Élő Víz, 1949

1949-szeptember / 19. szám

tapasztalni, hogv a Krisztus engesztelő vérében s az arról szóló evangéliumban egyformán van szabadulás unottan sétáló úriasszonynak és bukott utcalánynak, munkába siető családfőnek és az iszákosság lehetetlen rabjának. Sokan bolondnak tartanak, — hadd tartsa­nak. Én tudom, hogy Jézus Krisztusban megtalál­tam mindent, amire valaha is vágytam. Nem csu­pán és elsősorban nem örömöt és boldogságot, hanem harcot, vérig menő küzdelmet és személyes világosságot sok kérdésben, határozott irányt az életemnek, megingathatatlan alapot, lelket és tü­zet a munkához. Ne mondja nekem senki, hogy Jézus Krisztus nem tud mit adni a fiatalságnak. Valamikor én is azt gondoltam, most azonban tu­dom, hogy nem igaz. Megtapasztaltam az ellen­kezőjét mind a magam, mind a társaim életében. Keresztyének között sokan hasonlóak a val­lásos múmiákhoz. Még soha nem fogott tüzet a szívük. Ott vannak mindenütt, olykor-olykor lel­kesednek is, de az igazi életet még meg se kós­tolták. Ne utánuk ítéld meg Jézus Krisztust és az Ő megváltottad. Ez éppen olyan tévedés lenne, mintha papírból csinált művirág ismeretében hir* detnéd azt, hogy nincs is igazi, illatos virág. Jézus Krisztus követése éppen a fiatalságot ragadja meg. Azokat, akik erőteli élet után sóvá­rognak. Nem könnyű szórakozás ez. Mindent oda kell adni érte, az egész életet. De megéri. Hogyha egyszer te is megízleled a jövendő világnak erőit, nem fogsz többé más útat keresni. S im o János Levelező Bibliaiskola országos konferenciája Foton július 31 — augusztus 5-ig. A levelező bibliaiskolások nagy családjának or­szágos konferenciáján megkétszereződött a tavalyi létszám. Az állandó résztvevők száma 120 körül volt, de azonkívül többen belekapcsolódtak egy-két napos ottléttel. Mint hamarosan kiderült, sokan vettek részt olyanok, különösen az if jú ágból, akik azzal a vágg- gyal jöttek, hoyy itt belekóstoljanak a rendszeres, komoly Ige-tanulmányozásba. Hiszem, hogy a közös igetanulmány csak felfokozta éhségüket, s azóta már ők is a levelező babliatanulmányozók nagy család­jának tagjai. A kedves régi testvérarcok szeretete mellett, olyan nagyon jó volt mindjárt a megkezdéskor, amit az Ür szeretete tartogatott számunkra az esti áhí­tatokon. Milyen öröm volt úgy indulni és nézni a konferencia elé, hogy Urunk könyörgésre buzdított: »ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok/« (És. 62:6.) Isten maya arra biztatott, hogy sok könyör­géssel hordozzuk ezt a konferenciát és tele volt ígé­retekkel, hogy megújítja népét, hoyy szabadulási ad. csak menjünk át a kapukon, amiket mulat,- csak készítsük az úlat és könyörögjünk kitartással, szinte makacsul, most is és ott is azon a hebien, ahová ő örállóul állított. (Es. 02:6—12.) Egyfelől sok öröm volt Istenünk csodálatos ígéretekkel teli fogadása, de másfelől bennünket, régi bibliaiskolásokat igen fájón megmért ez az Ige. Hogy hogyan is lehettünk olyan hűtlenek a könyörgésben, amikor úgy a szí­vünkhöz nőtt és olyan forrón szeretett számunkra a bibliaiskola munkája, s még ebben is csak ez telik ki iölünk: hűtlenség és hűtlenség! A re g g e l i á hit a t o k a kijelölt reggeli Igék alapján lufngzotlak el. Szívemet legjobban a Márk 9:24 és a Lukács 23:16. érintette. Az egyikben fájón szólalt meg a hívő élet legnagyobb bűnéről: a hitetlenségről való bizonyságtétel. Be kell vállfám Isten és emberek előtt, milyen rettenetes nyomorúság hívő élelem sok hitetlensége, pedig az Ür csak azt várja, hogy nyomorúságomban Hozzál kiáltsak: »légy segítségül az én hitetlenségemnek« és akkor az ö nagy nevéért azonnal cselekszik. — A másik a cso­dálatos és drága atyai kézről szólt. »Atyáim, a te kezeidbe teszem le az én telkemet.