Élő Víz, 1949

1949-január / 2. szám

Egy nagyon könnyen vett bűn Talán alig van bűn, ami annyira általános volna és amit olyan könnyen vennénk, mint a hazugság. Az e világi élet át meg át van szövő hazugsággal;-" Embe­rek hazugságot hazugságra halmoznak és nem is gon­dolnak a veszedelmességére. Ki is találtak egy nagyon szép mentséget is rá a „szükséghazugság“ formájában. S ezzel azután ki-ki könnyű lelkiismerettel elleplezi a maga hazugságát. A szomorúbb része az a dolognak, hogy ez a hazug­ság-áradat magával sodorja a keresztyéneket is. A Jé­zus Krisztusban hívő és az ő dicsőségére élni kívánó emberek lelkiismerete is nagyon tág a hazugságnak vo­nalán, nagyon készséges a szükséghazugság védelmére. Éppen azért nagyon helyénvaló, hogy szembenézzünk ezzel a kérdéssel és tudakozzuk, hogy mit mond a Szent- irás a hazugság dolgában. Jézus maga nagyon érdekes összefüggésben beszél a hazugságról. Éppen zsidók veszik körül, akikről Já­nos apostol azt mondja, hogy hittek benne. (Ján. 8: 30.) Jézus nagy szeretettel és szelíden beszél hozzájuk, hogy elvezesse őket a teljes igazságra és a teljes szabadságra. Azonban ők vitatkoznak vele. „Nem szolgáltunk soha senkinek.“ Pedig egész világosan a bűnnek a rabszolgái. „Ábrahám magva vagyunk“, — állítják, pedig a csele­kedetek, amiket cselekszenek, nem Ábrahámnak, annak az igaz embernek a cselekedetei. Ez az ellenkezés indu­latba hozza a Mestert és szava úgy zeng, mint a menny­dörgés: „Ti az ördögatyától valók vagytok és a ti atyá­tok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a saját­jából szól; mert hazug és a hazugság atyja“. (Ján. 8: 44.) Ez a véleménye Jézusnak a hazug hívőről: a ha­zugság atyjának a gyermekeiről. Valami megdöbbentő dolog, hogy evilág fejedelme hogyan tartja hatalmá­ban még a hívőket is. Azon nem csodálkozunk, hogy az Isten nélkül élőket hazugságban vezeti, de az a meg­döbbentő, hogy még azt is megengedi, hogy valaki Jé­zusban higyjen, csak hazudjon. Mert ez a Sátán országá­nak az alaptörvénye és a bűn rabszolgáinak életformája. Azután gondoljunk másik esetre. Jézus Krisztus már megjárta a Golgotát, a sziklasírt és tanítványai szempláttára felment a mennybe. Pünkösdi csoda is megtörtént és Krisztus gyülekezete napról-napra szapo­rodott az üdvözülőkkel. A keresztyének hódító élete ma­gával sodort egy házaspárt, Anániást és Safirát is. Még a gyülekezet vagyonközösségébe is szerettek volna bele­tartozni és ezért eladták a birtokukat, hogy közreadják annak árát. Csak hazugságot kevertek bele. A fele ár­ról azt mondták, hogy az az egész. És azon nyomban le­sújtott rájuk Istennek az ítélete. Ha most ugyanez történnék minden hazug keresz­tyénnel, vájjon hányán maradnánk életben? Pedig az Isten igazságszeretete és hazugsággyűlölete még min­dig változatlan. Lapozhatjuk tovább a bibliánkat. Nincs .is időnk megállni minden versnél, amelyik ezt a könnyen vett bűnt leplezi le, de nem hallgathatjuk el azt, amit « megdicsőült és ítéletre eljövő Jézus Krisztus a Szent­írás utolsó könyvében mond: „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek és az Fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek és útálatosoknak és gyilkosoknak és paráznáknak és bűbájosoknak és bálványimádóknak és minden. hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóiéin