Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
Az alkoholista élete »Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versenyének? kinek panasz, kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? A bormulatóknak, akik mennek a jó bor kutatására. Péld. 23:29, 30. Egy iszákos felebarátunk sem tudja megmondani magáról, hogy tulajdonképpen mikor is lett ő alkoholista. Lassan, egészen észrevétlenül lesz az italnak tehetetlen kiszolgáltatottja, *amikor is mind gyakrabban jut el a részegség formájában jelentkező bódulatig, vagy teljes öntudatvesztésig. Sok alkoholista életében, már előzőleg fellelhető az a lelki tulajdonság, hogy nehézségeket, fáradalmakat, hántásokat, sértéseket > eltűrni, elszenvedni nem tud, továbbá az, hogy a mások részéről ért megaláztatások esetén jelentkező elnyomottsági érzés elten védekezik, s minden áron szeretne valami lenni. Az ember általában nem szívesen fogadja a megaláztatásokat. A megalázott ember az élet különböző megpróbáltatásaiban sem 'lát mást, mint azt, hogy a sors ellene összeesküdött. Ez a telki sajátság hajlamosít az iszákos- ságra. Ezen az egyéni adottságon kívül, elősegíti még ezt a családban látott nyugtalan, békétlen élet. Civakodó, veszekedő szülők között, a gyermek nem is tudja, melyiknek, a pártjára álljon. Valamelyik szülőt példaképnek választja, és még szerencsés megoldás az, ha a döntés a nem alkoholista szülőfél mellett történik. Ezen a két tényezőn kívül, a társadalmi szokásaink és az ivásra mindig okot találó közösségi alkalmak bőséges lehetőséget nyújtanak arra, hogy az itás által akár a bántalomokozta szenvedés és fáijdálomérzés, a megalázottsági érzés, akár a kínos bizonytalansági érzés eltűnjék. Közös emberi tulajdonság, hogy az ember a világban a többi emberek között érvényesülni akar. Az alkohol hatására az embernek ez a vágya kielégül. Az ember más lesz, mint azélőtt volt, mintegy a senkiből valaki lesz. Az alkohol hatására azt érzi, hogy ezt is, azt is meg tudja csinálni, nem fél senkitől, semmitől. Igen nagy önérzet fokozó hatása van eleinte az alkoholnak. Az autóvezető például ilyenkor meg nem engedett sebességekre kapcsol rá. Társaságban szellemes lesz az illető, valósággal várják is már az ilyeneket, hogy zamatos vicceikkel szórakoztassák a társaságot. Mennyi minden szabad és megengedett ilyenkor a férfi és a nő egymásközti viszonyában. Ha egyszer átélte valaki azt az örömöt, hogy ő az emberek számára valaki lehet, akár úgy. hogy szórakoztatni tudja őket, akár úgy, hogy durvaságával megijeszti őket és így a lelki megalázottsági helyzetéből kikerül, az mindig újra igyekszik magának ezt az örömöt megszerezni. Ezért keresi szívesen az 'ivási alkalmakat, ahol nem csak az alacsonyabbrendiiségi érzése s:ünik meg, hanem az egész szervezete egy zsongitó hatás alá kerül és észrevétlenül jut bele a rendszeres szeszfogyasztók csoportjába. Az iszákos ember alaptermészetében meglévő bizonytalansági érzés az iszákosság folyományaképpen csak fokozódik. Ha eredetileg nem tudott sem a pénzével, sem az idejével gazdálkodni, s ezt a kínos érzését az italfogyasztással akarta megszüntetni, ez az állapot nála folytatólagosan csak rosszabbodik. Tényleg az iváson kívül alig tesz másra ideje, a munka is csak addig kell néki, amíg az ivádhoá szükséges összeget biztosítja magának, munkája éppen ezért megbízhatatlan, munkateljesítménye kiszámíthatatlan. Sokan az életükben jelentkező félelem- és nyugtalanság-érzés miatt 'folyamodnak a szeszfogyasztáshoz. Mindig féltenek valamit. Gyakran éppen az teljesedik be rajtuk, amitől félnek. Az iszákosságuk miatt tényleg elvesztik állásukat. Sok iszákos ember szégyenli a részegségét és mindazt, amit részeg- séjji állapotában csinál. így azután egy látszatéletet élnek, mindenáron