« Ez a drága, erős hűséges atyai kéz megtart és megőriz, soha nem le­het benne csalódni. De vajfon merem-e telkemmel együtt az életemet, mindenemet, mindenestül és min­den körülmények között belehelyezni ebbe az áldott kitárt kézbe. Vájjon amióta újra belekerültél Test­vérem az élet, a világ sodráséiba, hányszor nem mer­ted hitlel belehelyezni magadat a kezébe és hányszor estél a hívők legnagyobb bűnébe, a hitetlenségbe. Pedig ez a kéz még soha nem tapasztaltatott mást veled, csak hűséget. Az elöadásolton keresztül, amelyek Krisztus ót es t á m c n t o ni i előképedről szóltak, olyan jó volt elcsodálkozni és örvendezni azon, hogy az ól est áment ómban is minden Jézusról beszél, a meg­ígért magtól kezdve, a bűntörlő és a halál öldöklő angyalától megőrző vérig és az örök főpapig. Egészen csodálatos világ nyílik meg a szemünk előtt, amikor az előképekben meglátjuk Jézust. A bibliatanulmányozások megmutat­ták, milyen rettenetes dolog Isten ígéreteiben nem bízva, a magunk fejétől kieszelt álakra indulni és ezért elveszteni az ígéret beteljesedését éppen akkor, amikor a magam erejéből szeretném megszerezni és megtartani. Milyen szörnyű dolog engedetlennek leni­ni abban a dologban, amit Isten nekem személy esen világosan megmutatott. (I. Kir. 13.) Es milyen ’nagy baj csak egy kis ponton is eltérni a keskeny útról, milyen mély bukásba visz, amint ahogyan azt az trnak szentelt Sámson története megmutatta. Az esti átutalókon 111 é s útjának követésében szíven szúrt mindnyájunkat a felszólítás: meddig sántikáltok kétfelé? Vájjon Ür e igazán életem fe­lett az Ür?! Sok életet mért meg és vitt döntésre, roskasztott oda Jézus Krisztus bűntörlő vére alá az esti áhítatok csendje. A minden ígéretét betartó Urunk dícséretét zengte az esti záróös s zejövetelen az egy szívvel-lélekkel erővel zúgó ének, a sok örömtcljes szem és boldogan bizonyságot tevő száj: Csodálatos volt hallani, milyen különböző módokon és álakon Vjezelte Urunk szeretete az egyes szíveket ugyanannak a. keresztnek bűnbocsátó vére alá. Nem kellett senkit bíztatni a bizonyságtevésre, sőt el kellett zárni a sort', mert reggelig sem lett volna vége.- Vájjon az elröp­penő hetek óta megvan-e még Testvérem az örömöd? jársz-e a Krisztustól kapóit csodálatos szabadságban (Ga,l. 5:1.) és hűséges vagy-e a nagy csalóid hétfő esti közös könyörgésében? Ne feledd! el, hogy az Ür azzal fogadott minket ott Foton: »ti, kik az Ural emlékeztetitek, ne nyugodjatok.« A Levelező Bibliaiskola ezévi munká jában az lil­ies tamenium történeti könyveinek (az evangéliumok és az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv) ismer­tetését fogjuk megkezdeni. Igen alkalmas időpont új tagolt bekapcsolódására. Lehet jelentkezni az Elő Víz kiadóhivatalában. A régi füzetekből is van még raktáron. Az elkallódott vagy más okból hiányzó fü­zeteket tudjuk pótolni. 6 ELŐ VIZ

Next

/
Thumbnails
Contents