Élő Víz, 1949

1949-január / 3. szám

Megszólal az olvasóközönség

Az újévi számunkhoz mellékelt válaszig velezőlapok visszaküldése még mindig folyik, azonban az eddig beérkezettek alapján is jó képet alkothatunk az olvasóközönség véleményéről s azért az eredményt összegezve a következőkben ismertetjük.

A lap elolvasásával kapcsolatban

legtöbb levelezőlapon a következő válaszokat olvashatjuk: „Végig olvasom.“ „Rendszeresen végig olvasom.“ „Az utolsó betűig elolvasom.“ „Újra és újra elolvasom.“ „Mindenkor szeretettel várom, és végig elolvasom.“ „Ha csak tehetem a laj) érkezésekor le-sem teszem a kezemből mindaddig, míg az egészet el nem olvasom. Aztán újra meg újra elolvasom az egyes cikkeket.“ „Minden betűjét megrágom és magamévá teszem“ stb. Vannak azután ilyen szellemű feleletek is: „ha csak időm engedi, elolvasom“, „a beszámolók kivételével elolvasom“, „a vezércikkek kivételével elolvasom“, „van amikor végig^ van, amikor csak az első felét“, „csak bizonyos részeket“.

Nagyon örülünk ónnak, hogy a válaszok leanagyobb része a lap végigolvasjását közli. Mindeti cikkéi és minden sőréd azért írjuk, hogy a lelki éleiben segítséget nyújtson. Egyáltalán nem az a célunk, hogy előfizetőink legyenek, hanem hogy olvasóink. Az ofva sóközön ség itt meg nyilvánuló bizalma nu\g fokozottabb hűségre indít bennünket, hogy válóban érdemes legyen lapunkat az utolsó betűig elolvasni.

A cikkek közötti válogatás

legtöbb olvasónknak nem szokása. Akik mégis a válaszukban erre is kitértek, a legkülönbözőbb ízlésről tesznek tanúságot. Van, aki a beszámolókat nem szokta elolvasni, van aki a hosszú beszámolókat ugorja keresztül. De ugyanakkor vannak olyanok, akik a beszámolókat olvassak el először és hiányolják, ha valamelyik evangé- lizációról vagy konferenciáról előzetesen hírt adott a lap, a beszámoló viszont elmaradt. Van, aki a hosszabb cikkeket nem szokta elolvasni, ismét más a vezércikket nem hagyja olvasat- lanul.

Tudatában vagyunk annak, hogy egy lap nem lehet minden olvasója ízlésének a teljes kielégítője, azért csak azt kérjük olvasóinktól, hogy egy egy, az ő szemükben nem fontos közleménynél gondoljanak arra, hogy mások esetleg éppen azt várják a legjobban i\s olvassák a legszívesebbet).

Az evangélizációs naptár

figyelemmel kísérésével és a szolgálatokért való imádkozással kapcsolatban sok biztató igenlő választ kaptunk*, A válaszok között azonban gyakori az őszinte beismerés is: „Figyelemmel kísérem, de hanyagul imádkozom érte.“ „Bizony az imádkozásról gyakran megfeledkezem.“ „Bevallom, sokszor elkerüli a figyelmemet.“

„Még nem. Fáj, mert nem tudnám megmondani, miért nem.“ „Nem eleget.“ „Nem imádkozom kitartóan.“ „Sokszor voltam hűtlen, de a mostani kérdés is jó figyelmeztetés a számomra“ stb. stb. '

Lapunknak egyik legfontosabb feladata, hogy állandó kapcsolatot tartson fent az evan gélizáció szolgálata és az imádkozó hátvéd között. Minden imádkozó testvérre számítunk és mindenkinek az imádságéira szükség van. Ez * az olvasóközönség viszontszolgálata. Tudjuk, hogy az imádkozásunk sohasem eléggé kitartó és hűséges. Mindig rászorulunk a figyelmeztetésre és biztatásra. A Szentírásban is gyakori az édlhatatos imádságra való felhívás. Ha ez a kérdésünk újra összébbvonta az imádkozok táboréit, akkor hasznos szolgálatot végzett. Marád junk is meg a fokozott felelősségben.

A legtöbbet jelentő cikkek

tekintetében is sokan csak általános választ adtak így megemlítik a vezércikkeket, az evan- gélizáló írásokat, a bizonyságtételeket, beszámolókat és a textus alapján történő bibliamagyarázatokat. Emellett vannak konkrét válaszok is. Igen sokan emlékeznek hálával a „Közbenjáró imádság“ című. sorozatos evangélizációra, a bűn vallás, bűnbocsánat és magán gyónással kapcsolatos cikkekre, a kórházmisszió közleményeire, Finney evangélista írásaira. Cím szerint is .megemlítették többen az „Először bit. azután látás“, „Alvó felébredtek“, „Felébredtek ébredése“, „Jézus“, „Bacillusgazda” stb. cikkeket. Van, aki a verseket is megemlítette és kifejezte azirányú óhaját, hogy minden számban szívesen olvasna verset.

A válaszokból örvendetesen tűnt ki, hogy az olvasóink nagyobb része a kemény eledelre völgyik é^s a hosszabb, nehezebb, sőt folytatólagoséin közölt cikkeket olvassa a legtöbb áldással. Ez is megerősít bennünket abban a megyőződé- sünkben, hogy van már hazánkban az evangéliumnak olyan tábora, amelynek nincsen szűk sége arra. hogy a lelkének a táplálékát apró történetkékbe, érdekes riportokba és más tetszetős formáikba csomagolják. A legtöbb olvasónknak dísztelen és csomagolatlan Ige kell. Jgye kezűi fogunk ezt minél hűségesebben nyújtani.

A lappal szembeni kívánságok

tekintetében nagy többség nem vetett föl kérdést. Legtöbbjük várakozásának a lap teljesen megfelel. Azok, akik hiányolnak valamit, a következőket közük: „Ritkán jelenik meg.“ „Kár, hogy ilyen szűk a terjedelme.“ „Kár, hogy nem jelenik meg minden héten.“ Sokan hiányolják a cikkek írói nevének a közlését, azután gyermekeknek szóló evangélizációs írásokat. Evangélizációs sorozatok folytatólagos közlését. Még erősebb bizonyságtevő hangot. Szekták elleni védekezést. A munkássághoz közelebb férkőző