Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
4. Leomlik a szülő és gyermek közötti az a gát, amit a szülői farizeizmus emelt s amellyel szülők éppenúgy eltorlaszolták az Isten országába való bemenetel útját a gyermekük előtt, mint a Jézus korabeli fai izeusok az akkor oda bekiván- kozók előtt. Ennél a farizeiznuisnál nem gondolok éppen durva képmutatásra. Sok helyen nem több ez, mint rosszul felfogott tekintélytartás. Az apa, az anya adja mindig az előrelátó, megfontolt, helyesen cselekvő nagyot s a gyermek hallja végnélkül a szidást az ő ügyetlenségéért, vigyázatlanságáért, rosszalkodásáért. A gyermeknek tízszer is bocsánatot kell kérnie napjában s a szülője soha nem kért tőle bocsánatot. (Melyik szülő merné azt mondani, hogy nem volt rá oka nagyon sokszor?) Amely szülő fölébe akar kerülni a gyermekének, az el is távolodik tőle. 5. Jézus Krisztushoz vezető erejűvé csak akkor lesz a család, ha a szülők egészen őszintén élnek gyermekeik előtt. Nem leplezik el, hogy ők is nyomorult bűnösök, a mennyei Atyának engedetlen gyermekei, akiknek állandóan szükségük van Jézus Krisztus büntörlő vérére és az Atya kegyelmes bocsánatára. Az ilyen családi közösségben lesz valóságossá a Kereszt ereje és ta- pasztalhatóvá az élő Jézus Krisztus jelenléte. A gyermek számára is. S akkor nem annyira veszedelmes az, ha a gyermek az otthonon kívül mást, talán éppen ennek az ellenkezőjét hallja. Ő a szülei életébeii s a maga gyermek-életében napról- napra átéli Jézus kézzelfogható szabadítását, sze- retetét, gondoskodását. Aki tehát ezt tagadja, csak azért teheti, mert még nem tud róla. A mai - keresztyénség nyakig benne van a Kain visszautasító felelőtlenségben: »Avagy örí- zöje vagyok-e én az én atyámfiának?« De meg kell térnie Józsué határozott döntést mutató útjára: »Hogyha ti rossznak látjátok, hogy tneggáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma akit szó’gáljutok... én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk« (Józsué 24:15.). Te és a házad-népe össze vagytok kötve az üdvösség dolgában: ígéreted van arra, hogy imádsággal, bizonyságtétellel a tieidet is megmentheted a kárhozattól és együtt juthattok üdvösségre, ha pedig könnyen veszed a rádbízottak iránti felelősséget, félő, hogy egyedül se fogsz bejutni az örök életre. KIKENJ FEL, AKI ALUSZOU Élsz-e valójában? Próbáltál-e már pírt dörzsölni halott ember sápadt arcára? Igyekeztél-e megüvegesedett szemeket örömteli ragyogásra, mozdulatlanná vált szívet szeretettől fütött dobogásra bírni? Megkísérelt«d-e már halott ajkak megszólaltatását, kihűlt végtagok elindítását? Fáradoztál-e olyan valaki nevelésén, aki még meg sem született? v Balga kérdés — mondod. — Ki gondolna ilyesmire?' ,- Teljesen osztom a nézetedet, mégis azt ajánlom most, hogy gondold meg, nem ugyanezt próbálod-e tenni Isten előtt. Az élet jeleit, mozdulatait erőlteted arra, ami még halott. Neveléssel és szoktatással próbálod szépíteni, mélyíteni és hasznosítani azt, ami még meg sem született. Mert ha nem születtél Isten Szentlelkétől, akkor a mennyben még mindig a halottak könyvébe vagy bejegyezve. Ha nem eleveníthetett meg még Isten bűneid megbocsátása által, akkor még mindig halott vagy a bűneidben. Állj meg egy pillanatra és gondold meg: elmondhatja-e