Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
Ébresztés, hitrejuttatás és gyülekezetépités Az evangélizáció munkásainak fóti, 1949. október hó 3—5-i csendesnapjain kifejeződött az a kívánság, hogy evangelizációs szolgálatunk egyes fontosabb alapelveit fogalmazzuk meg és foglaljuk írásba. Az alább következő szövegezés csak részben öltött végleges formát a helyszínen, nagyobb részében később fogalmazódott meg, de így is a konferencián résztvevők jelentékeny részének egyező látását fejezi ki. E v a u g é 1 i z á c 1 ó n k célkitűzése: ébresztés, hitrejuttatás és gyülekezetépités. Valljuk azt, hogy lelki ébredés, a Jézus Krisztusban való személyes hit nélkül minden ember a kárhozatban van (Zsid. 11:6 a. Márk 16:16 b, Ján. 3:18. 36). Az egyházhoz való tartozás, a kegyelmi eszközökben való hit nélküli részesedés nem mentő körülmény, hanem súlyosbítja uz Isten előtti felelősségei (ltóm 9:6, b, Máté 11:20—24, I. Kor. 11:27—29, Zsid. 2:1—4). Az emberek szemében való feddhetetlenség, erkölcsös, munkás, jótékonykodó, vallási tradíciókat őrző élet semmiképpen nem teszi feleslegessé a megtérést vagy újonnanszülelésl (ltóm. 3:10—12v 7:18, Ján. 3:3—7, Luk. 13:1—3, Csel. 17:30). Kvangéüzáló szolgálatunk feladata, hogy Isten szent és változhalallan Igéjének a hirdetésével embereket bűneik, hitetlenségük, e 1 v e s z e 11 s é g ü k tudatára ráébresszen (Lsaiás 6:5, Hóm. 7:25/a, I. Kor. 14:24—23) és a Jézus Krisztusban lett teljes váltság, az egyszeri és tökéletes engesztelő áldozat felmutatásával, a Golgota középső keresztjén elkészített bűnbocsánat hirdetésével döntés elé állítson (Csel. 2:37-38, 13:37—41, 16:29—31, 26:22-29, II. Kor. 5:11—21). Döntés alatt, megkeresztelt emberek között, a kc- rcsztség szentségében kapott, de a bűn hatalma által elveszített és az Isten üdvözítő evangéliumában újra felkínált kegyelem hit által való elfogadását értjük. Meg nem keresztelt, felnőtt emberek esetében a hirdetett evangéliumban kínálja fel Isten elsődlegesen bűn- kocsájtó kegyelmét, aminek a hittel fogadása azonban maga után vonja mindén esetben a keresztség felvételét (Csel. 8:35-38, 10:42—48). Tisztában vagyunk a bűneiben élő pmber megkötö- zöttségével, megtérésre és hitre való képtelenségével, éppen azért c g y e s e g y e d ü I az evangélium hatalmára (Hóm. 1:16, I. Kor. 1:18) és a Szentlélek munkájára építünk (Ján. 6:63, I. Kor. 2:2—5). L’jonnanszüUtós, hitrejutás nem történhetik Isten Szentleikének a hirdetett evangéliumhoz párosuló munkája nélkül (Hóm. 10:11—17, I. Péter 1:23, Jakab 1:18). Az elveszett ember bűneiből való szabadulásában és élő hitre juttatásában leghatalmasabb eszköznek a bűnbocsánat evangél iumát ismertük fel. Hisszük és valljuk, hogy az emberajkra helyezett evangéliumban magának Jézus Krisztusnak a bocsánata és szabadítása adatik a bűnösnek, aki azt hittel fogadja (Máté 16:19, 18:18, Ján. 20:23, Kis Káté: Hogyan tanítsuk az embereket gyónni?). A Sálán akadályozó munkájának a lerontására és a megrettent lelkiismeretű bűnös bátorítására hasznosnak látjuk az általánosan hangzó, igehirdetésben szóló bűnbocsánat mellett az egyénenkénti (eloldozás hirdetését is a magángyónás és a gyülekezet előtti bűuvalllás kapcsán. Az egyes bűnökben megkötözött bűnös hite igy jobban meg- fogózhatik a személyesen reá alkalmazott evangéliumban, a kétségtelenül néki szóló (eloldozásban (II. Sáin. 12:13, Máté 9:2, Lukács 7:48, János 8:11). Szükségesnek látjuk annak a hangsúlyozását, hogy a (eloldozásban hirdetett bűnbocsánat csak a hittel való elfogadás esetén lesz ha sznossá (Zsid. 4:2), de ugyanakkor arról is bizonyságot teszünk, hogy Isten éppen a bűnből oldozó evangéliumot használja fel arra, hogy a hallgatóknak a szívében hitet ébresszen (Hóm. 1:17, I. Kor. 1:23, Csel. 4:4, Ag. Hitv. 12. cikk; ».,;a hit ...az evangéliumból vagy a (eloldozásból ered...