Élő Víz, 1949
1949-július / 16. szám
KOMOLY BESZÉLGETÉS A KERESZTSÉGRÖL Akadály-e a gyermekkeresztség az ébredésnek? (Gyermeki Keresztéig és Merítkező Győző 5. beszélgetése) GYERMEKI: Tegnap ott hagytuk abba, hogy te azt állítottad, hogy a megmerevedett egy háziasságnak, a halolt vallásosságnak legtöbb okozója a gyermekkeresztség. Amint mondtad, te is azért tértél le a gyermekkeresztség álláspontjáról, mert úgy láttad, hogy Isten arra nem adja az áldását. MERÍTKEZŐ: Ügy van. A gyermekkeresztség álbékességbe ringat bele megtérés és hit nélkül. Aki előtt ez vi'ágossá lesz, az nem maradhat meg a gyakorlat mellett. GYERMEKI: Elhiszem, hogy sokan gondolkoznak hozzád hasonlóan,- és azt is megengedem, hogy helyes cél lebeg a szemelek előtt; igazibb, elevenebb keresztyénségre törekesztek. De azt is meg kell mondanom, hogy rossz úton próbáljátok megvalósítani ezt a célt. Azért nem is éritek el olyan mértékben mint szeretnétek. MERÍTKEZŐ: Szeretnem hallani megokolásodal ebben a dologban. GYERMEKI: Nagyon felületes, végig nem gondolt állítás az, hogy a gyermekkeresztség az ébredésnek áz akadályozója. Hadd emlékeztesselek arra. hogy az egyháztörténelem legnagyobb ébredési mozgalmai a gyermekkeresztséget gyakorló egyházakban támadlak és hatnak a ín|ai napig is. Gondolj csak a németországi pietizmusra, a hcrrnhuli testvérközösségre, az u. n. „közösségi mozgaloméra, vagy emlékezz Skandinávia nagy ébredési mozgalmaira: Hau- ge 50 évvel ezelőtt felrázta egész Norvégiát, Sehar- tau és Rosenius Svédországnak jelentékeny tömegeit, Ruotsalainen, Hcdberg és Renquist pedig a finn keresztvénségben voltak az ébresztő igének páratlan hirdetői. Nem is beszélve Laestadius Lőrincről, akinek a szolgálata még ma is százezres tömeget kapcsol a leghatározottabb megtéréssel és élő hitre való eljutással Jézus Krisztushoz. Vagy Wesley, Finney, a iiagy angol és amerikai ébresztők mind a gyermekkersztség álláspontján álltak és az örökségüket hordozó egyházakban ma is tántoríthatatlanul ezen az alapon állnak. Mondd csak, volt-e valaha is az újrakeresztelő mozgalmakban ehhez hasonló ébredés? Vagy mered-e azt ^állítani, hogy a felnőtt korban felvett kere&ztség nem üresedhetik meg? Vagy a csak felnőtt keresptséget gyakorló felekezetben, mint pf. a,z amerikai baptista egyházban a merev formalizmus és a lelki halál nem éppen plyan nagy veszedelem-e. mint más egyházakban? MERÍTKEZŐ: Elismerem, hogy sok baptista gyülekezet még halottabb, mint némely lutheránus, s hogy a szabadelvű gondolkozás ott is nagyon kisért. GYERMEKI: Pedig ott sohasem gyakorolták a gyermekkeresztséget. Ez mulatja, hogy milyen meggondolatlanok ezek az állítások. A gyermekkeresztség ellenzőinek a táborában és az ő hatásukra sohasem támadtak olyan nagy ébredések és a S,zentléleknek olvan kiáradásai, mint a .gyermekkeresztséget tiszteletben tartó és gyakorló egyházakban. Én merem azt mondani, hogy a gyermekkeresztség elvetése határozottan akadálya az ébredésnek. Hogy jusson el igaz megtérésre és minden bizodalmát Krisztus váltságába vető hitre az ember, aki előtt — miközben magában való bizodalma teljesen csődöt mond — az Isten munkáját is kétségessé igyekeznek tenni. Mert mi más a keresztség, mint isten munkája. Mig ellenben ott, ahol a