takargatják, ameddig csak lehet, a részegségüket. Az a fontos, hogy ne tudjanak róla. így azután még önmagának is hazudja, hogy nem is iszákos. Az egész élete megtelik hazugságokkal, minden sikerült hazugság újabb elkövetésére csábit. Nem csak az elöljáró főnök élőit hazudik, hanem a családban is, ahol nem mondja meg, hol és kikkel volt együtt, mennyit ivott és honnan volt az italra pénze. Keresetét eltitkolja, végül cégéres hazudozóvá válik. Ebbe. az állapotba sokszor elsegíti a sok kérdez- getés és faggatás. Az igazat, a rázúduló szidások miatt fél megmondani, tehát hazudik, nagyit, csal. Kzt azért is Teszt, mert az étet valóságát elfogadni nem tudja. Az élet sohasem olyan, amilyennek ő szeretné látni. A munka és a munkáért kapott fizetés sem elégíti ki őt. Szívesebben munka nélkül jutnának hozzá az életben a jóhoz. S ezt nyújtja nekik az ital. Az elégedetlenség és zúgolódás mindig magával hozza az indulatoknak a hullámzását az emberek életében. Ezek iszákos felebarátainknál mindig a végletekben mozognak. Vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon gyűlölnek, vagy nagyon ellágyulnak, vagy hajlíthatatlanul kemények, makacsok, vagy szentek, tökéletesek, akik a legmagasabb életideál betöltésére képesek, vagy a legnyomorultabbak, legaljasabbak. Ezért tudja az ilyen összeegyeztetni a templomi vallásosságot a pocsolyában fetrengéssel, az éhező családot, a saját pénzből itallal megvendégelt,1 berúgott cimborákkal. Szerez magának barátokat, akik jónak tartják őt az otthonuk helyett, mert az otthoniak csak megvetik és gyűlölik őt. Akikkel szemben tehát ő is feljogosítottnak érzi magát mindenre. A gyűlölet a legkisebb szóra lángra lobban és azonnal talál okot az itás megkezdésére, illetve folytatására . Az alkoholista ember életét jellemzi az önmaga igazolni akarása mindenáron, mindig megmagyarázza önmagának, hogy miért is iszik. Az iszákos ember addig, amíg dolgozni tud, nem igen látja be a sajátmaga megkötözöttségét és szenvedélyével szemben való lehetetlenségét. Elhiteti saját magával, hogy nála minden rendben van, mert munkáját mindennap ellátja és csak azt issza meg, amit ö maga keres. A legszemélyesebb dolgaiba való durva beleszólásnak minősíti azt, midőn a család szükségleteiről említést tesznek neki. A sajátmaga énje érvényesülésének szükségességét látja és követeli, de a közvetlen családtagjainak életszükségleteivel közösséget ^vállaim nem tud. Az életelve: nekem mindent, mert dolgozom, nektek semmit. A felelősségérzet eleinte csak csökken, később egészen elvész: Eleinte jelentkezik a megbánás, a javulási szándék, a soha többet ígérgetése. Ez akkor is .fokozottabban jelentkezhetni, midőn a szenvedély kielégítésének nyilvánvalóan rossz' következményei jelentkeznek. Pl. elszegényedés, állásvesztés. Józan állapotában tehát világosan megítéli önmagát és cselekedeteit. De más az ember állapota a kijózanodás után, mint a kisértés előtt, amikor is a szó legteljesebb értelmében sötétség veszi körül, egy megmagyarázhatatlan belső nyugtalanság fogja és szorítja és ilyenkor elvész minden józan belátás és mérlegelés. A komoly fogadkozásból és ígéretből, amikor feltör az ital utáni vágy és szomjúság, semmi sem lesz. a fogadkozások arra jók, hogy az illetőnél a teljes csőd és tehetetlenség belátását megakadályozzák. Még a vallásos élet szokásait is ezért jveszi fel, csakhogy a kisértővel szemben a tehetetlenségét ne kelljen belátnia. Templomba jár ás, imádkozás, biblia- olvasás elhiteti vele, hogy ö mégiscsak jó és komolyan meg akar változni. Az alkoholista az emberi, józan érvek számára hozzáférhetetlen. Még aki ilyeneket el is fogad, követni őket nem tudja. Van viszont olyan is, aki még az igen súlyos testi elváltozások állapotában is arra hivatkozik, hogy ö ismer 4 ÉLŐ VIZ
