Élő Víz, 1949
1949-július / 14. szám
KOMOLY BESZÉLGETÉS A KERESZTSÉGRÖL Kereszteltek-e gyermeket az ősegyházban? (Gyermeki Keresztély és Merítkgző Győző 3. beszélgetése) MERÍT KÉZ ő: Elismerem, hogy tegnap nagyon ügyesen sorakoztattad az érveidet amellett, hogy a gyermekkelesztség nem idegen az .Ujtestamentum szellemének. Egészen valószínűvé tetted, hogy Jézus korában kereszteltek gyermekeket és hogy Jézus keresztelési parancsát az apostolok úgy értelmezhették, hogy gyermekeket is részesítsenek a kereszlség szentségében. Egész érvelésednek gyenge pontja volt azonban, hogy nem tudtál rámutatni egyetlen kétségtelen bizonyságul szolgáló bibliai helyre sem. Éppen azért az egész érvelésed feltételezésen alapul Ennek a feltételezésnek azután minden valószínűségét lerontja a!z, hogy az egyház története kétségtelenül bizonyít jaj hogy a gyermekkeresztség csak a 111. században került gyakorlatba. A megromlott államegyház találmánya és számtalan tévelygésnek ^visszaélésnek és véres üldözésnek lett az okozója, amellyel az elvilágiasodolt egyház Jézus igaz bizonyságtevöit kiirtani igyekezett. Már Terlullianus ellenezte a gyermekkereszt séget és ugyanazt a félj o gás t vallotta,- mint mi, akik manapság helytelenítjük. GYERMEKI: Most olyan hurkot vetettél, amely rászorul a nyakadra és nem szabadulsz ki belőle addig, míg be nem ismerőd, hogy tévedtél. A törJ ténelem ugyanis világosan bizonyítja a gyermekkeresztség apostoli eredetéi. Az előbbi szavaidban nyilvánvaló ellenmondások vannak. Azt mondod, .hogy a megromlott egyház találta ki a gyermekkereszl- séget és ugyanakkor az egyház romlásának az okozójául tünteted fel. Hogy lehet valami ugyanannak a dolognak szülője és gyermeke egyszersmind? Ráadásul azt állítod, hogy a gyermekkeresztség csak a III. században jelentkezett. Az egyház története pedig bizonyítja, hogy pl. Origenes már 185-ben részesült gyermekként a keresztségben. Terlullianus ügyanebben az időben tett ellenvetéseket a gyermekkeresztség ellen és éppen az ő ellenzése ijjazolja Unnak a gyakorlatát már a II. évszázadban Krisztus után. Továbbá azt állítod, hogy a gyermekkeresztség az államegyház találmánya. Bizonyára tudod. hogy az államegyház 380-ban jött létre. Te tehát azt állítod hogy az államegyház 200 esztendővel a születése előtt találta fel a gyevmekkeresztséget. Akkor, amikor még senki nem is sejtette, hogy a keresztyén- ség valaha is államvallássá válhatik. Remélhetőleg azt is tudod, hogy az egyház a II. évszázad végétől a IV. század elejéig véres üldözéseket szenvedett az állam részéről. Vájjon hogy állhatta volna meg a helyét ilyen súlyos próbák között, ha annyira romlott lett volna, mint ahogy te állítod? Kétségtelen tény az, hogy az államegyháznak és a gyermekkc- rcsztségnek semmi köze nincs egymáshoz. Azt is tudhatod, hogy a keresztyénségnek több olyan fcle- kezete van (methodisták, kongregácionalisták, stb.) amely soha és sehol nem volt államegyház, mégis mindig a gyermekkeresztség alapján állott. MERÍTKEZŐ: Kétségtelen tény az, hogy a megromlott egyházak — akár élveztek államegyházi előnyöket, akár nem, mindig örültek a gyermek- keresztségnek és ragaszkodtak annak a fenntartásához, mert nagyszerűen beillett az ö rendszerükbe. GYERMEKI: Ilyen alapon azt is