Élő Víz, 1949

1949-szeptember / 19. szám

Isten Fiáé volt. Éppen azért vessék alá magukat ennek az uralomnak mindazok, akik a földön élnek és ember nevet viselnek, legyenek császárok vagy királyok, nagyok vagy kicsik, különbség nélkül. Ezért mondotta Jézus: »Akiknek bűneit megbocsátjátok...* Ez az »akiknek« nem jelent semmi mást, minthogy általában mindenkinek: zsidónak, pogánynak, előkelőnek és alacsonyrendűnek, bölcsnek és bolondnak, szentnek és tisztátalannak; úgyhogy senki sem jut bö a mennyibe és iaz örök életre, ha nem kapja azt tőletek, azaz a ti hivatalotok állal. Személye és élete tekintetében minden ember bűnös és átkozott Isten elölj és vagy bűnbocsánatot kapnak és fcloldoztalnak, — 'ha megváltják a bűneiket és kérik azok bocsánatát, — vagy pedig megmaradnak örökre a bűneikhez kötözve a halálban és a kárhozatban.

Ennek a páratlan balalomnak a gyakorlásához olyan erőrö vau szükség, ami nem földi, hanem isteni. Éppen azért Krisztus itt nem kardot, vagy más fegyvert ad a tanítványoknak a kezébe, nem páncéllal vagy földi hatalommal vértezi fel őket, hanem rájuk lehel és ezt mondja: »Vegyelek Szentielkel! Ebből tehát tudhatjuk,

hogy ez a hivatal és feladat nem tőlük indul ki, nem az ő erőjükre épül, hanem a Szentlélek által annak az erejére, aki az ő hivatalukon és szavaikon keresztül munkálkodni akar. Ez tehát a lényege szerint a Szentlélek/ hivatala. Krisztus a Szentlelket éppen azért adja, hogy legyen bár a prédikáció olyan gyenge, mintha csak sóhajtás volna, azzal együtt mégis olyan erő áradjon, amely elöl menekülni kénytelen a bűn, az Isten haragja, a halál és a kárhozat.

Az előbbük alapján könnyen megfelelhetünk az ilyen bölcselkeflő kérdésre: kic-oda boesájllialja meg a bűnöket, hiszen ez egyedül az Isten dolga? Bizonyos, hogy egyetlen bűnnek a megbocsátása sem alapul emberi erőn, képességen vagy érdemen, légyen bár valaki olyan szent, mint az összes apostolok, vagy a menny minden angyala. Éppen azért mi elítéljük a pápát, szerzeteseivel együtt, mivel a bűnök bocsánatát és a feloldozást az embereknek az ő cselekedeteik és szentségük érdeme alapján hirdették, ami által azok a nyomorultak, akik igazi, biztos vigasztalásra vágytak, szörnyű csalás áldozataivá leltek.

Ezen a ponton világosan el kell határolnunk egymástól azt, amit az emberek saját kezdeményezésükből és a maguk érdemében b'izva cselekednek attól, amit Krisztus parancsol, hogy az ü nevében tegyük, ami állat ő az erejével munkálkodik. Ugyan mit ér az, ha egy borotvált fejű- mezítlábas a megrettent lclkiismeretnek az ő bün- hánata, gyónása, a szentek érdeme és az ő szerzetes-rendjének érdeme alapján hirdeti a bűnök bocsánatát. Mert hogy igy hangzott az ő feloldozásuk, bizonyítja a saját levelük, amiket rendjük nevében az embereknek árultak: »Krisztus szenvedése és a boldogságos Szűz Mária és minden szentek érdeme, ennek a szigorú szerzetesrendnek az érdeme, gyónásod alázatossága, szíved bünbánala és minden jó cselekedet, amit eddig tettél vagy tenni fogsz, legyen ajándékodul bűneid bocsánatára és az örök életre.«

Hogy a feloldozás igazi és hatékony legyen, Krisztus parancsára kell alapulnia és a következőképpen hang- zania: Hirdetem néked, hogy szabad vagy a bűneidtől, nem a magam, nem is valami szentnek a nevében, vagy akármilyen embernek az érdeméért, hanem Krisztus nevében és az ö rendelkezésére, aki megparancsolta, hogy hirdessem, hogy meg vannak bocsátva a te bűneid. A bűneidet tehát — az én szájamon keresztül — 0 maga bocsátja meg, nem én, és neked úgy kell elfogadnod és erősen hinned, mintha magának Krisztus Urunknak a tulajdon szájából hallottad volna.

Tehát búr a borsánatadás hatalma egyedül Istené, mégis Iii«Lnmik kell. hogy ö ezt a hatalmát azáltal a hivatal által gyakorolja, amelyre Krisztus az ö apostolait elhívta parancsolván nékik, hogy az ö nevében hirdessék a bűnök bocsánatát mindazoknak, akik azt kérik. így tehát a bűnöket nem emberi akarat és erő, hanem Krisztus parancsa alapján bocsátják meg, amihez ő Szentleikét is adta.

