Élő Víz, 1949
1949-július / 16. szám
romkodás, civakodás, iszákossá*», isién igéjének a megve'Jé.c löl li meg az ilyen oil honokat, llát lrhetne itt a gyermekieknek lelkileg egészségesen felnőni? Hitetlen otthonok hitetlenül felnövő gyermekei nem a kereszlség hatástalanságát hirdetik, hanem a bűnnek gyilkos mérgét. Még jól gondozott gyermekkel is megtörténik, hogy megbetegszik és meghal. Hívő családban is előfordul a lelki halál, de ott, ahol hangzik isten igéje, a léleknek ez az egyedül tápláló eledele, s ahol szerető szülők, keresztszülők és testvérek figyelmeztetnek a bűn bacillusaira, ott gyakori dolog, hogy a felserdülő gyermek élő hittel ragadja meg a már kereszlségben felkínált drága kegyelmet és a bűnbocsánat kegyelmével élve növekszik Krisztusban. MERITKEZÖ: Ebben kétségtelen lehet valami. I)c vájjon akkor miért keresztelitek meg a hitetlen otthonok gyermekeit? GYERMEKI: Ezen magam is sokat gondolkodtam. Nagy felelősség a hitetlen szülők gyermekeit megkeresztelni. De ugyanolyan nagy felelősség a kereszlség megtagadása is, amikor Jézus félreérthetetlenül azt mondta: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket.“ Félek, hogy nem ve- Yozclne eredményre, ha elkezdenénk válogatni: ezt megkeresztelem, amazt nem. Vagy te vállalkoznál arra, hogy beülj a döntőbíró székébe ilyen esetben? MERITKEZÖ: Dehogy vállalkoznék! Ismerem én is Jézus példázatát a konkolyról és a búzáról, GYERMEKI: Kétségtelen, hogy Isten keményen megítél bennünket a kereszlségnek kevés felelősségű gyakorlása miatt. A kereszlség drága ígéretéi megellő és azt gyakorló egyháznak mindent meg kellene tennie azért, hogy a gyermekkorában megkeresztellek felnőtt korukban is Isten hívő gyermekei legyenek, Itt nem lehet elegei fáradoznunk az evangélizációban és a családmisszióban. A szülőket és a keresztszülőket is sokkal jobban ki kellene oktatnunk a rájuk háruló felelősség tekintetében és mindent megtennünk az ifjúság keresztyén nevelésére. A gyermekkeresztség nagyon nagy ajándék: Isten élőnkbe jövő kegyelme. De ugyanakkor nagyon súlyos ítélet is: Ilit nélkül bizonyos kárhozat. MERITKEZÖ: Megértem a rátok háruló felelősség terhét. Sok nehézség adódhatik $gy olyan gyülekezetben, amelyben a tagok nagyobb része hitetlen. De azt gondolom, hogy felemelő és erőt sokszorozó dolog az evangélizációban az a tudat, hogy az előttem levők nemcsak a váltság objektiv ténye .alapján, hanem a nékik személyesen is kiszolgáltatott kereszlség szerint Istenéi, csak az ő szívük hitbeli Igenje szükséges még hozzá. Ilyen értelemben elhiszem, hogy nem akadályozója, hanem inkább támogatója, elősegítője az ébredésnek a gyermekkeresztség. Az ilyen alapon történő ébresztő munka gyönyörű szolgálatáért vissza is mennék az evangélikus egyházba, ha nem lenne még más ponton igen súlyos aggályom az egyház keresztelési gyakorlatának bib- Jikussága iránt. De erre már én mondom, hogy hagyjuk inkább holnapra. Saarnivaara Jj u r a s. 4m.*< <frfr.fr frfrfr fr fr fr frfrfrfrfrfrfrnfrfrfr BESZÁMOLÓK 700 rcsztvevőt küldőit Isten a budavári gyülekezeti ifjúság júl. 1-7-i ta- lit-i táboiára. Sole szorongás és imádság előzte meg, de Isten már az előkészület alatt megmutatta, hogy felettébb meghallgat, mintsem remélnénk. Az evangélizáló tábor előtt kétnapos hitmélyítő konferencia volt, mely a testi és lelki hívő élettel s Krisztus szerelmével és békességével foglalkozott. Ezen készüllek fel a tábor munkásai az Urnák való szolgálatra is. A tábor tömegét Budán és Pesten kívül jórészt igen távoli helyek adták, mint Szeged, Nyíregyhéiza, Orosháza, Békéscsaba, stb. Kb. 50 helyről gyűlt egybe az ifjúság. Egészen csodálatos volt, hogy a nagy tömeg elhelyezése és étkezése milyen rendben