Élő Víz, 1949
1949-június / 12. szám
A bűn szennyes vizében fuldokló, aki még úszni sem tud, ugye, hogy felelős a maga haláláért, ha nem fogadja el a feléje nyúló, segítő kart, esetleg kínos vergődésében még meg is üti a biztos halálból a napsugaras életre segíteni akaró kezet. Amikor Szent Lelket veszek, reménykedő ember leszek! A remény egyrészt a jelen lendítő ereje, másrészt a jövőt néző állandó bíztatás. A jelenben is ott van bennem a bűn, balgatag, aki ezt tagadja, de nincs uralkodása rajtam. A kereszt uralkodik rajtam, ez a csodálatos megváltó erő, mely elragad a bűneimtől, míg azelőtt mindig a bűneim felé törekedtem. Mi más ez, mint a hívő ember állandó gyakorlattá váló, jelenvaló reménysége. De ez mutat előre is! A halálra való nézésem így lesz kettős irányú. Tudom, hagy előttem van a halál, a földi vég, melyet nem kerülhetek el. Tudom, hogy elérkezik számomra az utolsó óra. Nem kerülhetem ki, nem menekülhetek el előle, nem játszhatom ki! A bűn jegyében élő embernek véget vet a halál. Ez az egyik irány. A másik pedig ez: Amilyen biztos vagyok az előbbiben, éppen annyira biztosít a Szent Lélek arról, hogy életem beteljesedik, örökéletem lesz a kereszt és a feltámadás által. A Krisztus keresztje és feltámadása által. A biztos reménységet a Szent Lélek adja nekem. (... „az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ád.“ Luther.) Mindezt egybefoglalva: Keresztyénül élhetek! Keresztyén életet élni csak a Szent Lélek által lehetséges! Ezt az életet a Szent Lélek adja, ezért nincs az ő drága adománya időhöz, helyhez, korszakokhoz, nyelvekhez kötve. A keresztyén élet nem vegetáció, nem biológiai élet, hanem közösség a Szent Lélek által a Krisztussal. Krisztus pedig az örökélet. Keresztyén értelemben csak az él, akinek közössége van a Krisztussal. Ezt az életet teremti a Szent Lélek. Nem úgy alakítja, munkálja, hanem teremti! Pünkösdkor látjuk meg, hogy keresztyén élet nincs Szent Lélek nélkül. Jöjj hát Teremtő Lélek, jöjj hozzánk. Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent, a Jézusommal légyek egy, már e földön lent! Fülöp Dezső. A Lélek teljessége Moody Dwight, a nagy evangélista már másfél évtizede munkálkodott az Űr szolgálatában, mielőtt megteljesedett volna a Szentlélek erejével. Sokan hitre\ jutottak a bizonyságtételére, de Moody nem volt elégedett. Bensejében érezte, hogy az Úr sokkan jobban felhasználhatná, ha teljesen a Lélek uralma alatt állna. Az összejöveteleinek egyik leghűségesebb látogatói „Cook néni“ és barátnője voltak. Mindig ott ültek az első sorban. Moody észre vette arcuk kifejezésén, hogy végig imádkozták az egész prédikációt. — Köszönöm, hogy könyörögtek ennek a nagy tömegnek a megtéréséért — mondta nékik az összejövetel végeztével. — Mi önért imádkoztunk, mert önnek van szüksége mennyei erőre, a Szentlélek teljességére. — Eddig azt gondoltam — mondta Moody később, erre a beszélgetésre emlékezve, — hogy nekem volt elég erőm és bírtam a Lélek teljességét, hiszen az én összejöveteleim voltak a leglátogatottabbak egész Chicagóban. És sokan meg is tértek. Azonban a két hívő nő tovább folytatta megszakítás nélkül minden összejövetelemen az imádkozást. Komoly figyelmeztetésük önvizsgálatra késztetett. Próbáltam őket beszélgetésre hívni. Sokat nem mondtak, de imádkozni, azt tudtak. Szinte kiöntötték a szívüket Isten elé és ágy könyörögtek, hogy az Úr töltsön be engem Lelkének erejével. Nagy szomjúság támadt a szívemben. Sírva fakadtam és úgy zokogtam, mint soha azelőtt. A szomjúságom egyre égetőbb lett. Ügy éreztem, hogy nem tudok tovább élni és szolgálni, ha nem nyerem el a Lélek erejét. Isten nem támaszt szomjúságot senkinek a szívében, ha nem akarja azt kielégíteni. Nem ébreszt forró vágyakozást egy ember lelkében sem, ha nincsen hatalma annak a beteljesítésére minden vágyakozáson fölül. Bebizonyosodott ez Moody esetében is. Maga Moody a következőket mondja erről az eseményről: — New-Yorkban történt. Olyan csodálatos nap volt, hogy szavakkal nem is tudom kifejezni. Ritkán is beszélek róla, mert sokkal szén tebb dolog, semmint elmondani lehetne. Pál apostolnak is volt olyan tapasztalása, amiről tizennégy évig nem beszélt. Csak annyit mondhatok, hogy Isten kijelentette magát nekem, és szeretetének erejét olyan hatalmasnak éreztem, hogy azt kellett kérnem, hogy tartsa visz- sza drága kezének illetését... — A prédikációim külsőleg nem sokat változtak. Új igazságokat nem hirdettem. Mégis valami egészen újat nyertem. Eltöltött a Lélek ereje, és a megtérők száma rohamosan emelkedett. Ha az egész világot kínálnák is, nem kívánnék visszajutni abba a lelki állapotba, amelyben a Szentlélek teljességének elnyerése előtt voltam. Ilyen volt Moody tapasztalata a mennyei erővel való felruháztatásról. Annyira szentnek érezte ezt az eseményt, hogy alig mert róla másnak beszélni. És olyan drágának látta, hogy az egész világ fel nem ért vele. De éppen ez az erő tette Chicago prédikátorát az egész világ evangélistájává. 2 \ ÉLŐ VlZ