lesz, ami a máso­dik halál“. (Jel. 21:7—8.) * Rettenetes kép! Tó, amelyben tüzes hullámok csap­nak magasra. Ez minden hazugság útjának a vége. A gyilkosokkal, paráznákkal, hitetlenekkel és bálvány­imádókkal együtt. Ott azután senki nem fog nevetni, hanem a nem szűnő gyötrődés jajkiáltása mutatja, hogy hova vezet a könnyen vett bűn. Pedig senkinek se kellene odajutnia. „Az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa“, ö meghalt teéretted is, bárki légy. Szent és drága vérével engesztelte ki Istent a te bűneidért is, amikor az egész világot megbékéltette Is­tennel. Ártatlan halálával teljes bocsánatot szerzett minden bűnödre. A hazugságra is. Ez a bocsánat most is készen van, s arra vár, hogy bűnnek ismerd és valid meg vétkedet és fogadd el a kegyelmet. Ha majd egyszer mégis ott lesz részed a tűzzel és kénkővel égő tóban, emlékezz rá, hogy nem azért jutot­tál oda, mivel oly nagyok voltak bűneid, hogy Jézus azokat nem tudta volna eltörölni és az Atya Krisztusért nem tudta volna megbocsátani, 'hanem azért, mert nem fogadtad el a kegyelmet, amikor az néked felkínálta- tott, azért mert könnyen vetted a kárhozatba vivő bűnt. ­Veszedelmes játékszer Afrikai misszionárius mondta el a következő meg­történt esetet: Missziói területünkön gyarmati katonaság is állo­másozott. Egy alkalommal a katonák tigriskölyköt fog­tak é9 parancsnokuknak ajándékozták, A százados haza­vitte és otthonában nevelte- Olyan volt, mint egy kis macska. Hízelgő, fürge és nagyon játékos. Még sokkal pajkosabb, mint a kis cicák. , Hároméves kisleányának legkedvesebb játéka lett Naphosszat együtt hancuroztak. A szülők nem sokat tö­rődtek velük, hiszén a kis tigris olyan szelíd volt, hogy a légynek sem ártott. Kevesebb gondjuk volt a gyer­mekkel. Egyszer hosszabb útra ment az apa és az anya s a kisleányt egyedül hagyták. Majd eljátszik a tigriskö- lyökkel. Rájuk zárták az ajtót is. Alkonyaikor tértek haza. Nem futott eléjük á kis­leány. Hangos köszöntése nem csengett a lakásban. A gyerekszoba homályos sarkából két tüzes szempár vilá­gított. Ugrásra kész vadállat villogó tekintete. A kato­na pisztolyt rántott és agyonlőtte. Az otthonhagyott gyermeknek csak véres ruháját és szétmareangolt holttestét találták meg. Ez a tigriskölyök nagyon hasonlít a bűnre. Eleinte az is ilyen ártatlannak látszik. Lehet vele játszani és incselkedni. Nagyszerű időtöltés. Megszeretjük és elvál- hatatlanok leszünk. Pedig minden bűnben fenevad lakik. Előbb-utóbb feltámad benne a vérszomj és megöli az áldozatát. Visz- szahozhatatlanul. A gyarmati katona agyonlöhette a tigriskölyköt, de s, gyermekét n$m kaphatta vissza többé. A veszedelmes játékszer áldozata lett. Te hogy vagy a bűnöddel? A menthető, a sokakkal közös, a titkolt és a melengetett bűn is vérszomjas fene- vad. Életedre tör. Ne játssz vele! Ne dédelgesd!' Örök áldozata leszel! Jézus Krisztus az utolsó cseppig ontotta vérét a leg­komolyabb haláltusában. A te bűnödért. És te azzal csak szőrmentében akarsz bánni? Játszol vele, sőt szereted és dédelgeted? Életveszélyes játékszer! „Azért félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőtért, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére, Jézusra“ (Zsid. 12:1—2). 6 ÉLŐ VlZ

Next

/
Thumbnails
Contents