Élő Víz, 1949
1949-június / 12. szám
csa volt iskolának Hampton. Megfogadta ugyanis mindenes inasnak Rufíner generális felesége. Rettenetes híre volt ennek az asszonynak! Azt beszélték róla, hogy néger inas legföljebb, ha egy-két hétig birja ki nála. S Booker Washington kibírta nála nemcsak hetekig, hanem évekig. Pedig ennek a „tanfolyaminak ezek voltak a „tárgyai“: tisztaság, pontos kötelességteljesítés, becsületesség, igazmondás. S kitapasztalta, hogy ez a szigorú asszony tulajdonképen csupa jóság. Hiszen egész életre szóló jóltevőjük azoknak, akiket kegyetlen szigorúságával mindenre megtanít. De más tekintetben is döntő jelentőségűvé vált Booker számára a Rufferné házában való inaskodás. Amíg a néger ifjúság egy jókora része a szabadság első mámorában csak arra igyekezett, hogy könyvekből szedett, fölszínes műveltséggel cicomázza föl magát és megvetette a földművelést, az ipart, ő egész életére szóló leckeként saját magán tapasztalta meg, hogy a két kézzel végzett munkának milyen hatalmas nevelő, jellemképző ereje van. S mivel mindaz, amit a hamptoni iskoláról hallott, bizonyossá tette a felől, hogy az ezen az úton vezeti tovább, tántoríthatatlanul megmaradt amellett, hogy oda el kell jutnia. Tizennégyéves volt, amikor elindult. Nagy út állt előtte: Hampton Maldentől 800 kilométer. Természetesen gyalog kellett megtennie, öccse odaadta ugyan neki kis megtakarított pénzecskéjét, de ez, felét sem tette meg az útnak, hamar elfogyott. Richmondban, Virgínia fővárosában, szolgálatba kellett állania, hogy költőpénzt szerezzen magának a további útra. Hogy úe kelljen szállásért fizetnie, egy fahíd alá húzódott be, amelyen azonban nagy forgalom bonyolódott le s így éjtszaka is ott kopogtak feje fölött a járó-kelők léptei. Végre megérkezett Hamptonba, az Armstrong generális alapította nevelő intézetbe. Ügy állt a bejárat előtt, mint a paradicsom kapuja előtt. A háziasszony elé került, annak dadogta el kérését, hogy vegyék föl. Az végignézett rajta tetőtől-talpig: nem volt valami bizalomragerjesztő külseje. Rongyos is, piszkos is volt a ruhája, borzas a feje, züllött csavargónak látszott. A háziasszony mégis megkönyörült rajta. Rábízta, hogy takarítsa ki az intézet nagytermét. Ez volt itt a „fölvételi vizsga“. Ruffnerné jóvoltából megállotta. A terem ragyogott a "tisztaságtól. A háziasszony mindent szigorúan szemügyre vett s végül kimondotta: „Ügy látszik, felvehetünk“. Ez nem azt jelentette, hogy Booker Washington most már beletemetkezhetett a könyvekbe. Hogy beülhessen a padba, ezért meg kellett dolgoznia. Hajnali szürkületkor már talpon volt, este mások már aludtak, őe neki bőven jutott seprés, súrolás, favágás, fűtés. Az ő vasakarata kellett ahhoz, hogy a test fáradsága ne vegyen erőt rajta s tudjon éber lélekkel figyelni, tanulni. Amit különben Hampton megkövetelt tőle, az nagyon kedve szerint való volt. Tanulni tanulhatott — hiszen tudásvágya nem csökkent, növekedett, — de Armstrong generális e mellett súlyt helyezett az elméleti képzés ellensúlyozásaképen a kézügyességre, mesterségek tanulására és gyakorlására. Amikor a hamptoni iskola elvégzése után Maldenben lett tanító, azokra a tanítványaira tekintett a legnagyobb reménységgel, akik — akárcsak ő maga — nélkülözéssel, küzködéssel fizettek a tanulás kiváltságáért, pl. nappal gyárban dolgoztak és csak az esti tanfolyamra jártak hozzá. Nem is maradhatott soká Maldenben, mert Armstrong generális visszahívta és munkatársai sorába állította. 