Élő Víz, 1949
1949-február / 5-6. szám
Ms elfordították tőle. Mindenki belerúghatott, senki sem védel- i/mezte meg. Őneki nem volt becsülete senki előtt. Szorgalmas munkával és gondos takarékossággal megterített asztala sem volt. Neki is más terített asztalt. Mindig más- i'tiak a kitartott jaként élt. A becsületes munkq jutalmának az i örömét nem is ismerte. Megvetett, utolsó senki volt. Isten nélkül és becsület nőinkül élt. Semmi mása nem volt, csak a bűne S ez a bűne vitte ú Jézushoz. Két ember van Jézusnál. Egy egész világ választja el őket I egymástól. Az egyik a maga igazságát, becsületét, jóhírét, aíterített asztalát mutogatja neki kérkedve; a másik bűnterhe ;alatt vergődik. Az egyik maga mellé ülteti, lakomájával kí- imálgatja, eszmét cserél vele, mintha mi sem volna természeteid-sobb; a másik pedig az arcát sem meri ráemelni, hanem a Iáiba ihoz hullva sírja elrontott életének keserű könnyeit. Testvéreim! Te melyik emberben ismersz magadra? Mindig ez a kétféle ember van Jézusnál. Minden gyiileke- vzet erre a két táborra oszlik: a maga igazságával kérkedő és j-ii maga kegyességével megelégedő, Jézus Krisztus minden sajándékát természetesnek vevő farizeusokra, vagy nincstelen, d becstelen, nyomorult bűnösökre. Nincsen harmadik lehetőség. Ez az írás is kétféle ember kezébe kerül. Egyenként vagy an farizeus mögé soroltatunk, vagy a parázna nő mögé. Senki :n számára nem lesz harmadik út. Ha nem vállalod a magát telit jesen elítélő, joggal megvetett paráznával a közösséget, ak- /( kor oda kell állnod a maga igazságával kérkedő farizeus mellé. Jézus még ennek a két csoportnak a különbözőségét se r vállalja, ö a kegyes beszédű, hódoló barátoktól körülvett fa- i rizeus és a lábainál vergődő asszony között se lát kiilönbsé- y get. Az ő szeme a szíveket és a veséket vizgálja s tűzláng- d tekintete előtt elolvad minden önigazság. Egy más alkalommal hasonló társasága volt. Az írástudók és a farizeusok egy tetten kapott házasságtörő asszonyt hoztak elébe s Jézus ajkáról várták a jóváhagyást a megkövetésre. Ismételt nógatásra Jézus azt mondta nekik: „Aki kö- zületek nem bűnös, az vesse rá először a követ** (Ján. 8: 7). Ha csak egy is akad közöttük, aki nem bűnös, kezdje el és akkor hullhatnak a kövek. És az önigazságtól feszülő mellű farizeusok egymásután oldalogtak el Jézus színe elől. Csak az asszony maradt egyedül. Mert valaki vagy önigazságával kérkedve áll Jézus előtt, vagy a bűnei terhe alatt. S csak az utóbbi maradhat meg Jézus előtt. Testvérem! Neked mi adatta a kezedbe ezt a írást; a kegyességed, vagy a bűneid? Miért keresed most is Jézus közelségét: magad akarod neki mutogatni, vagy üt szeretnéd látni? Mellé kívánkozol, vagy a lábaihoz? A farizeusok eloldalogtak Jézus mellől. Te ne sompolyogj utánuk. Maradj ott a rongyéletű asszony mellett. Térden és köny- nyek között. És várd meg, míg lehajol hozzád a bűnösök barátja. Közös imatárgy: Mostani evangélizációnk. Isten tegye valóságos lelki közösséggé a láthatatlan evan- gélizációnkat. A távolság és ismeretlenség ellenére is kapcsoljon, össze bennünket a Szentlélek. Simuljanak el a rendezési nehézségek. Legyen mindenkinek csendessége. Legyen elevenné mindegyikünk számára az ige üzenete. Épüljön közöttünk csodálatos módon Isten anyaszentegyháza ezen a héten. I FEBRUÁR 28., HÉTFŐ. \ Énekek: Dt. 459. Éf. 2. 2. Á vendéglátó és a kegyelmet kolduló Lukács 7: 36—38. Két ember van Jézusnál. Ez a két annyira különböző em- i bér különböző indíttatásra is megy Jézushoz. 