Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
Jézusról, csak Róla... Mártii HeU. 2. Bűn szennyezte lelkem S im, befogadott. [: Vére árán nyertein Bűnbocsánatot. :] 1. Mint királyi gyermek Élek föld porán; [:Szép örökség vár rám Égi koronám. :] 3. Bűn, halál bilincsét Jézus törte le, [: Így lettem fogolyból Isten gyermeke :] Finnből, 1949j. Az aranyvárosba’ Lesz lakóhelyem, [: Örök menyegzőbe’ Vendégeskedem. :] Ford.: SOLT LÁSZLÓát rárontott minden szenny és a szívébe kívánkozott. Éjszakákon át vagy a párnáját áztatta forró könnyeivel, vagy az ágya mellett térdelve kiáltott segítségért az Úrhoz. Amikor az egyik támadástól megszabadult, jött utána kétszeres erővel a másik. Amikor egy kis szünet állt be ezekben a kísértésekben, a sátán újabb rohamot kezdett. Istenkáromló gondolatok formájában legtüzesebb nyilait röpítette rá. ,.Hátha nincs is Isten!" „Miért lenne igaz az, ami a bibliában meg van írva?" „Képtelenség a feltámadás és a kárhozat!" Egymást érték az ilyen kílsértő gondolatok. Ő észre sem vette, hogy azon- nyomban a lelke mélyéig tiltakozott az ilyen gondolatok ellen. A saját gondolatainak vélte azokat és borzadva látta magát olyan bűnösnek, akit Isten már teljesen elvetett, oda dobott az ellenség lábai alá. Mintha valaki állandóan azt súgta volna neki: vess véget magad* az életednek, — úgy is a kárhozat vár rád. Ő azonban ezekben a kísértésekben is irgalmas Urának a lábai elé hullott és sírva kiáltott hozzá segítségért. A legképtelenebb gondolatait és megháborodott szívét is az Úr Jézusnak kínálta fel. Ö azonban úgy se tud rajta változtatni. S a tüzes nyíl mérges hegye mindig félrecsúszott valahogy. Igen gyakran futott hozzám, reszketett, mint a nyárfalevél és úgy könyörgött: segítsen rajtam, mert elveszem. Együttes imádkozásunkra mindig elült a vihar. Róla nem feledkezhet meg a tanítója: állandóan remegett érte a szívem s napjában többször is oda kellett borulnom az Úr elé megkísértett tanítványomért. A konfirmációi oktatás vége felé új harc kezdődött: járulhat-e vájjon egy ilyen nyomorult bűnös az úrvacsorához. Csodálatos békesség ömlött el az arcán, amikor megértette, hogy éppen ilyeneknek van szükségük a Jézus Krisztus testében és vérében való részesedésre. Nem volt senki a társai között, aki ilyen harc árán küzdött volna ki minden talpalatnyi helyet, amivel közelebb jutotta Urához és Megváltójához. Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor odatérdelt az oltárhoz. Kezei esdőn összekulcsolód- tak. Ajkának a mozgása elárulta, hogy imádkozik. Könnyei mint megeredt hegyi patak omlottak alá sovány, sápadt arcán. Az egész teste reszketett. De amikor elhangzott felette: „Bízzál, megbocsáttattak néked a te bűneid", csodálatos fény gyulladt fel a szemében. Úgy éreztem, mintha ennek a szent ifjúnak a jelenléte szentelte volna meg az egész szertartást. Emberi szem gyengének láthatta őt, pedig benne a sötétség legborzasztóbb erőin diadalmaskodó hős hajtotta fejét Megváltója keblére. Felejthetetlen volt még látványnak is. A szívem felolvadt az Úr kegyelmének a dicsőítésére. Közben a betegség is végezte a maga feladatát. Utolsó idejét Pollari Kustaa Malkamäki Juho (a felébredtek második nemzedékének legnagyobb paraszt vezetőembere) nemesszívű anyjának a társaságában töltötte. Már mind a ketten elég gyengén voltak. Az egyik egyik ágyban feküdt, a másik másikban. Az órák gyorsan teltek az Úr dolgairól való beszélgetésben és imádkozásban. Az öreg mama megható gondossággal ápolta unokáját s megosztotta minden lelki terhét is, amikor az nyiltan elmondotta minden kísértését. Mikor Kustaa érezte közeledni a véget, az éppen akkor hazaérkező Malkamäki Juho ölébe ké- redzkedett. — Indulhatok-e én abban a bizonyosságban — kérdezte —, hogy Jézus Krisztus vére engem is megtisztított minden bűntől? . — Egészen bizonyos lehetsz e felől, — hangzott a válasz. — Jézus maga mondotta, hogy aki őhozzá jön, semmiképpen ki nem veti. Jézus vére a skarlátpiros bűneidtől is hófehérre mosott. — Jézus vére . . . hófehérre mosott... — hangzott még szinte visszhangszerűen, de már nagyon halkan. S a sok támadást kiállott lélek megvált földi porhüvelyétől, hogy a Bárány trónja előtt vegye át hitének jutalmát, az örök élet koronáját. Azért mondtam el ennek a megkísértett konfirmandusnak a küzdelmeit, hogy meglássuk, milyen gyengék és nyomorultak az igazi felébredtek magukban, és milyen erősek minden gyengeségük ellenére az Úrban és az Ő hatalmas erejében. Fordította: Csepregi Béla. Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akarata tetszéséhez. Ezért tud felhasználni úgy, ahogyan egyébként nem tudna. Ha Isten a mi világunkban bizonyos dolgokat az emberi akaratra bízott, bizoA nyos dolgokat viszont az imádságra bízott. PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM 12
