Élő Víz, 1949
1949-január / 3. szám
tudod, hogy neked és az egész gyülekezetnek a gazdája volt? (Róma 16» 23.) Hogy megtelt a szíved örömmel, mikor ef a gazdag és vendég- szeretettel megáldott ember megnyitotta a szívét nemcsak az emberi rászorultság előtt, hanem a Krisztus keresztje előtt! Nem emlékszel, hogy őt isvte magad keresztelted meg? Bizony úgy van, őt is én kereszteltem meg — szól az apostol. — írjad csak, fiam, tovább így, „kivéve Krispust és GájustDe azután folytatja tovább a mondatot és diktálja, „hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem Figyeljük meg, hogy a mondat logikája ez: .Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem“. de közbeszólt a Szentlélek és közben van ez a mondat, hogy: .kivéve Krispust és Gátast“. A Szentiéleknek még ez sem elég. Mikor már idejutott az »apostol, akkor azt mondja:* Hát nem emlékszel Stefánára, meg az ő háza- népére* Akhája zsengéjére, aki a szentek szolgá- tára adta magát egész luVzanépével együtt? (I. Kor. 16, 18.) Hát nem emlékszel arra, hogy milyen nehezen vártad, hol törik át a Sátán frontját és ki lesz az első. aki megnyitja a szívét! Milyen boldog voltál akkor, mikor Stefana és házanépe alázatosan meghajtotta fejét a töviskoronás Király előtt és meghódolt Neki! Hát nem emlékszel, hogy te keresztelted meg őket is? Es akkor diktálja tovább: ..Megkereszteltem azonban Stefaua házanépét is“. Mire idáig eljut Pál, már nem meri határozottan állítani, amivel indult. Most már így diktálja tovább a mondatot: „ezenkívül nem tudom, hogy valaki mást kereszteltem voina“. Ilyen csodálatos a Szentlélek lassú, megvilágító, bűnre emlékeztető munkája! x Senki ne értse félre ezt az Igét. Nem arról van itt szó, hogy az a tény, hogy Pál apostol keresztelt, valami jogtalan, illetéktelen cselekedet, vagy valami Istennel, vagy emberekkel szemben elkövetett bűn volna! Arról van csupán szó, hogy az ő keresztelési gyakorlatát’ teszi Isten Szentlelke mérlegre, nem cselekedett-e valami olyat, ami túlságosan a maga személyéhez ragasztotta volna az emberektől egyedül Krisztusnak járó szeretetet. Nem hiszem, hogy volna valaki, aki ezt a saját életében még ne tapasztalta volna. A különbség legfeljebb csak annyi, hogy az egyik elkergeti magától ezeket az újra fel-felbukkanó emlékeket, a másik pedig alázatosan emlékezik, mert világosan látja, hogy ez onnan felülről- való,. szent befolyásolás a Szentiélektől, aki meggyőz bennünket bűn tekintetében. „Azt is jelenti ez. hogy az ember keresztyén életében sohasem juthat olyan állapotba, mikor túl van a bűntudaton! Valaki egyszer nemrég beszélt nekem az ébredés történetéről és beszélt arról, hogy az ébredés történetében milyen hely illeti meg a reformációt. Arról beszélt, hogy az ő látása szerint a reformáció mozgalma eljutott az ébredésben a bűn megismerése, megbánása és a váltságnak a Krisztusban való felfedezése pontjáig. Ott azonban megállt. A harmadik hitágazathoz való megtérés, a megszente- lődés hiányzik a reformáció megtéréséből. Ha van is valami részigazság ebben a látásban, nyilvánvaló, hogy ennek a látásnak súlyos veszedelme az, hogy azt gondolja: a keresztyén ember eljuthat valamikor odáig, hogy a háta mögött van az az útja a keresztyén életnek, amely az önmagam megismerését, bűneim meglátását. megbánását, afelett való kétségbeesését, a Krisztusban megjelent váltság felismerését jelenti. .Soha, soha ember nem juthat túl a bűnbánaton, mert ha túljutott, akkor ez azt jelenti, hogy éppen annak a Szentléleknek a vezetését nem akarja a maga életében érvényesülni engedni, éppen annak tagadja meg az engedelmességet, aki őt mindig világosabb önismeretre és bűnismeretre akarja vezetni. A Szentlélek, mikor önismeretre akar vezetni, nem áll meg addig, míg az embert arra nem kényszeríti, hogy legyen elég bátor a bűnei megváltására is. Meg vagyok arról győződve, hogy közülünk senki sem cselekedett volna úgy, ahogyan Pál. Mindegyik közülünk azt mondta volna, hogy: töröld ki fiam ezt a mondatot! Egészen máskép kell azt megírni. Nyelvtanilag sem jó, tartalmilag sem fedi az előbb diktált mondat a később meglátott igazságot. Tehát nem lehet így írni: ».hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek“, — és akkor írni közbe beleszúrva ezt a mondatot: „kivéve Krispust . és Gájust, megkereszteltem azonban Stefana házanépét is“. így nem lehet agyonkorrigálni egy mondatot. Húzd ki fiam, az egészet és írjunk egv új mondatot és ez a mondat hangozzék így: „Hálákat adok az Istennek azért, hogy a keresztelés gyakorlatát én mindig úgy végeztem, hogy munkám főrészét mindig az evangélium hirdetésében láttam és mikor valaki az evangélium előtt megnyitotta a szívét, akkor mások voltak azok, akik megkeresztelték, én csak egy pár kiemelkedő, hozzám közelálló esetben osztottam ki magam a keresztség szentségét; így emlékezetem szerint megkereszteltem Krispust és Gájust és Stefana házanépét. De az általános gyakorlatom egészen más volt.“ Pál ezzel szemben bennehagyja a hibát a mondatban és ezzel benne hagyja a hibát az örökkévalóságban, hiszen Isten Igéje nem múlik el, nmg ha ég és^föld elmúlnak is... Isten Szentlelke így ad nekünk bátorságot.a bűneink meg- vallására, kendőzetlen kiállásra, nyílt és határozott beszédre arról hogy én minek ismerem önmagamat... A Szentlélek minden bizonnyal téged is el akar vezetni valamilyen önismeretre. Engedelmeskedj neki, mert akik itt megismerik önmagukat, azoknak majd nem lesz meglepetés, mikor színrol-s'zínre kell önmagukkal találkozniok. Akik azonban itt elkergetik a Szentlélek önmagunk megismerésére vezérlő munkáját, azok vigyázzanak. mert egyszer íg^ fognak magukra ismerni: '„Essetek reánk hegyek és rejtsetek el minket, mert eljött a haragnak napja!“ 4 ÉLŐ VÍZ
