Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
(äsendes óta A SZENTLÉLEK ESEDEZÉSE Róm. 8:26—27. Hogyha elolvassuk a fent jelzett két vers előtti igeszakaszt is, akkor azt látjuk, hogy ebben a szakaszban hárman fohászkodnak. 1. Az egész teremtett világ (22. vers), 2. a hívő emberek (23. vers), 3. a Szentlélek (26. vers). Ez alkalommal különösképpen a harmadik imádsággal, a Szentlélek érettünk való esedezésével foglalkozzunk. Hadd kérdezzem meg mindjárt az elején, tu- dod-c, hogy a Szentlélek is esedezik éretted? \ agy azt gondoltad, teljesen magadra vagy hagyva az imádság nehéz harcában? Legfeljebb barátaid, testvéreid akadnak, akik éretted is küldenek Qgy- egy fohászt a mennyei Atyához? Ugy-e nagyon biztató dolog tudnod, hogy az imádságban ilyejn. hatalmas támogatód van! Ez az Ige azt is elárulja nékünk, hogy miért jön a Szentlélek segítségünkre az imádságban? Az emberi gondolat persze az lenne, hogy a Szentlélek megfelelő (erős hitü, büígó, állhatatos^ alázatos, stb.) imádságoknak siet támogatására. De figyeld meg, mit mond a Szentírás. 1. A Szentlélek segítségére van a mi erőte- lenségünknek. Bizonyára nagyon ismered imádsá- gos életednek a fogyatkozásait. Sokszor a szívedre nehezedett ebbeli nyomorúságod. Különösen aggasztott, hogy a keresztyén embernek ezzel a legnagyobb kiváltságával annyira erőtelenül élsz. A szavaid tehetetlenül, hullottak vissza és nem merted föltételezni, hogy eljutottak volna Isten szívéig. Gondolod, hogy ilyen erőtelen imádsággal nem lehet semmire sem menni. — A Szentlélek is így gondolja s éppen azért segítségére siet a te crőtclenségednek. Nem vagy egyedül. 2. A Szentlélek azért is támogatja a mi erőtelen imádságunkat, »mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk.«. Nem nehezedett-e sokszor a szívedre a meg-megűjúló felismerés: nem tudok imádkozni. Úgy érezted, valami nagyon hasznos, drága szerszámot kaptál a kezedbe, de nem tudsz \ele bánni. Talán sokszor fohászkodtál már Jézushoz a tanítványok kérő szavával: Uram, taníts meg engem imádkozni! Imádságos óráidon is gyakran úgy érezted magad, mint a mesebeli fiatal pár, akik ígéretet kaptak arra, hogy bármit kívánhatnak, három kívánságuk teljesül, és nem tudtak élni ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Nem tudtak mit kívánni. Isten előtt is annyira szegényesnek, oktalannak látod az imatárgyaidat. Azért olyan rövidek a csendesperceid, mert nem is tudod, hogy mit kellene kérned'. A Szentlélek is nagyon jól látja ezt, és azért siet segítségedre. Erőtelen imádságú, szegényes imatárgyú testvérem! A Szentlélek éppen neked siet segítségedre, éppen az imádkozó életed nyomorúsága indítja éretted való esedezésre! Ha már itt tartunk, olvassunk egy kicsit tovább is a Szentírásban és a 34. versben fölfedezzük, hogy nemcsak a Szentlélek esedezik érettünk, hanem a megfeszített és föltámadott Jézus Krisztus is esedezik érettünk az Isten jobbján. Nemde nagy dolog tudni, hogy nékünk két ilyen közbenjáró imádkozunk van: Isten legyen áldott mindazokért a testvérekért, akik nem felednek el az érettünk való könyörgésről. Boldog lehet az az ember, akinek sok ilyen imádkozó testvére van. Az a leggazdagabb itt a földön, akiért legtöbben imádkoznak. De senki sincs közöttünk oly szegény, hogy érte senki se imádkoznék. A két legnagyobb, legerősebb imádkozó mindegyikünkért közbenjár. De vegyük észre azt is, hogy mi a Szentlélek esedezésének a nagy előnye a mi imádságunkkal szemben? »a Lélek Isten szerint esedezik a szentekért«. Hogy megértsük ezt a különbséget, keressük ki és olvassuk el II. Kor. 12:1—10-et. Pál apostol ebben a szakaszban elmondja, hogy vele is előfordult, hogy nem jól imádkozott. Nem tudta, mit és hogyan kell kérnie. Tövis volt testében, amely nagy mértékben akadályozta szolgálatában. Semmi kétsége nem volt az Isten akarata felől. Bizonyára meg kell szabadulnia ettől az akadálytól, mert hiszen Isten őt arra választotta, hogy minden po- gányoknak elhirdesse az evangéliumot. A világ nagyon nagy. A mezők fehérek az aratásra. Az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés. Isten nyilván azt akarhatja, hogy ő megszabaduljon ettől az akadálytól. Térdreomlott az Úr előtt és könyör- gött: »Uram, vedd el a tövist az én testemből!« Bizonyára ugyanakkor a Szentlélek is felemelte szavát: »Atyám, hagyd meg a tövist Pál testében!« Az apostol nagy csodálkozással járul újra az Úr elé és könyörög: »Uram, nem hallottad? Ez a tövis annyira kínoz, hogy nem tudom teljesíteni a feladatomat. Szabadíts meg tőle!« De a Lélek esedezése is folytatódott: »Atyám, Pál nem tudja, mire van szüksége, csak hagyd meg a tövisét!« Akkor Pál már egész kétségbeesve tusakodik Istennel és esdekel: »Uram, vedd el a tövist!« De a Szentlélek se hagyja abba: »Ne vedd el a tövist, Atyám, Pálnak még szüksége van rá, hogy megtanulja, hogy elég néki a Te kegyelmed, és hogy amikor erőtelen, akkor árad ki reá a Te erőd.« És a Szentlélek esedezése talált meghallgatásra, mert ő Isten szerint esedezett. Azóta Pál apostol Istennek a trónusa előtt bizonyára sokszor elmondotta: Hála néked Uram, a tövisért! Köszönöm, hogy nem hallgattad meg az imádságomat, áldalak azért a túláradó kegyelemért, amellyel elhordozhattam a tövist. Örök hála és köszönet a Szentlélek esedezéséért. Wislöff Fredrik élő viz 5