«)'. Az Ágostai Hitvallás 12. cikkének értelmében valljuk, hogy az igazi megtérés szerves része a keresztség után elkövetett bűnök megbánása és a Krisztus, egyházában hirdetett (eloldozás útján a bűnbocsánat hittel való elfogadása (Márk 1:15, Dukács 24:45—48, Csel. 3:19—26). De ezután kell, hogy a jó cselekedetek következzenek, melyek a megtérés gyümölcsei (Efez. 2:8—16). Az evangélizáció a gyülekezetépítést a hitrejutott emberek összegyűjtése, pásztorolása és szolgálatba állítása útján végzi. Éppen azért a hívőknek ilyen közösségbe való gyűjtése soha nem lehet öncélú, hanem a gyülekezet ébresztésére és építésére van. Sokszoros tapasztalat bizonyítja, hogy az evangélizáció ébresztő munkája megreked, vagy egyenesen visszaesik céltudatos közösségi utómunka nélkül. Áldott élet—csodálatos temetési Múltkori számunkban már hírt adtunk• a mag) far ébredés egyik munkása közülünk való eltávozásáról: Podmaniczky Véd haláláról. Berniünket kissé váratlanul'> ért halálhíre, ö azonban tudta, ]hogy a múlandóságból az örökkévalóságba rezet az útja. Hosszú idő óta készült rá. Étek óta türelemmel vonszolta nagyon beteg testét. Az utolsó esztendőkben szívesen foglalkozott kereszthordozókkal. Szenvedéssel teljes élete őt is ezek közé állította. Ebben a tanévben már nem kezdte meg professzori működését. Betegszabadságot kért, hogy majd ennek lejárta után nyugalomba vonuljon. Szeptember 29.-én rosszut lett. Kórházba szállították. Megoperálták, ahol október 3.-án meghalt. Betegágyán sok szeretettel vették körül. Amikor fáradt karjai a könyvet sem bírták már el: feleségét kérte, hogy olvasson néki azokból. Betegszobája ajtajára epedig, amikor már egyre nehezebbé lett betegsége, kiíratta feleségével egy papírra, hogy aki ott volt írja oda a (nevét, hogy gondolhasson reá. Tudta, hogy meghal. Feleségével együtt szerelte volna utoljára felvenni az Ur szent vacsoráját. Meg is beszélték másnapra, de már nem került rá sor. Amikor megérkezett a lelkipásztor, hogy utolsó kívánságát teljesítse: már más feküdt ágyán, ő eltávozott Teremtőjéhez és Urához. Előtte kérte feleségét, hogy a temetése a legegyszerűbb legyen. Ne hangozzék koporsója előtt semmi más, hanem csak Isten Igéje. Sem a Hittudományi Kar részéről, amelynek 21 éven át volt professzora, sem a hallgatói részéről ne legyen búcsúztató. Hatalmasan hangzott az élet jbcszéde a két igehirdetésből: Krisztus a feltámadás és az élet. ,A srnál a harcit szereletével emlékezett meg Isten iránti hálával Pali bácsiról Túróczy Zoltán. .Ján. 11:25. alapján. Könnyeket fakasztott a szemekben. Hiszen a mi Urunk is tudott sírni Lázár sírjánál. Nekünk is fájt az, hogy itt hagyott. Utána olgan jó volt hallani, hogy aki pedig hisz Krisztusban, ha meghal is él. Az igehirdetés és elbocsátás után felhangzott az ének: »Uram, oh add, ha ván- dorütam, Majd végétéi• itt a borúban, Elérjek Hozzád S te fényes orcád. Hadd lássam én.«. Ezt az éneket már a család is énekelte. .Nem volt zúgolódás, panaszkodás, amint az szokott lenni, amikor valaki, akit nagyon szeretünk, eltávozik közülünk. Én sok temetésen voltam, de ilyen temetést még nem láttam! Ez nem gyászünnep, hanem örömünnep volt. Isten fáradt vándora az örömök örömébe távozott. Még a sírnál elénekeltünk egynéhány éneket: »Lásd Uram leroskadok...«. »Megyek már oh Uram, mecjnjeh feléd...« »Igen Atyám, mert így kedves előtted...« »Hazafelé tart szüntelen a keskeny út kis nyája...« Ez alatt az idő alatt a koporsót hallgatói hántolták be, akiket 6 annyira szeretett. Amikor 'lége lett az egész szertartásnak, felesége a frissen hantolt simái hálát adott az Urnák hitvestársa életéért. Innen a lakácsukra mentünk, ahol szeuratot tartottunk. Határozottan éreztük Urunk jelenlétét. Jóleső érzés volt tudni, hogy egy temetés után is van bőven ok a hálaadásra. Hát még egy ilyen kegyelemben gazdag élet után! ELŐ VIZ