1. A farizeusról az van feljegyezve: kérte Jézust, hogy > ővele egyék. Vendégül aJcarta látni Jézust. Arra gondolhatott, hogy Jézusnak is szüksége van erre. I Hosszú ideje úton volt s útközben nem nagyon juthatott meg- I felelő táplálékhoz. Különben is szegények, betegek és e'leset- 1 tek között járt, akik aligha tudtak megfelelően gondoskodni i róla. Simon azt gondolhatta, hogy Jézusnak is jól fog esni ;> olyan vendéglátás, ahol gazdagon terített asztal várja. A vendéglátó megfelelő társaságról is igyekezett gondos- \ kodni. összehívta a barátait is, akik bizonyára szintén fari- s zeusok és írástudók voltak. Velük aztán kedvére elbeszélget- 1 hét Jézus Isten országának dolgairól. Ez is nyilván ritka al- i kálóm az ő számára, hiszen a tanítványai csupa tanulatlan > emberek s a nép, amely állandóan követte, egészen tudatlan. I Mindenütt másutt Jézusnak állandóan adnia kell, közöttük I legalább ő is kaphat valamit. Bizonyosan nagyszerű vita. i eszmocsero fog kerekedni a szent dolgok felett. Ilyen gondolatai lehettek a farizeusnak: hadd jöjjön Jé s zus, itt bőséges táplálékhoz juthat, igazi kegyes otthont lát- í hat és tartalmas beszélgetésben vehet részt. Hadd jöjjön Jóié zus és részesedjék az ő gondos vendéglátásában. Kapjon va- 1 hunit. Ennek a vendéglátó farizeusnak a fajtája még mindig i nem veszett ki közülünk. Ma is sokan mennek Jézushoz azért, t hogy mutassanak neki valami szépet, adjanak neki valami t jót és részesítsék valami hasznosban. Ezek az emberek azt I hiszik, hogy Jézus rájuk szorul, azért ők nagy jóakarattal í kegyeskednek öt segíteni. Talán képtelenségnek tartod ezeket a szavakat és el se tu> dód képzelni, hogy ember így is gondolkodhatik. Én azonban 3 azt mondom néked, hogy mindazok, akik még nem jutottak í tökéletesen csődbe és .nem veszítették el még minden saját i igazságukat, erejüket és bölcseségüket Isten előtt, azok mind i így gondolkodnak. Aki azt hiszi, hogy van valamije, az ugyan- j akkor azt is képzeli, hogy Jézusnak is adhat valamit. Aki úgy 5 gondolja, hogy boldogul Jézus nélkül, az ugyanakkor arra is í képesnek hiszi magát, hogy segítse Jézust. A templomba járó, Kló víz Isten dolgaival foglalkozó emberek nagy tömege azt hiszi, hogy ő szerez örömöt, tesz jót, gyakorol kegyet az Istennel szemben azáltal, hogy még ma is vallásos, imádkozik, sőt megfizeti az egyházi adót is. Mondd, nem képtelen álláspont ez Jézus előtt? Gondold meg, jól érezheti Jézus magát az ilyen vendégségben? Nemde alaposan meg kellene gondolnunk: van-e valamink, amit nem Istentől kaptunk, és adhatunk-o neki egyáltalán valamit, ami különben is nem lenne az övé? „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten, nem veted te meg!“ (Zsolt. 51: 19). Farizeus atyámfia! Vedd a szívedre minél előbb Jézus szavát: „Jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasz - talástokat. Jaj néktek, kik beteltetek, mert éhezni fogtok.** (Lk. 6: 24—25). A te számodra is be fog teljesedni Ézsaiás jövendölése: „Imé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, imé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, imé, szolgáim örvendenek, de ti megszégyenültök! Imé, szolgáim vigadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok!“ (Ézsaiás 65: 13—14). 2. Simon farizeus csak vendégnek hívta Jézust Pompásan feldíszített ebédlőterembe. A lakoma különös díszéül. Talán barátai irigységének a felkeltésére. Néhány ünnepi órára. Vendégül ma is sokan meghívják Jézust. Egyesek nagyon ritkán. Csak éppen sátoros ünnepeken, vagy a különlegesebb családi eseményekhez. Mások már rendszeresebben: minden vasárnap egy-egy órára, vagy akár naponként reggel-este imás percre. Vannak, akik a betegség, szerencsétlenség vagy csapás idején hívják, de megfeledkeznek róla az öröm óráin. Egyesek ott szeretik tudni öt a vállalkozás elindításánál, a munka megkezdésénél, de az eredmény betakarításánál már magukra szoktak maradni. — Mindazok, akik gondosan ügyelnek arra, nehogy túlságosan sok időt fordítsanak imádkozásra, bibliaolvasásra, általában az Isten dolgaival való foglalkozásra, egytől-egyig a vendéglátó Simon fajtájából valók. MindTartsunk offertóriumot az evnngélizárió céljaira és a magunk adományával együtt küldjük be a mellékelt esekklapon. 3