1881-ben megbízást kapott, hogy Tuskegee-ben Hamp- tonhoz hasonló, intézményt létesítsen. Ez lett hatalmas életműve, amely nemcsak a keze alatt nevelődött né4 gerek számára vált áldás forrásává, hanem mint a munka által munkára nevelő intézmény, világhírre tett szert és beiktatta Booker Washington nevét az embe- ség nagy nevelőinek a sorába. * Ez a nagy nevelő hívő keresztyén volt. Amint élete nagy küzdelmeiben, úgy akkor is, amikor Tuskegeeben néha 1100 növendéknek, 86 tanítónak és irodai alkalmazottnak, mindent összevéve 1400 főnyi háznépnek a gondja nehezedett reá, erőt a mindennap rendszeresen olvasott Bibliából s az Úrral való életközösségből merített. Tuskeege nem volt egyházi intézmény, mégis a keresztyénség életerői hatottak benne. Nemcsak vasárnap gyűlt össze a háznép Isten Igéje meghallgatására, hanem nap-nap után minden este együttes imádkozásban kereste az Űrral való találkozást. Virágzott itt minden keresztyén munka. Vasárnapi iskola, ifjúsági- és leányegyletek is. Szívén viselte Washington az egyház ügyét is. Tuskegeeben bibliai iskolát is létesíett, amelyben prédikátorokat képeztek ki. Washington velük szemben is következetes volt. Mert nagynak látta a kétkezi munka nevelő erejét, megkövetelte tőlük, hogy mindegyikük egy mesterséget is megtanuljon. Mindenképen elhitte, hogy áldás rejtőzik Isten ítéletképen kimondott szavában: „arcod verejtékében egyed a te kenyeredet“. Podmaniczky Pál Pünkösdi evangélium Jézus mennybemenetelekor megbízást adott a tanítványainak a megtérés és bűnbocsánat hirdetésére min den népek között. Ehhez a feladathoz biztató Ígéretet is fűzött: íme én elküldöm reátok az én Atyámnak Ígéretét és felruliáztattok mennyei erővel. Ez az Atya ígérete. Istennek ezer és ezer ígérete található a Bibliában, de ez úgyszólván az ígéretek ígérete. A mennyei erőnek az ígérete ahhoz, hogy az üdvösség eredményes hirdetői lehessünk. Ez a mennyei erő felülről való. Sokan azt gondolják, hogy az igehirdetéshez, bizonyságtevéshez elégséges a magas képzettség, ritka tehetség, rendkívüli egyéniség. Ez mind csak alulról való adomány. A bizonyság- tevőnek elsősorban felülről való erőre van szüksége. Ez a Szentiéleknek a keresztsége. Ha a Cselekedetek könyvét végiglapozzuk, megállapíthatjuk, hogy az akkori hívők mind bírták ezt a felülről való erőt. Gyermekségének első napjaiban meghalt volna Isten egyháza, ha nem jött volna el a Szentlélek felülről a mennyből. Emberi erő számára lehetetlen lett volna az ősegyház csodasorozata. * Csak úgy maradhatsz Szentlélekkel beteljesedve, ha engedelmes maradsz az Ö szavai iránt. * Minden hívő embernek örökélete van, de nem min. den hívőnek van túláradó szeretető. És nem minden hívő nyerte el a Szentlélek felülről való ajándékát. Ne beszélj a Szentlélekről, ha otthon nem élsz krisz. tusi életet. Akkor majd erőteljes lesz a bizonyságtételed. Nem leszel talán szónok, de ne is légy szónok. Pál sem volt szónok. Elég lesz, ha az evangéliumnak csak egy ki- csíny üzenetét elviszed akárcsak egyetlen emberhez. Is- ten felhasználhatja ezt az egyetlen bizonyságtételt. Az egyetlen bizonyítéka annak, hogy valaki Szentlélekkel heteljesedett, hogy az lelkeket nyer meg az Úr Jézus számára. Idézetek James Stewart „Pünkösdi Evangélium“-ából. ÉLŐ Víz