rólad Jézus ebben a pillanatban, ismerlek jól, hiszen újonnan-szültelek téged, közösségben élsz velem és nem vagy ebből a világból való, amint hogy én sem ebből a világból való vagyok —- Ne csapd be magadat, mert az ég és föld Istenét úgysem lehet becsapni. Ö pontosan tudja, hogy kit szült újjá és kit nem. A magad-csinálta kegyesség sohasem pótolhatja azt, ami Istentől kell, hogy szülessék. Vallásosságod és buzgólkodásod éppen úgy nem ment meg téged, mint ahogy a masz- szirozás nem támasztja fel a halottat. Jézus kétség nélkül megjelentette: »Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.« (Ján. 3:3.) i Nem lehet belenevelődni Isten országába. Abba születni kell. Minden emberi erőlködés utánzás és képmutatás éppen olyan haszontalan dolog, mint az a visszataszító, balgatag próbálkozás, amiről fentebb olvashattál. Amelyen talán meg is botránkoztál. Azonban még nincs vége. A legfontosabb még ezután következik: Nem kell a halálban maradnod é& elkárhoznod, mert Jézus meg tud ,és meg akar eleveníteni téged is. ö azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön és az igazság ismeretére „eljusson. S ezen munkálkodik most is. Ezeken a sorokon keresztül is. Add néki egészen a szívedet! Hadd költözzön be oda az élet. Azután majd a lábad, kezed, szemed, nyelved, mind az élet cselekedeteit fogják cselekedni. Élni fogsz valójálvan. Mert hiszen Ö bővölködő életet? hozott az övéinek. Útjelzötábla Nagyszerű találmány. Sokhelyütt egyenesen nélkülözhetetlen. Talán te is eltévedtél volna már sokszor; ha útkereszteződésnél nem találtál volna világos útmutatást a tekintetben, hogy hova vezet az út. Áldott u!jelzőtáblák! Nagy dolog, hogy az örök élet útján is vannak ilyen útjelzötáblák. Azok a testvérek, akik a keskeny úton mindig készek arra, hogy figyelmeztetéssel és tanáccsal irányítsanak bennünket a cél felé. Hálásak lehetünk minden szóért és útmutatásért, amely az üdvösségre vezető Utat tárja fel előttünk, Fzrknck az útjelzölábla-kerrsztyéncknck azonban lehetnek éppen olyan tulajdonságaik, mint az országútak' hangla'an tanácsadóinak. Megbízható és világos útmutatást adnak. Haszonnal olvassa cl a feliratukat minden arrajáró. De a táblák nem hagyják el soha a helyüket. Azok soha nem meJinck el oda, ahová muLatják az útat. Azt mondod, hogy nem is az a kötelességük. Nem is azokat hibáztatom én, hanem az nehezedik a szívemve, hogy a keskeny út vándora, Jézus követője té Iccüvckclödik nagyon sokszor az út mellé. Csak másokat tanácsolj előbbre, maga nem megy egy tapodtat sein. Sajnos, az egyház sok tanítója ilyen úljelzőlábla- keresztvén. Lehet lelkész, prédikátor, vasáruapiiskolai vezető, gyülekezeti munkás vagy szülő. Tudják az útat és szívesen mutatják másoknak. Tanácskérő vau is körülöttük. mert az a hírük, vagy dolguk; hogy ismerősek az idvesség úljával. De minden ismeretük, figyelmeztetésük, tanácsuk másoknak szól. Maguk olt maradnak az útmenlén. Ls amikor a tanácsot komolyan vevők majd boldogan mennek be a kitárt kapukon, ők kivül maradnak az útkereszteződésnél. Jézus nem az üdvösség útja jelzőtábláiul hivott el minket, hanem tanítványokul. A tanítványnak pedig nincs ideje álhlogálásra, hanem követi a Mesterét. És úgy visz magával másokat is őhozzá. Simo János 4 ÉLŐ VIZ
