Élő Víz, 1949
1949-augusztus / 18. szám
Mikor késő este kopogtatás keltette fel álmából az eszterágot, nem csodálkozott. Sokszor megesett ez vele. Csak akkor lepődött meg, amikor késői látogatójában ráismert Namérra, a hiú, öntelt párducra. Mikor azonban meglátta látogatója vérfoltos, csapzott bundáját, csüggedt tekintetét,... már tudta, hogy mi történt. »Bocsáss meg, Tudós Eszterág, hogy ilyenkor zavarlak, — kezdte el szégyenkezve a foltos párduc, — de gyötrő kérdésemre kérek feleletet... Mondd meg nekem... hogyan szabadulhatnék rettentő csúf foltjaimtól... és hogyan lehetne nekem is szép, fehér ruhám?« Az eszterág ránézett a párduc szennyes, sebes testére. »Szeretnél-e nagyon megtisztulni?« »Se éjjelem, se nappalom, mig meg nem szabadulok foltjaimtól.« »Ha ennyire vágyakozol, akkor remélheted. De mi magunkat, sem erőlködéssel, sem okoskodással meg nem változtathatjuk. Látod, a mi vérünk csak még jobban beszennyez bennünket. Egy mód van, ahogyan megtisztulhatunk: a sivatag szélén, a kopár, félelmetes Halálhegyen lakik a Bárány. Ne ijedj meg tőle, mert nincs alakja és ékessége, ábrázata sem kívánatos, 'Őt, aki soha senkit sem bántott, mindenki bántotta. A ló megrugdosta, az ökör felöklelte, a holló kivájta a szemét. Egy hosszú tövis még a szívét is átszúrta. Sok sebből vérzik. Ha olyan valaki megy hozzá, aki nagyon szeretne megtisztulni, akkor sebei megnyilnak és az ő vére megtisztít minden szennytől.« A párduc tágranyilt szeme tele volt vágyakozással. , »Eredj el békességgel, —« mondta neki a tudós eszterág. A Halál hegye valóban félelmetes volt. A cikázó villámok fényében olyan volt, mint egy koponya. Namér, a párduc, többször is próbálta megközelíteni a Bárányt, de mindig visszariadt. Félt a sötétségtől, rettegett a haláltól. De vágya a megtisztulás után csillapíthatatlan volt. Egyszer csak mégis ott volt a Bárány előtt. A Halál hegyén! Maga sem tudta, hogy került oda. Térdre hullott és sirt Az előtt, Aki senkit sem bántott, de Akit mindenki bántott. Most is számtalan sebből vérzett. Sok időbe telt, amikor Namér felemelte szemeit. Meglepetve látta, hogy a Bárányon nagy, sötét foltok vannak. Párducfoltok. Az ő lekapar- hatatlan, csúf foltjai. Hirtelen magára nézett. Boldog ámulattal látta, hogy az ő foltjai eltűntek... Tiszta fehér lett, fehérebb, mint a mosott gyapjú. De a szíve is egészen megváltozott. Nem volt többé hiú, kényes, lusta párduc, hanem szelid és alázatos, mint a bárány. És mindenkin segíteni vágyott... Lapátnyi szenny vagyok — liaapajärviben mintegy 12.0i.0-en jöttek össze a Lacstadius Lőrinc nevéhez lűzödő ébredési mozga'om lelki gyermekei közül az idei nyári összejövetelükön. A keskeny út öreg vándorai mellett nagy öröm volt a fiatalok tömeges részvétele. Az egész egyült’ét, az igehirdetések ci- comállan egyszerűsége határozott férfias vonást viseltek. Mindenki elölt nyilvánvaló volt, hogy a legkeményebb küzdelemről, a hit mindennapos harcáról van szó. Egyenesen megrendítő volt a lelki közösségnek, a földi határok és emberi akadályok ellenére való összetartozásnak az érzése, amikor Lunták Gyula magyar lelkész beszélt finn nyelven. , Jézus Krisztus a finn és magyar népnek egyetlen Megváltója. Az ö engesztelő vére üdvösségünknek egyetlen és elégséges alapja. Isten áldjon meg 'titeket!- — utolsó szavakra a tízezres tömeg kórusban felelte: „Isten áldja meg a magyar népet és a magyar földön hirdetett evangéliumot !“ Tladd közöljünk néhány, a laes- tadiánus igehirdetésére és kegyességre jellemző morzsát az elhangzott beszédekből: „Isten gyermekeinek közös java a teljes alkalmatlanságnak és méltatlanságnak az érzete. De ennek ellenére áldott ember lehelsz. Isten kiáradó erejének a vezetéke azon a helyen, ahova állíttattál. de Jézus Krisztus minden Ne feledkezz meg erről a kisértések idején. Istennek nem az a célja velünk, hogy mi önmagunkból sugározzunk valamit. Éppen abban van a mi szentségünk, hogy magunkat egészen semminek isA Lélek gyümölcse: szeretet Az ügyvéd nagyszerűen elláthat ja hivatalát. ha nem is érez szereldei az ügyfelei iránt. Lehel valaki értékes orvos, ha nem is szereti a betegeit. A kereskedő is elvégezheti feladatúi szeretet nélkül. — l)e senki nem állhat Isten szóig dalában szeretet nélkül. A Lélek gyümölcseinek a felsorolása a szeretettet kezdődik (Gál. 3 22). Valaki azt mondta, hogy a következő 8 gyümölcsöt akár el is lehetne hagyni, mert mind belefoglalható a szereidbe. Az öröm ujjongó szeretet; a békesség megnyugvó, csendes szeretet; a héketürés próbák közölt jelentkező szc- retdV a szívesség másokra kiáradó szeretet; a jóság cselekedetekben megnyilvánuló szeretet; a hűség a harcban kitartó szeretet: a szelídség az élet iskolájában tanúsított szeretet; a mértékletesség a gyakorlatban megvalósított szeretet. A szeretet így foglalja magába a I élek minden gyümölcsét. I la minden keresztyén teremné ezt a gyümölcsöt, mennyire megváltoznék ez a világ! Moody. merjük, — lapátnyi szennynek és bűnnek, — de Jézus Krisztus minden. Amikor nem mered magad Isten gyermekének vallani, emlékezz rá, hogy nem a te jóságodért hivattál el, hanem az elhívó kegyelméből.“ „Soha ne reménykedjünk abban, hogy mi tetszeni fogunk a világnak. Ahol az evangélium hangzik, ott nyilvánvalókká lesznek a határok. Krisztus népének a prédikátorai ne igyekezzenek sohase a francia diplomácia vattájába csavarni az ige kardját, csak hadd maradjon meg szavaikban a belli- lehemi istálló szaga. Még akkor is, ha a világ íintorgatja tőle az orrát.“ . „Ha Isten kegyelméből egy kis útszakasz jobban sikerült, akkor nyomban olt van mellettünk a kisértő: belőled lassan egész tűrhető keresztyén válik. És elkezdjük méricskélni a többi keresztyéneket: ez hibázott valamiben, annak nincsenek gyümölcsei, én meg már szépen fejlődöm. Ilyenkor van az a veszély, hogy szalma és pozdorja épül a fundamentumra. — Mikor >azonban Isten szereidének a lángja megperzseli a szível, akkor hamuvá ég minden, ami magunkból való, amit a kísértő érdemnek próbált feltüntetni. Nem baj, csak az a fontos, hogy a lélek üdvössége megmaradjon. Ezért nagy kegyelem az, hogy az a legkisebb, részében se a mi munkánk.“ í ÉLŐ VÍZ 3