állíthatod, hogy az úrvacsora haszontalan találmány, mert ezek az egyházak örvendeznek annak, ragaszkodnak a fenntartásához, mivel nagyon jól beleillik a rendszerükbe. MERÍTKEZŐ: Ne térjünk el a tárgytól. Te axt\ állítod, hogy a történelem a gyermekkeresztség mellett sorakoztat fel bizonyítékokat. Én pedig a gyermekkeresztség ellenzőinek sok könyvét olvastam, melyekben az egyház történetéből igazolták hogy a gyermekkeresztség nem apostoli eredetű. GYERMEKI: Magam is olvastam ezeket a te kedvenc könyveidet és bámultam azon,% hogy milyen ügyesen tudják ellenkezőjére fordtíani a nyilvánvaló tényeket. Én azt szeretném, ha komolyan időt és figyelmet szentelnénk annak a kérdésnek a megvizsgálására, hogy mit mond az egyház története a gyermekkeresztség apostoli eredetéről? Irenaeus ismert egyházi atya Krisztus után 140-ben született és kb. 202-ben halt vértanú halált. Ifjú korában Polylcarpus püspök tanítványa volt, aki viszont János apostolnak volt a tanítványa, ő írja: »Krisztus azért jött, hogy üdvözítsen mindeneket önmaga által, mindeneket, — mondom én —• mindeneket, akik ő általa újonnan születnek Istennek: csecsszopókat, kisgyermekeket, gyermekeket, ifjakat és öregeket. Azért él Ö meg minden életkort és lett a csecsemőkért csecsemővé, megszentelve a csecsemőket« stb. MERÍTKEZŐ: Itt azonban nem kercsztségröl van szó, hanem arról, hogy Jézus minden életkorú embernek az Üdvözítője. GYERMEKI: Csak várd meg a végét! Irenaeus azt mondja, hogy a csecsemők is újonnan születnek Istennek. Ugyanabban ,a könyvben (Adversus hae- reses 1:18) a keresztséyet mz Istennek való újonnan születés kér esztség ének« mondja. Az ö korában a keresztséyet általánosan nevezték ujonnanszületésnek. amint az többek között Justin us Már tir következő szavaiból látszik: »Azután elvezetjük őket olyan helyre, ahol víz van és ujonnanszüljiik őket az ujonnanszületésnek ugyanazon a módján, amint abban mi is részesedtünk^ mert megmosatnak vízben mindenek Atyjának és uralkodójának, Istennek és a mi Megváltónknak, Jézus Krisztusnak és a Szent- léleknek nevében.« (Apologia). Láthatod, hogy Irenaeus a csecsemők újjászületése alatt nem érthetett mást, mint a keresztséget. Justinus Mártír is a gyer-\ mekkeresztségre utal, amikor Apológiájának 15. részében férfiakról és nőkről, beszél, akik már gyér■* melcként lettek tanítványokká«. Ha emlékszel Jézus missziói parancsára, nyilván nem állíthatod, hogy leeresztség nélkül is lehet valaki tanítvánnyá. MERÍTKEZŐ: A fentebb említettek minden esetre a 11. évszázadban éltek. Mivel a gyermeklee- resztségröl ezt megelőzően nincsen különösebb említés, az bizonyosan nem is volt gyakorlatban. GYERMEKI: János evangéliumáról sincs a birtokunkban korábbi feljegyzés, mint a 11. század végéről. Elsőnek Theofilos, Antiochia püspöke említi, aki 180-ban halt meg. Gondolod, hogy János evangéliuma nem is létezett előbb, mivel előbb nincs róla korábbi említés? MERÍTKEZŐ: Semmiképpen nem ‘ GYERMEKI: Ugyanez a helyzet a gyermekke- rcsztséggel. De térjünk most át Tertullianus- ra, akire különösen is hivatkoztál, mint a gyermekkeresztség ellenzőjére. A keresztséggel foglalkozó könyvében a kővetkezőket írja: v>Éppen azért az egyes személyele helyzete és hajlama (conditio et dispositio) ÉLŐ VÍZ 3
