Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
A reformáció üzenete Hogyan prédikált Luther a kulcsok hatalmáról? A keresztyénség legnagyobb mérvű megújhodása az 1517. október 31-én kezdődő lutheri reformációban éppen a bünbocsánat evangéliumának a fölfedezésével s a megrettent lelkiismeret vigasztalására történő, bátor hirdetésével indult meg. A reformáció évfordulóján sokszor szoktunk emlékezni erre! Szép szavakat mondunk az ágoslonos barát bátorságáról, méltatjuk a középkor sötétségének a lerázását, üdvözöljük a lelkiismereti szabadságot, jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy mi ennek a dicsőséges reformációnak vagyunk a gyermekei, közben nincsen közösségünk vagy találkozásunk a reformáció igazi üzenetével, az újra' fölfedezett és fenntartás nélkül hirdetett bünbocsánat evangéliumával. Most az énünket hizlaló külsöséges ünneplés helyett alázkodjunk meg és üljünk oda kegyelmet sóvárgó bűnösként a reformátor szószéke alá. Hallgassuk meg az új világosságot hozó igehirdetést. Fogadjuk hittel és akkor bennünk is végbemegy a megújhodás. Az alábbi prédikáció Luther templomi posztillájából való, a húsvét utáni első vasárnap János 20:19—31. alapján tartott első prédikáció egy része. Legszívesebben kihagyás nélkül az egészet közöltük volna, de sajnos arra az Élő Víz egész terjedelme sem lenne elég. »Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött va!a az Atya, én is akképpen küldetek titeket. Es amikor ezeket mondta, rájuk lehellc cs monda nékik; Vegyetek Szentleiket; akiknek bűneit megbocsátjátok, inegbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.« (Ján. 20:21—23). Ezek a szavak igazolják, hogy az Ür föltámadásával olyan uralmat alapított, amelynek aranyhoz, ezüsthöz és más földi, életszükségletek megszerzéséhez vagy megőrzéséhez semmi köze nincs, hanem egyedül a lelkiismeretek fölött gyakorol hatalmat, és az Isten dolgaira vonatkozik. Ez a hatalom kétféle. Az egyiket Mózes alapította. Ennek az a feladata, hogy megtanítsa mi a hűn, és azokra terjed ki, akik még nem tanulták meg a bűneik felismerését. Ilyenek például mostanában az antinomisták, akik azt állítják, hogy nem kell a törvényt prédikálni. Közöttük haszontalan dolog a kegyelmet hirdetni, mert ahol a törvény nem prédikál- talik, ott a bűnről semmit nem tudnak, mint ahogy Pál is mondja: »Törvény nélkül holt a bűn« (Róm. 7:8) és másutt: »Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen« (Róm. 4:15). A törvény prédiká- lását Krisztus maga is megerősítette, rendelvén a tanítványainak, hogy prédikálják az ö nevében a megtérést (Lukács 24:4(7); a Szentiélekről is megjelentette, hogy megfeddi a világot bűn tekintetében (János 16:8). Tehát, bár a bűn leleplezése tulajdonképpen Mózes hivatalába tartozik^ Krisztus mégis — hogy hozzákezdhessen a maga országosához — először a törvény üzenetét szólaltatja meg oil, ahol a bűnt nem ismerik. Ha ez meg nem történik, akkor a bűnre nem is lehet bocsánatot adni. A másik uralom az, amit Krisztus Urunk a föl- támadásával indított el. Ezáltal ugyanis új ország alapítását határozta el, amelyben az olyan bűnökkel foglalkozik, amelyek a törvény állal napvilágra jöttek. Ez a hatalom nem foglalkozik olyan dolgokkal, mint pl. a házasodás, család, város- és országvezetés, földi béke megtartása, építés, termelés, stb., hanem ennek az a feladata; hogy arról gondoskodjék, mi történjék akkor, amikor a külső, múlandó rend megszűnik, amikor itt kell hagyni a vagyont, becsületet, otthont, mindent, ami földi. Ez a pillanat pedig akármikor bekövetkezhetik. Ezért Krisztus országának a feladata, hogy megmutassa nékünk, miként lehet megszabadulni a bűnöktől. »Amiként engem küldölt az Atya, én is akképpen küldelek titeket.« Ezekkel a szavakkal Jézus elhárítja a tanítványoknak azt a testies fölfogását, hogy az ő Uruk' földi királyok és fejedelmek módjára külső, evilági eszközökkel országok Azért mondja nékik; ti láttátok, hogy az Atya küldötteként milyen feladatot teljesítettem a világban: lelki országot alapítottam az ördög, a bűn és a halál hatalma ellen és örök életre vezettem azokat, akik hittek hennem. Én most ugyanúgy külde'ek titeket: az én követeim legyetek. Ne foglalkozzatok evilági dolgokkal, hanem végezzétek ugyanazt a feladatot, amelyet én eddig teljesítettem: hirdessétek azt az Igét, amelyet tőlem hallottatok és kaptatok. Ezáltal az apostolok és az ő utódaik a világ végéig urakká tétettek és a nékik adott hivatal tekintetében éppen olyan nagy a hatalmuk és erejük, mint amilyen Krisztusé, ******************************** akkor nem befolyásolhat bennünket a rosszul értelmezett lelkiismereti szabadság, vagy más emberek vallási meggyőződésének a tisztelete. Jézus Krisztus nem arra küldött bennünket, hogy hamis megértésből sötétségben hagyjuk a mi embertársainkat, hanem arra, hogy hirdessük az evangéliumot minden teremtésnek. Mert nincsen senkiben másban üdvösség, és nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk, — csak a megfeszített és föltámadott Jézus Krisztus neve. 4. Az evangélizáció nem szabad, hogy egyes hivatásos egyházi munkások szolgálata legyen, hanem arra kötelezve van minden hívő keresztyén. Az összejövetelekre való hivogatás, családlátogatás, úton és útfélen való tanúskodás Jézus Krisztus mellett olyan szolgálat, ami nélkül egyetlen gyülekezetben se lehet hatékonnyá, újabb és újabb 2 lelkeket meghódítóvá az evangélizáció szolgálata. S ß nélkül nem csak haszontalan, hanem egyenest káros dolog is az ismételten rendezett evangélizáció. A sok igehallgatásban, amit nem fogadtak hittel, megkeményedik a szív, és a sok tápláléktól amit nem emésztettek meg, elromlik a gyomor. Megkezdődtek az evangélizációk! Nagyon szeretnénk hinni, hogy tényleg egy újabb kezdetről és nem csupán a réginek a megismétléséről van szó, Emeljük fel a szemeinket és lássuk meg, hogy már fehérek a mezők az aratásra. Sok az aratnivaló és kevés a munkás! Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ö aratásába! Könyörögjetek az aratás Urához, hogy küldjön titeket is a legdrágább szolgálatba! És engedelmeskedjetek Őneki, aki azt mondotta: Menjetek el e széles világra... élő víz
