Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
Támadások kereszttüzében \ Malmivaara Vilmos (185,4—1921) a finnországi felébredtek második nemzedékének volt a vezetőegyénisége. Hosszú életmunka után megírta emlékeit „Félévszázad a felébredtek között" címen. A nagy ébredési mozgalom élharcosai és közkatonái között megkapó melegséggel emlékezik meg egy konfirmandusáról. Ez a hit harcát egész lélekkel harcoló ifjú közel jön bizonyosan sok magyar konfirmandus szívéhez is. A paavolai gyülekezetben végeztem konfirmációi oktatást. A konfirmandusok között volt egy ylistaroi fiú is, aki mindenképen Paavolaban kívánt konfirmálni. Pollari Kustaa Juhonpoika volt a neve. Rövid volt az élete, de olyan forró napokat élt át, hogy lelkében rövid idő alatt is megért az Úr magvetése. Alig hiszem, hogy sok idős keresztyén lenne, akinek olyan mélyre vivő, kemény harcokat kellett volna megharcolnia, mint neki. Gyenge testébe befészkelte magát a tüdőbaj. A közeledő halál és Istennek már kora gyermekségétől fogva hallott igéje számadásra hívták. A szíve mélyéig alkalmatlannak érezte magát arra, hogy Isten színe elé álljon. Úgy érezte, hogy a megtérés még mindig hátra van, hite nem volt, imádkozni nem tudott, Isten büntető keze pedig ránehezedett s úgy látszott, hogy a szegény fiú végkép összeroskad a lelkére nehezedő teher alatt. Kiült a szemébe a nyomorúsága s mint a száraz szivacs a vizet, szívott magába minden szót eltikkadt lelke. Napjában többször is felkeresett kínzó kérdéseivel. Szeméből omlottak az örömkönnyek, amikor megértette, hogy Krisztus érette is meghalt s a Golgota keresztfájára az ő elviselhetetlen bűnterhét is felvitte. Ekkor azt gondoltam, hogy véget ért a lélek mélyén dúló vihar, pedig most kezdődött igazában. Soha nem tudtam megérteni, hogy a sátán miért vetette magát annyira utána ennek a fiúnak. Talán attól félt, hogy kivételes eszközzé válik az Úr kezében és sok kárt fog még okozni az ő országának? Vagy pedig az Úr éppen azért adott ilyen nagy hatalmat felette a gonosznak, mert rövid idő alatt a zöldelő fához a meg: nem fakadt, vagy elszáradt ág, — amely csak a tűzre jó. A közösségnek nélkülözhetetlen a saját benső élete, úgy, mint a legönzetlenebb, másokat szolgáló családnak is. Nyílik az ajtaja mindenki számára, de nélkülözhetetlen az olyan együttléte is, amelyben csak egymás szívén forr össze a család fejével. Hogy így annál inkább küld- hesse őket mások szolgálására és szeretésére. Az első keresztyének igen komolyan vették a szentek közösségét. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában.“ (II. Kor. 6: 14.) Akik pedig közülük valók, azokra nézve: „Vessétek ki a gonoszt magatok közül.“ (I. Kor. 5: 13.) „Vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él és nem ama utasítás szerint, amelyet tőlünk kapott.“ „Ha valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg és ne társalkod- jatok vele.“ (II. Thess. 3: 6, 14.) Azonban: „vessétek ki a gonoszt“, de ne „szaggassátok ki“. (Mt. 13: 29.) Nincs itt az ideje, hogy tűz szálljon alá az égből és eméssze meg őket. Sőt. Az embernek Fia akarta megérlelni az aratásra? Tény az, hogy szegény fiú olyan támadások kereszttüzébe került, amelyben sok hithős is elbukott volna. Minden bűnös vágy megelevenedett a testében. A szemen, a fülön, az emlékezésen és a fantázián Schjerbeck H.: Konfirmandus nem azért jött hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. (Luk. 9: 54—56.) Hogy a samáriai és a Saulus-konkolyból is samáriai és Pál-apostol-búza támadjon. Ezért folytatja a II. Thess 3: 14-et is így az Ige: „De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.“ Amint az ilyen gyógyításnak drága szemléltető példája egy igen súlyos esetben az I. Kor. 5: 1—5. és II. Kor. 2: 6—8. története. A szentek közösségét így támasztotta a Szentlélek és így akarja éltetni ma is. Megkérdezi tőled: beletartozol-e már igazán? S ha nem: szeretnél-e egész szíveddel szentté lenni? Ha pedig igen: milyen a gyakorlati közösséged életed személyes Megváltójával, és milyen az ő többi szentjeivel? Miként szentelheti meg és használhatja fel az életedet a szentek közösségén belül és kívül? Alázzon meg az Űr az ő színe előtt, hogy lehessen nemcsak naptári, de élet-pünkösdöd! Ha pedig már volt, akkor megújulásod és megteljesedésed az ő Szentleikével. SRETER FERENC. 11 PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM
