Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
Hiszem a bűnök bocsánatát A hitvallás olyan mint egy gyöngysor csupa drága gyöngyökből. Ha azonban nem ismerjük ezeknek a gyöngyszemeknek az értékét kUlön-külön, akkor nincsen különösebb értéke számunkra az egész gyöngysornak. Morzsolgatjuk, mint valami rózsafűzért. Ha azonban meg- állnánk minden gyöngyszemnek a külön szemlélésénél, észrevennénk azok csodálatos mélységét és páratlan drágaságát, akkor álmélkodnánk el rajta, hogy milyen ki nem fogyó kincsesház maradt ránk drága örökségül az apostoli időkből. Most álljunk meg egy kicsit ennél a pontnál: Hiszem a bűnök bocsánatát! A legtöbb keresztyén azt mondja, hogy ezt nem is nehéz hinni. Nem volt vele semmi nehézsége. Sokkal könnyebb ez, mint Jézusnak a Szentiélektől fogantatását, feltámadását, vágj- az ítéletre való visszajövetelét hinni. A bűnbocsánatban való hit egészen valószerü, magától értetődő. Hiszen nekünk nem haragvó Istenünk van, hanem kegyelmes mennyei Atyánk. Szeret bennünket, gondot visel rólunk, hogyne bocsátaná meg minden bűnünket. Az apostolok azonban, s velük együtt minden idők élő keresztyénéi nem ilyen hitet vallottak. Az igazi bűn- bocsánat-hitnek vannak bizonyos feltételei. 1. A hívő keresztyénségnek először is soha nem olyan maga csinálta elképzelése volt Istenről. Nem olyannak hitte Istent, amilyennek szerette volna, hogy legyen, hanem olyannak, amilyennek ö a szentírásban kinyilatkoztatta magát. Elsősorban is szent Istennek, aki gyűlöli a bűnt (Ésaiás 1: 12—17; Jer. 7: 2—11; Róm. 1: 18; Ef. 5: 3—6. stb.). Isten sohasem úgy az ujjain keresztül szemlélte az emberek cselekedeteit, mint megértő nagyapák unokáik csíny tevéseit, hanem őt mindig ítéletre indította a bűn. A szentségéből és igazságából soha nem engedhetett. 2. A szent Isten színe előtt valóságossá lett a bűn is. A biblia emberei hittek a bűnben is a maga teljes komolysága szerint. Nemcsak gyarlóságról, fogyatékosságról, erőtlenségről beszéltek, hanem Isten szentségét sértő vétkekről- Nemcsak úgy általánosságban: mindnyájan bűnösök vagyunk, hanem mindenki másról elfeledkezve, kinek-kinek a saját bűnével gyűlt meg a baja. Átélték a bűneik kárhozatosságát. Csak néhány bizonyságot hadd említsünk: „Utólértek bűneim, amelyet végig sem nézhetek, számosabbak fejem hajszálainál‘‘. (Zsolt. 40: 13.) „Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. Mert bűneim elborítják fejemet, súlyos teherként erőm felett. Megseny- vedtek, megbűzliödtek csontjaim oktalanságom miatt. Le- horgadtam, meggörbedtem nagyon, naponta szomorúan járok... Erötelen és öszetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok . . . Szívem dobogva ver, el- hágy erőm, s szemem világa — az sincs már velem-*“ (Zsolt. 38: 4—11.) „Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!“ (Luk. 5: 8.) 3. Az Isten szentsége és az ember kárhozatos bűnössége közötti áthidalhatatlan szakadékot csak Jézus Krisztus engesztelő áldozatának a megismerése és annak hittel fogadása oldja meg. Azért a biblia emberei és minden hívő keresztyénéi hittek a Jézus Krisztusban, aki ártatlan bárányként elhordozta az ő bűneiket, „ő megsebe- síttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van és az ő sebeivel gyó- gyulánk meg ... Az Űr mindnyájunk vétkét őreá veté.“ (És. 53: 5—6.) Isten „azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy iöi Isten igazsága legyünk őbenne“. 13 (II. Kor. 5: 21.) Jézus Krisztus helyettünk és érettünk való ártatlan szenvedésének, bűntörlő áldozati halálának hittel fogadása nélkül nincsen bűnbocsánat-hit. Mit jelent azért a hitvallásnak ez a drága gyöngyszeme? Hiszem, hogy a bűneimmel számtalanszor megbántottam, megharagítottam Istent. Rászolgáltam a teljes kárhozatra és csak ítéletet várhatok. De az én Megváltóm magára vette minden szennyes vétkemet és elszenvedte helyettem az ítéletet. Isten az ő tiszta és szeplőtelen áldozatáért, ártatlanul ontott véréért kegyelmet gyakorol velem és megbocsátja minden vétkemet. Az ilyen bűnbocsánat-hitnek azután következményei is vannak. 1. Amikor hittel fogadjuk Jézus Krisztus véréért bűneinknek a bocsánatát, akkor szívünknek a keserűsége örömre fordul. Mindaz, ami rettentett és kétségbe- ejtett bennünket, egyszerre elvétetett. A ránk nehezedő teher messzire vettetett tőlünk. Beteljesedik rajtunk a régi zsoltár: „Megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.... Hatalmasan cselekedett velünk az Ür. azért örvendezünk.*“ (Zsolt. 126: 2—3.) „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke el fedeztetett. Boldog ember az, akinek az Űr bűnt nem tulajdonít és lelkében csalárdság nincsen.“ (Zsolt. 32: 1—2.) 2. A bünboesánatot nyert ember megajándékozottnak tudja magát. Ö maga egészen mást érdemelt. S amit kapott, az tisztára ajándék. A megajándékozott ember pedig mindig hálás ember. Nem tudja visszatartani a szívének a köszönetét: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.“* (Zsolt. 103: 1—4 ) 4. A bűnbocsánatot nyert ember hálás örömmel odaadja magát Őneki, akinek mindent köszönhet. Az minden vágya, hogy Urának és Megváltójának szolgáljon. ,,A Krisztus szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.“ (II. Kor. 5: 14—15). „Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Ürnak élünk; ha meghalunk, az Ürnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.“ (Róm. 14: 7—8.) Tehát a bűnbocsánat hitében élő ember hálás örvendezéssel szolgálja Urát és Megváltóját. Végül még egy megjegyzés. Az apostolok idejéből maradt drága örökségben azt valljuk; hiszem a bűnök bocsánatát. Most szeretném különösen aláhúzni a hiszem szót. Nagy dolog, hogy' a bűnbocsánat drága ajándéka hit által adatik. Nem valami élmény', megtapasztalás, vagy' átérzés útján lesz osztályrészünk, hanem hitben. Akkor, amikor a bűnbocsánat evangéliumában, a Jézus Krisztus szent nevében és kiontott véréért hirdetett örömüzenetben hozzánk szól, hittel fogadhatjuk. S akkor, amikor az ördög, a világ és a saját testünk kísért és kételkedésbe akar taszítani, támaszkodhatunk a kétségtelenül hallott evangéliumra, a letagadhatatlanul kiszolgáltatott szentségekre s azok alapján hihetjük minden ellenkező tapasztalással szemben, hogy' a bűneink valóban meg vannak bocsátva, nem kell elkárhoznunk, hanem Jézus keresztjéért üdvösségünk van. ^ Cs. B. PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM
