Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
Jézus határtalan szeretetével, éles fájdalom nyilait a szívébe és felkiáltott: — Kegyelmes Istenem, könyörülj rajtam, nyomorult bűnösön a te végtelen kegyelmed és kimondhatatlan szereteted szerint. Hiszen még azt sem érdemiem meg, hogy ez a föld a hátán hordozzon. A teljes összetörettetés pillanatában szilárd bizakodás támadt a szívében és határozottan hitte, hogy Krisztusnak hatalma van az ő bűnös lelke meggyógyítására. Nicolaus biztatására újra visszatért az igehirdetéshez. Legelső alkalommal alig jött hang a torkára, nem tudott prédikálni, pedig nagy hallgatóság várta ajkáról a szót, hanem csak rövid imádságot mondott. S közben könnyei peregtek az arcán. Első prédikációja egészen új és csodálatos volt. Olyan örömmel beszélt a Jézus iránti szeretetről és arról az örömről, amit a hívő lelkek Megváltójuk ismerete fölött éreznek, hogy a hallgatók közül nagyon sokan elnyerték a kegyelmet és Isten Szendéikét. Igehirdetése nyomán hamarosan ébredés támadt, amely futótűz módjára terjedt. Luther Mártonra is nagy hatással voltak írásban is fennmaradt prédikációi. „A biblia és szent Ágoston után — mondta Luther — senkitől se tanultam annyit, mint Taulertől. Az apostoli idők óta aligha volt hozzáfogható lelki tanító“. Tauler János azért nyerhette el a mennyei erőt, mert maga is elindult az önátadásnak azon az útján, amit addig másoknak tanácsolt. A kereszt tövéhez omlott tusakodó, vágyakozó embert az Úr Jézus felruházta erővel, megkeresztelte tűzzel és Szentlélekkel. Ennek utána az okos és gondos prédikációk erőnek a megmutatásává lettek és hallásukra nagy tömegekben tértek meg az emberek átélve az újonnan születést és a Lélek teljességének az elnyerését. „Vesztek erőt minekutána a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim.. .“ — mondta Jézus mennybemenetele előtt. De ezt a feladatot és a hozzá való erőt nem csupán a tizenegy tanítványnak, s azon felül egyes ritka választottaknak szánta az Űr, hanem minden egyes embernek, akiket kegyelmébe fogadott és szolgálatába állított. Jézus senkit nem küld el a saját erejével. A legkisebb szolgálatba sem. A családba, a baráti körbe, munkahelyre és gyülekezete szolgálatára mennyei erővel felruházva akar elküldeni. A meddő, bukdácsoló, verejtékszagú vagy csak külsőséges, fölszínes, erő télén keresztyén- ség neki magának a legnagyobb szomorúsága. Ez a világ Szentlélekkel beteljesedett, mennyei erőt hordozó tanítványokat vár. Mert csak olyanok tudnak rajta segíteni. Mi szívesen beszélünk' a mennyei erő elnyerésének a feltételeiről. Tételeket állítunk fel annak a szabályozására, hogy az erő hogyan áradjon ki a szívekbe. Készek vagyunk taná csőt adni a fáradt és erőtelen keresztyéneknek és biztatjuk őket fokozottabb meg szentelő dés- re, önátadásra, könyörgésre és hálaadásra. Abban a hiszemben, hogy majd e szerint fogja erőtelen és remegő szívüket megtölteni az erőnek a Lelke. Semmi más ez, mint lelki kuruzslás. így sajtoljuk ki a vágyakozó lelkekből az utolsó csepp erőt is és képmutatásra neveljük a becsületes szíveket is. Krisztus útja nagyon világos, egyenes és végtelenül egyszerű: ,,Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok . ..“ Minek elcsavarni az Úrnak egyenes útját?’ Miért rakunk újabb terheket a különben is megterheltek vállaira? Vegyük olyan egyszerűen a dolgot, ahogyan az Űr adta, csodálatos mélységek és rejtett erőforrások nyílnak meg előttünk. Milyen vigasztaló és reményt keltő üzenet is Jézusnak ez az utolsó végrendelkező szava minden gyenge, megfáradt és önmagától megüresedett szívhez: Vesztek erőt... Ez az ígéret nekünk szól, akik ma sóvárogjuk a mennyei erőt. Vegyük komolyan. Higy- gyük. Beteljesedhetünk Szentlélekkel. Gyengékre és erőtelenekre árad ki elsősorban a Lélek ereje. A mennyei erővel való felruháztatás a gyenge keresztyének kiváltsága. „A világ erőteleneit választotta ki magának az Isten“ — bizonyítja Pál apostol, amikor a sokezer keresztyénre emlékezik. Ismeri őket nagyon jól, hiszen ő maga vezette őket Megváltójuk ismeretére. Egy erős és hatalmas sem akadt közöttük. Csak az erőtelenek indultak el az erőnek a forrásához. És nem indultak hiába. Az ember erőtelensége mindig nagy alkalom Isten cselekvésére. Amikor Pál földresujtva, nyomorultul és vakon támolygott be Damaskusba, akkor hajolhatott le hozzá a felülről való erő. Nem is dicsekedett sohase ezzel az erővel. Csak az erő- telenségével dicsekedett. Mert ez a hatalmas erő cserépedényben lakozott. Amikor teljesen erőtelen volt, akkor vált igazán erőssé. Korin- thusban is erőtelenség, félelem és nagy rettegés között jelent meg és a beszéde éppen ezért Léleknek és Erőnek a megmutatása lehetett. (I. Kor. 2: 1—5.) Hiányzik neked ez a felülről való erő? Az a baj, hogy még mindig nagyon sok benned az alulról való erő. Bárcsak összetörne, megerőtlenülne sok mgi keresztyén Megváltója végtelen szereteté- nek és határtalan szenvedésének a szemlélésén. Akkor bizonyára ma is beteljesülne az ígéret és gazdagon áradna ki a mennyei erő a gyülekezetek megelevenítésére és a hitetlen tömegek megtérítésére. Cs. B. PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM 20