Szinte szavakkal -alig lehet kifejezni, milv’en kimondhatatlan hatalmas és üdvösségcs vigasztalás tudnunk, hogy az ember egy szavával megnyithatja a másik számára a mennyet és bezárhatja előtte a poklot. A kegyelemnek ebben az országában, amelyet Krisztus a feltámadásával

alapított, egyszerűen szóra nyithatjuk a szánkat és mondhatjuk: »Megbocsátom a tö bűneidet, nem a saját hatalmam alapján, hanem Jézus Krisztus megbízásából és az ö nevében. Méghozzá ez nem csupán a lelkipásztorra áll, hanem minden keresztyénre. Minden hivő keresztyén fel van hatalmazva arra, hogy szükség esetén megvigasztalja a másikat és hirdesse néki bűnei bocsánatát. Amikor tehát tőlem azL hallod: »Minden bűnöd meg van bocsátva , — hiheted, hogy Isten könyörül rajtad, szabadít meg a bűneidtől és a haláltól, hogy igazzá légy és üdvözülj.

Igen-igen, — mondod te — te nekem feloldozást hirdettél, de ki tudja, vájjon Isten elölt is meg vannak © bocsátva az én bűneim? Erre én azt felelem: Ha én a magam nevében beszéltem, akkor jogos az aggodalmad, hogy vájjon érvénycs-e az én feloldozásoin, de viszont neked tudnod kell Isten Igéjéből, hogy nem az igehirdelő oldott fel a bűneidből, nem is valamely ember, — akár lelkipásztor — biztatott arra, hogy higgy, hanem Isten maga. Erről bizonyos lehetsz, hiszen Krisztus Urunk világosan rendelkezett: »Miképpen engem küldött az Atya, aképpen küldelek titeket«. Tehát mindabban, ami a küldetésre vonatkozik, teljesen egyenlővé teszi magával azokat, akiknek parancsot ad. A küldötteinek ugyanaz a feladata, amire őt küldötte az Atya: nevezetesen bűnök megbocsátása és megtartása. Enélkül a megbízás nélkül haszontalan lenne a feloldozás, de ezzel a paranccsal hatékony és eredményes.

Éppen azért szokja meg minden keresztyén, hogy amikor az ördög azzal vádolja, hogy ő olyan nagy bűnös, aki igazán elveszett és elkárhozott, stb., akkor ne soká küzdjön egyedül ellene, hanem keresse fel, vagy hivassa magához a lelkipásztorát, vagy más keresztyén testvért, panaszolja el nyomorúságát és kérjen tanácsot és vigasztalást. És tartsa magát Krisztus Igéjéhez: Akinek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak... És amit a másik Krisztus nevében a Bibliából mond néki, azt higgye. Amit hittel fogad, az az övé... Néki parancsa és megbízása van á te megvígaszlalásodra. Éppen azért úgy kell hinned ebben a dologban, mintha csak Krisztus állna olt, helyezné a kezét a fejedre és hirdetné néked a bűneidből való feloldozást.

Ebből bizonyosan vigasztalást meríthet megrettent és félénk lelkiismereled. Nem kell bizonytalanságban ingadoznod, amibe a pápa tanítása vitt bennünket, aki nem oldott fel addig senkjt, amíg az-elegendő módon meg nem bánta a bűneit és teljesen meg nem gyónt. A legkisebb szó sem esett ott a hitről, sem pedig a Krisztus rendelte kulcsok hatalmáról. Ez a tanítás annyira ismeretlenné1 vált, hogy még én, a doktor, akinek pedjg jobban kellett ismernem a dolgokat, sem tudtam máskép felfogni és tanítani a dolgot, minthogy ha elegendő módon megbántam és megvallottam a bűnöket, akkor kapok rá bocsánatot. Pedig ha nem kapunk addig bocsánatot a bűnökre, amíg'a bűnbánatunk, megtérésünk és jócselekedeteink többet nem nyomnak, akkor sohase reménykedhetünk bűnbocsánalban. Én u. i. soha nem juthatok el arra a bizonyosságra, hogy elegendő a bűnbánatom és megtérésem. Éppen azért ezen az alapon senki sem adhat nékem feloldozást és nem nyilváníthat engem szabadnak, sem a pápa, sem senki más.

Íme tíz a h®lyes tanítás és bit Krisztus országára és a kulcsok hatalmára vonatkozóan. Ha elihtíz tartjuk magunkat, akkor keresztyének maradunk és helyes viszonyba tudunk kerülni mindazzal, ami Isttínre és az emberre vonatkozik.- És a szívünk mélyéből fogjuk áldani Istent azért, bogy megszabadított bennünket a pápa önkényuralma alól, aki a kulcsok hatalmából földi hatalmi eszközt csinált, bár azt Krisztus azért alapította és rend ölte, hogy az egész világ olyan kincs birtokába kerülhessen, amit semmiféle pénzen és vagyonon megszerezni nem lehet.

Adjunk hálát azért a mi szerető Urunknak és Krisztusunknak, aki feltámadásával a kegyelemnek ilyen országát alapította, amelyben mi szakadatlanul biztos segítséget és vigasztalást találhatunk minden nyomorúságunkra és ínségünkre. Ezért a drága kincsért nein is kell mcsz- szirc zarándokolnunk, sokat fáradnunk és érte sokat áldoznunk, mert ö parancsolta és felhatalmazta az apostolait és azok minden utódát, sőt szükség esetén minden keresztyént, hogy a világ végéig vigasztalják és erősítsék a gyenge és megszomorodott lelkeket és hogy az ő nevében osztogassák a bűnök bocsánatát.

élő víz

3