kercsztséget a szentírás szerint értelmezik és tiszteletben tartják, a megrettent lelkiismeret előtt igazán naggyá lesz Isten szeretető és élőnkbe jövő kegyelme, amely félreérthetetlenül már a keresztségben lehajolt hozzá. így aztán a gyermekkeresztség nem akadályozója, hanem inkább eíősfegitője lesz az ébredésnek. Az ébredés történelme igazolja, hogy Isten nyilvánvaló ajándékait adja azoknak, akik gyermekkorukban vették lei ü keresztséget. ,,Kénytelenek e kérdés firtatói elismerni, hogy a gyermekkeresztség kedves Istennek. Mert Isten nem mondhat ellent önmagának, hazugságot, csalást nem támogathat, kegyelmét és Lelkét nem adná ilyesmihez.“ (Luther: Nagy Káté.) MERÍTKEZŐ: Én ilyen szempontból soha nem gondoltam a dologra. A mi köreinkben gyakran hallottam annak a hangoztatását, hogy a gyermekkeresztség a lelki halál okozója és észre se vettem, hogy ugyanakkor milyen hatalmas lelki ébredések vannak a gyermekkeresztség gyakorlata mellett. GYERMEKI: Az ember mindig hajlamos arra, hogy visszaéljen Isten ajándékaival és kegyelmi eszközeivel. Hányán hallgatják hiába az evangéliumot. Ezrek és ezrek élnek az úrvacsorával álbékességük fedezésére. Még a magángyónást és feloldozást is igénybe veszik a szívnek belső összetörése nélkül és nem ragadják meg hittel az abban kínált szabadítást. Most már ezek miatt a visszaélések miatt hagyjuk el ezeknek a gyakorlását? Hiszen akkor éhen halnak mindazok, akik éhezik és szomjuliozzák az igazságot? Nemde te is elismered, hogy a felnőtt kereszl- séggel is vissza lehet élni? MERÍTKEZŐ:- Természetesen. Jól tudom, hogy a felnőtt korban megkeresztelteknek sincs mindegyiknek élő hite. Azonban van még egy kérdésem: ha ti azt állítjátok, hogy a keresztségben Isten a kegyelmét közli az újszülöttel, mivel magyarázzátok azt, hogy mégse látszik semmi különbség á kereszleletlen és a megkeresztelt gyermekek között. Legtöbbjük lelkileg halott egész kicsinykorától fogva. GYERMEKI: Magam is hallottam már ezt az észrevételt és beismerem, hogy egyidőben meg is zavart. Ügy gondolom mégis, hogy világosságot kaptam ebben a dologban. De mielőtt elmondanám a magam látását, hadid kérdezzek tőled valamit: mi történnék azzal a gyermekkel, akinek az anyja gondatlanságból hétszámra nem atlna enni? MERÍTKEZŐ: Pár nap alatt meghalna. De mit akarsz ezzel mondani? • GYERMEKI: Hátha egv gyermeket az anyja soha nem fürdetne, mosdatna, hanem benne hagyná a piszokban és mindenféle bacillustól megfertőzött levegőt kellene szívnia, mit gondolsz, az meddig élne? MERÍTKEZŐ: Az ilyen elhanvagolt gvermekek is meghalnak rendszerint az első életévükben. GYERMEKI: De azért azt is elismered, hogy az elhanyagolt gyermeknek a korai halála nem jelenti azt, hogv ez a gvermek nem is született élve! MERÍTKEZŐ: Magától értetődik, de hová akarsz ezzel kilyukadni? GYERMEKI: Sor fog rá kerülni, csak várd meg a sorját. Tudod jól, hogy sok megkeresztelt gyermek olyan otthonban nő fel, ahol nem olvassák Isten igéjét és nem beszélnek a gyermekeknek Jézus Krisztusról. Ezek a gyermekek nem kapják meg az élet kenyerét, amin növekedhetnének és erősödhetnének. Éppen azért igen korán a lelki halál martalékai. Ráadásul az ilyen otthonok tele vannak a bűnnek mindenféle bacillusával. Ocsmánv beszéd, ká6 ELŐ VÍZ