valósul/taloU meg. Elsején két hajó ontotta a tömeget, de az alkony már mindenkit a helyén találhatott. — A reggeli áhítatokon n gazdag és Lázár története szólt, esténként pedig Krisztus kegyelme, visszatérésével és vissza- válásával kapcsolatban. A 45 bibliakörben az »egy« köré csoportosult az Ige. »Egy a szükséges dolog«, »Egy fogyatkozás«, »Egyet tudok«, »Egyet cselekszem«, stb. Az előadások során a bűn és kegyelem különböző kérdései világosodtak meg. Különösképpen szólaltatta meg a Lélek a királyi mennyegzö hívó szavát: »Uram, mégis van helyi« Jézus személyes meghívóját százával kapták kézhez. Két évvel ezelőtt az emlékezetes csütörtök délutánon lört be a Szentlélek a táborba, múld évben az első naptól kezdve folytonosan hívta elő a lelkeket. Idén ugyanígy látszott, — aztán az utolsó délutánon és estén rákettőzött a Lélek. Mindent felhasznált, hogy szíveket törjön össze. Még a játékosan felfűzött felírást is az egyik barakkon: »Megtelt!« A morzsaszedés délután és este három részletben folyt le és a legrövidebb is egy óra körül tartott. S az este csöndjében, a délutáni i'uvacsora után még külön úrvacsorát is kellett osztani olyanoknak, akiknek a szíve közben, hullott az Ur kezeibe. — Végre az utolsó, tábortűzi morzsaszedésnél összetört a n-i megtérés elleni fogadalmasok beiotnfala is... Az Ur megbizonyította, hogy van hely őnála. S megkérdezi tőled is: elfoglaltad-e már? Szilvásváradon a budahegyvidéki gyülekezet rendezett június 27.-től július 4.-ig evangélizáló jellegű, július 5.-től 11.-ig pedig hitmélyítő ifjúsági konferenciát. Az ideérkező ifjúság nagyobb része már előbb elfogadta az Urat, kisebb része kereső félékként került Szilvásváradra. Voltak itt azonban olyanok is, akiket szüleik tuszkollak el azzal a titkos reménységgel: hátha csoda történik és más emberként jön haza a csemete? Akik csodát vártak, nem hiába vártak, mert bizony Isten olyanokat is megtérített, akiket a csodálatos szépségű hegyek és búvópatakok \aiázsa vonzott csupán Szilvásváradra. Az Ür lelke ott volt a táborban. Az egyik bűnös már a második nap esti áhítata után felállott, hogy elfogadja a felkínált kegyelmet. Zúgó szélként ömlött D a táborra Isten Szentlelke július 2.-án, szombaton este, amikor a tábortűznél egymás után nyert bűnbocsánatot sok-sok ifjú és leány, közöttük olyanok is, akik az előző napokon még igen kitartó hévvel gyötörték a kirándulásra jött, de váratlanul megtért barátokat. Akaratlanul leltein füllanuja egy ilyen „utómunkádnak. Nagy buzgalommal puhították a megtért régi cimborát és mosogatták le tiszteletreméltó igyekezettel a kegyelem himporát. Addig-addig bajlódtak, ainig azután ezen a szombati estén az egyik „utómunkás“ is felállott és kérte az előbb még kicsufolt kegyelem hirdetését saját bűnei feleit. Csodálkozz örvendeztünk. Ha valaki látta volna ezt a tábort, akkor beszámolhatott volna evangélikus népünk ifjúságának nagy-nagy örvendezéséről. Az esték bizony egyre rövideb- Ilekké vá lak. A tábortüzek csak éjfél után hunyhatták le pislogó szemüket, amikor már, Isten tudja hányadszor, verték vissza a hegyek a boldog ifjú ág szabadságdalát: Vége van már a szolgasúgnak: Sión foglyait várja kész örökség. A párhuzamosan folyó (júl. 5—■ 11) assz.onykonfereneiát is úgy megáldotta az Cr, hogy az a második naptól kezdve hilmélyítő konferencia lett. A konferenciákat 1925 óta járom, de ilyen gyors áldást még egy konferencián sem tapasztaltam. Az Cr csodásán működik! Úgy látszik, hogy ennek a konferenciának zártáig csupán két asz- szony nem részesülhetett a bűnbocsánat örömében. Érettük sok forró imádság száll fel az egek Urához. Akik olvassátok beszámolónkat az Ür csodájáról, imádkozzatok velünk együtt! É LŐ VÍZ 7
