Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
V. ÉVF. 22 SZ. 1949 OKTÓBER 23. AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA Megkezdődtek a gyülekezeti evangélizációk A nyári konferenciai táborok lassan elcsendesednek, a nagy iömegalkalniak Helyett legfeljebb kevesebb résztvevőjü tanfolyamok színhelyévé válnak és az evangélizáció munkásai elindulnak a gyülekezetekbe, hogy ott keressék föl az Igére szomjas népet és hirdessék az üdvözítő evangéliumot. A gyülekezeti evangélizációhat előkészítő konferencián újra sok gyülekezet hivó szava hangzott el és remény szerint egész éven át gazdag lesz az evangélizációs naptár. Sok templom telik meg hétszámra és ezrek hallgatják a megtérésnek és bün- bocsánatnak drága Igéit. Kit ne töltene el örömmel ez a reménység? Mégis mielőtt belelelkcsednénk a megelégedett örömbe, gondoljunk arra, hogy ez tavaly is és tavalyelőtt is így volt. Hálásak is vagyunk érte Istennek. Azonban az a kérdés, meg akarunk-e elégedni azzal, ami eddig volt, elegendőnek tart- juk-e megismételni csupán a múlt esztendőt, vagy pedig újabbakhoz és újabbakhoz akarjuk eljuttatni a keresztnek az evangéliumát? ,4 mi Urunk és Megváltónk azt mondotta: Menjetek el széles e világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek! Világosan kell látni, hogy nekünk nincsen időnk és módunk ugyanazoknak a szíveknek az ajtaján kopogtatni, akikkel tavaly is találkoztunk, ugyanazokat az alvókat ébresztgetni, akik tavaly sem ébredtek fel, akkor, amikor még nagyon sokan vannak, akikhez egyáltalán nem jutott el az ébresztő szó. Dr. Smith Oswald mondja: Senkinek sincs joga kétszer hallani az evangéliumot addig, amíg mindenki nem hcllotta legalább egyszer. Óriási azoknak a felelőssége, akik újra és újra hallhatják az evangéliumot, de nem fogadják el, nem hisznek néki. Aki a bensejében ellenáll, dé mégis tovább jár az evangélium hallgatására, annak a szíve föltartóztathatatlanul megkeményedik. A mi evangélizációs módszereink ebben bámulatos sokat segítenek. Prédikálunk, fáradhatatlanul azoknak, akik nem akarnak megtérni és közben elhanyagoljuk az Úrtól kapott feladatot: az egész világ evangélizálását. Szórjuk a magot a kősziklára azzal a reménységgel, hogy majd csak jó talajjá válik, ahelyett, hogy mennénk oda, ahol még nem keményedtek meg a szívek az örökös igehallgatásban.Evangélizúljuk a már sokszor evangélizáltakat. Bár csak egyszer-egyszer az evangélizációs összejövetel tömött színhelyén felszólítanánk azokat, akik már hallották az evangéliumot, hogy menjenek szépen haza és küldjenek olyanokat, akik még nem hallották. Vájjon mennyi hallgatónk maradna akkor? De a szolgálatunk és a ránkbízott üzenet bizonyosan sokkal nagyobb becsületet élvezne. Milyen tanulságokat jelentenek nékünk ezek a sorok új munkaév elején? 1. Nem lenne szabad ismételten ugyanazokban a gyülekezetekben evajigélizálnunk, ahol esztendők óta folyik evangélizáció, amíg vannak gyülekezetek, ahol egyszer sem volt. 2. Nem lenne szabad ugyanazzal a hallgatósággal foglalkoznunk egész héten át, amelyik részt vett a tavalyi és tavalyelőtti evangélizáción is, amig vannak a gyülekezetben százak és ezrek, akik eddig elkerülték az igehallgatás alkalmait. 3. Nem szabadna megállnunk a gyülekezeteink vagy az evangélikus egyházunk, sőt a magyar ke- resztyénség határán, hanem szívünkre kell vennünk valóban az egész világ evangélizálását. Ila mi valóban Urunknak és Megváltónknak ismertük fel a názáreti Jézus Krisztust és úgy tekintünk reá, mint aki egyedül képes megtartani és üdvözíteni, élő víz í
