszió. Kórházakban, börtönökben, nyomorékok, epilepsziások, iszákosok között„ Zsidómisszió. (Ébredjen miközöttünk is nagyobb felelősség Izráel megtéréséért.) Pogány misszió. (Kül- missziói iskolánk, misszionárius jelöltjeink.) Isten tegye hódítóvá az evangéliumot közel és távol. Jöjjön el az Ö országa! v II. A legnagyobb szolgálat---------------------------------------f . MÁRCIUS 5., SZOMBAT. i Énekek: Dl. 411. Éf. 90. 1. Szolgáló Úr János 13: 1—5. A lábmosás története János evangéliumában maradt fenn. 5l A többiek nem is említik. A bibliai kutatások megállapítása b szerint János apostol Máté, Márk és Lukács evangéliumát ! már ismerte, amikor maga is írásba foglalta az evangéliumot. I Ezért nem akart ő kimerítő leírást nyújtani Jézus életéről, 1 hanem inkább kiegészíti a három első evangélium közléseit. A kiegészítésnél két fontos szempont érvényesül: egyrészt a b szeretett tanítvány emlékezik vissza több olyan eseményre, : mozzanatra és Jézus ajkáról elhangzott beszédre, ami addig i nem jegyeztetett fel; másrészt élete végén tapasztalatokban l: gazdag missziói (apostoli) és gyülekezet vezetői (presbiteri) ' munkálkodás után foglalja írásba a Szentlélek indítására ;t mindazt, amit a páratlanul osztályrészévé lett isteni kinyilat- i koztatásból (János 1:14, I. János 1:1—3.) az evangélium hódí- t tásához. emberek hitrejutásához (János 20: 30—31.) és a gyűli lekezet hitben való megtartásához szükségesnek lát. A lábmosás történetét is így kell olvasnunk. Jézus eme 1 fontos cselekedetére az ősz tanítvány emlékezik vissza és az a evangélium hódításához, a megváltottak hitben való járásúit hoz elengedhetetlenül szükségesnek látja, hogy ez a kinyilat- >[ koztatás könyvébe feljegyeztessék és a keresztyének gyüleke- i tében is idők végéig hirdettessék. I. Vájjon mi a lábmosás történetének üzenete? Hogy erre a kérdésre érdemes feleletet kaphassunk, először v vegyük alaposan szemügyre a körülményeket, amelyek között B az esemény lejátszódott. 1. Közel vöt a húsvét ünnepe. Nem a mi húsvétunkra kell gondolnunk, hanem a zsidók rí húsvétjára, a páska ünnepére. Ez volt Izráel legnagyobb ün- n nepe. Az Egyiptomból való csodálatos kiszabadulásra emléke- x zett ezen az ünnepen minden zsidó család. Szigorú rendtartás szerint, útra készen, nagy sietve fogyasztóiak a páskabárány rí húsát, amelynek a vére egykor az ajtófélfára és a szemöldökfára hintve tartotta távol a pusztító angyalt, majd pedig az oltárra hintve nyújtott szabadulást Isten ítélete alól. A páska ünneplése az ítélettől való megmenekülés, minden évben nagyon sok bárány életébe került. Minden családnak külön bárányt kellett áldoznia, hogy ülhesse a megrendítő emlékezés ünnepét, s hogy legyen újra bűntől való szabadulása: a megbántott Isten könyörtelen ítélete elkerülje, elmellőzze a bűnöst az ártatlan bárány vére hullásáért. Ez a húsvét azonban egészen egyedül álló páskaünnepnek készül. Ha a választott nép fiai a megszokott rend szerint készültek is az ünnepléshez: eltakarítottak minden kovászt a házból, megsütötték a kovásztalan kenyeret, kiválasztották a hibátlan bárányt, Isten most nem a bárányok bégetésére ügyelt, nem az oltárra hulló vért várta. Most az a szabadítás készült, amiért az egész Egyiptomból való kivonulást megrendezte. Most az az ünnep virradt a világra, aminek az előképeiül Isten Izráel fiaival a páska vacsorát évről-évre megtartotta. Most nyer igazi értelmet a bűntől elfedező vér és most lesz teljessé a szabadulás. A hibátlan és szeplőtelen Bárány ki van szemelve. Készül az oltár. Túláradóban van a bűn és felette inkább bővelkedőben a kegyelem. Jézus tudta mindezt. Felrémlett előtte a tengernyi vétek, ijesztően szakadt szívére a gúny, a gyalázat, a halál és a kárhozat. Mindaz, ami együtt jár a bűnnel. És ö engedelmes bárányként hajtotta magát az elhordozhatatlan teher elhordo- zására, a kereszt oltárán bemutatandó tiszta, szent és szeplőtelen áldozatra. A húsvét közeledte ezt jelentette Jézus számára. S ami itt történik azt a megáldoztatásra kész Páskabárány cselekszi. 2: Tudta Jézus, hogy eljött az Ö órája, hogy átynenjen a világból az Atyához.
